Az Európai Bíróság rövidesen mérföldkő jelentőségű döntést hoz a GMO-törvényhozás területén: a növénynemesítésben alkalmazott mutagenezis jogi minősítése

Geert Glas és Time Carmeliet
Hírek, 2017-10-06 05:17:21

2016. október 3-án a francia államtanács négy előzetes kérdést nyújtott be az Európai Unió Bíróságához ( Court of Justice of the European Union , CJEU) lényegében annak tisztázására, hogy a GMO-törvények hatálya alá kell-e tartozniuk a mutagenezis új módszereivel létrehozott élő szervezeteknek.


Háttér: mi a különbség a természetben előforduló mutációk, a keresztezés és szelekció, valamint a véletlenszerű és a célzott mutagenezis között?


A természetben a genetikai sokféleség alapját a természetes mutációk jelentik, amelyek kedvező növényi tulajdonságokat eredményezhetnek. A törzsfejlődés és a biológiai sokféleség hajtóerejét általánosságban is a mutációk képezik. A spontán mutánsok tehát a természetben megjelenő abnormális, „elromlott” típusok, amelyek nem az ember szándékos tevékenysége nyomán jöttek létre. A növények bizonyos tulajdonságainak spontán mutációk útján történő megjelenése vagy elvesztése a fő hajtóereje a természetes genetikai sokféleség létrejöttének, és hasonlóképp a növénynemesítésnek is. Új, örökletes genetikai tulajdonságok természetes mutációkon alapuló megjelenésére figyelemreméltó példa a keserű íz, a toxinok és az allergének eltűnése a mandulából, a görögdinnyéből, illetve a burgonyából.

Ma széles körben termesztjük és biztonságosan fogyasztjuk a rizs, a kukorica, a búza, a paradicsom, a tök és a szója véletlenszerű mutagenezis útján létrejött különféle fajtáit. Sőt a nemesítők szerte a világon több száz növényfajban hoztak létre több ezer új nö- vényfajtát a növénynemesítő programokban szereplő mutagenezis segítségével.


Image Text

Gümőkórrezisztens szarvasmarha szerkesztett genommal. Wu et al. (2015) Proc Natl Acad Sci USA. 112(13): E1530-9.; doi: 10.1073/pnas.1421587112.


Az utóbbi időben azonban egyre több olyan módszert fejlesztettek ki, amelyek pontosabb genetikai változtatások létrehozására szolgálnak a növényekben, egyrészt kutatási célból, másrészt precíziós növénynemesítés céljából. Ugyanis annak felismerése nyomán, hogy a növénynemesítők által keresett mennyiségi és minőségi tulajdonságokat gének határozzák meg, megjelent az igény egyes konkrét gének megváltoztatására, azokban mutációk létrehozására. Az új módszerek (például az oligonukleotid-irányította mutagenezis vagy a helyspecifikus mutagenezis)képesek célzott mutáció(k) útján pontosan „szerkeszteni” a géneket.

A célzott mutagenezis lehetővé teszi, hogy a tudósok csak egy rövid, nem idegen eredetű, meghatározott nukleinsav-sorrendű DNS-szakaszt vigyenek be csak egyetlen sejtbe, és ezáltal nagyon pontos változtatásokat, mutációkat hozzanak létre egy adott génben. A célzott mutagenezissel elérhető genetikai változások többek között: új mutáció létrehozása (egy vagy néhány bázispár felcserélése vagy kicserélése), valamilyen létező mutáció visszafordítása vagy rövid deléciók létrehozása (egy vagy néhány bázispár „törlése”). Egy már azonosított, hasznos tulajdonságnak egy megfelelő fajtában való célzott létrehozása jelentősen lerövidíti a nem kívánatos mutációk kiszelektálásához szükséges, időigényes visszakeresztezési programokat. Ugyanis, a véletlenszerű mutagenezistől eltérően, a célzott mutagenezis nem teremt sokféle ismeretlen, szándékolatlan mutációt szerte a genomban, hanem pontos, megbízható változásokat hoz létre azáltal, hogy a genom meghatározott helyén vagy helyein bázispár(oka)t ad hozzá, vesz el vagy cserél ki a DNS-ben.

