Ma Brüsszelben találkoznak az EU-tagországok miniszterei, hogy az éghajlatváltozásról és a genetikailag módosított növényekről tanácskozzanak. Az éghajlatváltozás ügyében Kína és az Egyesült Államok támogatása nélkül nem sokra mennek, csakúgy, mint eddig. A GM növények témájában a miniszterek át tudnák alakítani, és át is kellene alakítaniuk az új fajták kereskedelmi forgalomba hozatalának jogi szabályozását, ezzel erőteljes jelzést küldve az éhezőknek, akiknek szükségük van ezekre a fajtákra. Sajnos azonban vajmi kevés az esély egy ilyen áttörésre.
A Föld lakosságának létszáma tavaly novemberben elérte a hétmilliárdot. Bár a népességnövekedés üteme csökkenőben van, ez a szám 2050-re várhatóan eléri a kilencmilliárdot. Mivel több mint egymilliárd ember már most hivatalosan éhezőnek van nyilvánítva, az emberiségnek a következő négy évtizedben módot kell találnia összesen további hárommilliárd ember élelmezésére.
Ez alatt az idő alatt drámaian meg fognak változni az étkezési szokások. Kínában nem csökkenni, hanem nőni fog a tejtermékek iránti kereslet, és ugyanitt a szarvasmarhát főleg takarmánnyal etetik, nem legeltetik. Fekete-Afrikában az élelmiszer-biztonság növelésének előfeltétele az alapvető gabonafélék terméshozamának javítása. Illúzió abban reménykedni, hogy a elsorolt két cél bármelyikét – még kevésbé az ezeknél is nagyobb célt, a Föld teljes népességének élelmezését – meg lehet oldani a GM növények elterjedtebb alkalmazása nélkül.
Kínában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Afrika egyes vidékein már nagyban termesztenek GM növényeket. Európában alig termesztik ezeket a fajtákat. Az elmúlt 13 év során egyetlen új fajta, egy magas keményítőtartalmú burgonya kizárólag ipari célú termesztését engedélyezték, ez festék- és papírgyártáshoz használható fel. Ez a radikális ellenállás csodálatot érdemelne, ha tudományos tényeken alapulna, csakhogy ez nem így van.
A mezőgazdaságban éppúgy, mint a gyógyszeriparban, helyes dolog az új termékek bevezetését szigorúan szabályozni, tekintettel a lehetséges mellékhatások kockázatára. Helytelen viszont a politikát és az önérdeket rémhírek mögé rejteni, különösen akkor, ha ez a tudomány vezette haladás lefékezéséhez vezet. Nyilvánvalóan ez történik az EU Környezetvédelmi Tanácsában, a dán elnökség minden erőfeszítése ellenére.
2010-ben a dánok, akik számára nagy csalódás volt a működésképtelen európai GM engedélyezési rendszer megreformálásában kialakult patthelyzet, új kívülmaradási tervezet javaslatával álltak elő: legyen a tagállamoknak lehetőségük betiltani az engedélyezett GM növények forgalmazását és termesztését saját területükön, cserében azért, hogy az Unió más területein termeszteni lehessen azokat. A patthelyzet az azóta eltelt két évben is fennmaradt. Ennek az a fő oka, hogy Franciaország, Ausztria és más, a GM technológiát kérlelhetetlenül ellenző országok egy második kívülmaradási lehetőséget követeltek, amely más EU tagállamok (közöttük Nagy-Britannia) szerint egyszerűen arra szolgálna, hogy egybegyűjtse a blokkoló kisebbséget a Tanácsban, és visszacsinálja az eredeti javaslat alapján elért előrehaladást.
A bürokraták nyelve ugyanolyan átlátszatlan, mint maga a bürokrácia. Mindkettőt támogatja a Greenpeace, amely arról panaszkodott, hogy a dán javaslat a nemzetállamokkal egy tárgyalási szintre helyezi a nagy biotechnológiai cégeket. Ez az érv nyomatékosabb lenne, ha lennének jelentős bizonyítékok arra, hogy a GM növények károsak az emberi egészségre, vagy ártanak a biológiai sokféleségnek, de ilyen nagyon kevés van. A GM technológiával szembeni ellenállás legésszerűbb alapja az elővigyázatossági elv – ám ugyanezen alapul az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság által használt szűrési eljárás is, és ez a hatóság fogja a GM növények szabályozását végezni mindenféle reform után is. Nagy-Britanniának igaza van, amikor nevén nevezi a francia-osztrák blöfföt. Ideje a huszonegyedik századba átvonszolni az EU GM-politikáját.
A cikk letöltése pdf formátumban.