A célzott mutagenezis eredménye olyan élő szervezet, amely ugyanúgy lehetne véletlenszerű mutagenezis vagy természetes mutáció eredménye is, azokkal azonos és azoktól megkülönböztethetetlen. Mindezek a mutagenezis-módszerek valóban olyan tulajdonságokat és növényeket eredményeznek, amelyek természetes úton is létrejö- hetnének, mivel a végtermék nem tartalmaz idegen eredetű, öröklődő, rekombináns DNS-t. A véletlenszerű mutagenezis és a célzott mutagenezis között a lényegi különbség mindössze annyi, hogy az utóbbi célzott megközelítést alkalmaz, aminek következtében a genetikai módosítás egy vagy néhány konkrét génben történik, tehát a növényi DNS egy jól meghatározott részében. Ebben a tekintetben mind a véletlenszerű, mint a célzott mutagenezissel előállított organizmusok alapvetően különböznek azoktól a szervezetektől, amelyekbe idegen eredetű, öröklődő géneket ültettek be (azaz a GMO - któl).


A GMO-törvények hatálya alá tartozzanak-e a célzott mutagenezissel létrehozott élő szervezetek?


A CJEU-nak feltett első előzetes kérdésben a francia államtanács lényegében azt kérdezte, hogy minden, mutagenezissel létrehozott élő szervezet mentesül-e a GMO-irányelv hatálya alól, vagy pedig csak a véletlenszerű mutagenezissel létrehozott (valamint a természetben előforduló mutációkkal létrejött) szervezetek. Annak vizsgálatához, hogy a célzott mutagenezissel létrehozott élő szervezetek a GMO-törvényhozás hatálya alá tartoznak-e, nagyon fontos először áttekinteni a GMO-irányelv tárgyi hatályát.

A GMO-irányelv a GMO-kra vonatkozik. A GMO-irányelv (2)(2) cikkelye a következő módon határozza meg a GMO fogalmát: a GMO „olyan szervezet, az ember kivételével, amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján ”. Ez a definíció kijelöli a GMO fogalmának alkotóelemeit. „Organizmusnak” (élő szervezetnek) kell lennie, és „genetikailag módosítva” kell lennie, ami azt jelenti, hogy öröklési anyagában jelen kell lennie egy olyan öröklődő változásnak, amely nem jöhetett létre természetes úton, párosodás vagy természetes rekombináció útján. Az öröklési anyag ilyen megváltoztatása idegen géneknek az élőlénybe történő beültetéséből áll. A GMO-irányelvnek mind a kontextuális, mind a teleologikus értelmezése szerint a GMO fő ismérve nem a változás létrehozására alkalmazott módszer, hanem az, hogy öröklési anyagának megváltozása nem jöhetett létre természetes úton (párosodás és/vagy természetes rekombináció útján).

A fentiekből következik, hogy a genetikai módosítást (azaz az öröklési anyag olyan öröklődő megváltozását, amely változás nem jöhetett volna létre természetes úton, párosodás vagy rekombináció útján) hordozó élő szervezet a környezetbe való kibocsátásakor GMO-t képez, és vonatkoznak rá a GMO-irányelv szabályozási követelményei.


Image Text

Afrikai sertéspestis-ellenállóság genomszerkesztéssel Lillico, S. G. et al. Sci entific Rep orts (2015) 6: 21645 ; doi:10.1038/srep21645


Most, hogy megállapítottuk, mit kell GMO alatt érteni, megvizsgáljuk, hogy a célzott mutagenezis eredményeképp létrejött élő szervezetek a GMO-irányelv szerint GMO-nak tekintendők-e.

Először is, a GMO-irányelv megfogalmazása azt jelzi, hogy a „mutagenezis” ki van zárva aGMO-irányelv hatásköréből :

  • 3. cikk: Az irányelv alóli kivételek: 1. Ez az irányelv nem alkalmazandó azokra a szervezetekre, amelyekhez az I.B mellékletben felsorolt genetikai módosítási technikák alkalmazásával jutottak.

  • I.B melléklet: A 3. cikkben említett technikák: A géntechnológiával történő módosítás szervezeteket eredményező, ebből az irányelvből kizárandó technikái/módszerei, feltéve, hogy azok nem foglalják magukban olyan rekombináns nukleinsav-molekulák vagy géntechnológiával módosított szervezetek felhasználását, amelyek mások, mint az alábbiakban felsorolt technikák/módszerek segítségével előállítottak: (1)mutagenezis

A véletlenszerű mutagenezis azonban lényegében olyan mutációk létrehozása, amelyek természetes úton is létrejöhetnének. A GMO-k definíciójából az következik, hogy a véletlenszerű mutagenezis nem eredményez GMO-kat, és ezért nem vonatkozik rá a GMO-irányelv. Ez illeszkedik a törvényalkotónak azon szándékához is, hogy az irányelv csak olyan élő szervezetekre vonatkozzék, amelyek a környezetbe való szándékos kibocsátáskor öröklési anyagukban olyan öröklődő változást hordoznak, amely nem jöhetett volna létre párosodás vagy természetes rekombináció útján. Ez a megközelítés nem meglepő, hiszen a törvényalkotó nyilvánvalóan kivitelezhetetlennek és ésszerűtlennek tartotta a „természet” vagy a „természetes folyamatok” szabályozását, amikor azokat sem befolyásolni, sem ellenőrizni, sem pedig kikényszeríteni nem lehet. Így tehát a GMO-irányelv megfogalmazása azt jelzi, hogy a véletlenszerű mutagenezis ki van zárva a hatásköréből.


Image Text

Genomszerkesztéssel nemesített lisztharmatrezisztens búza (GE) levelei.íbr> Zhang et al. (2017) The Plant Journal, 91: 714-724.; doi: 10.1111/tpj.13599


Miután nyilvánvaló, hogy a törvényalkotó csak azokat a génkombinációkat szándékozott szabályozni, amelyek a természetben nem fordulhatnak elő, a GMO-irányelvben előforduló „mutagenezis” kifejezésnek logikusan magában kell foglalnia acélzott mutagenezist is. A GMO-irányelvből nem lehet levezetni azt, hogy a „mutagenezis” kifejezés csak a mutagenezis bizonyos fajtáira vonatkozna, és más technikákat, például a célzott mutagenezist kizárná a hatásköréből. Ezért fontos megvizsgálni azt a kritériumot, amelyet a törvényalkotó a GMO-törvényhozás alkalmazási körének körülhatárolására használt, azaz azt, hogy egy adott élő szervezet öröklési anyaga olyan módon lett-e megváltoztatva, ami természetes úton nem következhetett volna be. Amint feljebb említettük, a célzott mutagenezis a véletlenszerű mutagenezishez hasonlóan olyan módszer, amely a mutációk természetes folyamatát utánozza, és mutációkat hoz létre, bár pontosabb és célzott módon. A célzott mutagenezissel elérhető minden eredmény tehát természetes módon is bekövetkezhet, vagy pedig nemesítési eljárások, például véletlenszerű mutagenezis alkalmazásával is létrehozható. A célzott mutagenezissel létrehozott pontmutációkat valóban nem lehet megkülönböztetni a természetes mutációk, vagy a véletlenszerű mutagenezis eredményeképp létrejött pontmutációktól. Ellentétben az idegen DNS élő szervezetbe való beépítésével, ami definíció szerint GMO-t eredményez, a célzott mutagenezis alkalmazása olyan élőlényt hoz léte, amely nem GMO, és ezért nem kell a GMO-törvényhozás hatálya alá tartoznia.

Ezt a GMO-irányelv I.A mellékletének 1. része és I.B melléklete is megerősíti: ezek a törvényi helyek tisztázzák, hogy az olyan módszerek, mint például a mutagenezis, csak akkor mentesülnek az irányelv hatályától, ha nem alkalmaznak rekombináns nukleinsav-molekulákat. Ez a helyzet a célzott mutagenezis esetében is, ahol az alkalmazott mutagén komponenseit képező oligonukleotidok nem rekombináns nukleinsavak. Bár a „rekombináns nukleinsav” kifejezés nincs definiálva az irányelvben, az I.A melléklet 1. része 1. pontjának megfogalmazása arra utal, hogy a „rekombináns nukleinsav-technikák” alkalmazása során az öröklési anyag új kombinációinak kell létrejönniük. A célzott mutagenezisben alkalmazott oligonukleotidok azonban azonosak a kezelt növényi sejtek genomjának megfelelő helyével vagy helyeivel, és ezért nem képviselnek új kombinációkat, azaz genomi szek- venciák új elrendeződését. Ez történetileg is bizonyítható, és az EFSA is megerősítette az Európai Bizottság egyik kérdésére adott válaszában: „... a rekombinánsnukleinsav-molekula így definiálható: olyan molekula, amely két vagy több nukleinsav-molekula összekapcsolásával jön létre ”.

Amint fent jeleztük, a célzott mutagenezissel létrejött élő szervezetek nem különböztethetők meg a természetben előforduló mutagenezis vagy a véletlen- szerű mutagenezis útján létrejöttektől. Az élő szervezet öröklési anyagának változása (azaz egy vagy néhány bázispárban megjelenő helyspecifikus mutációk, rövid deléciók vagy inszerciók) természetes úton is létrejöhetnek párosodás vagy természetes rekombináció során. A bevitt oligonukleotid nem öröklődik, csak átmenetileg van jelen az élő szervezetben, és az élő szervezetnek a környezetbe való szándékos kibocsátása idején már nincs abban jelen. Következésképp a bevitt, mutagénként működő genetikai szekvenciák már nincsenek jelen a (célzott mutagenezissel létrehozott) „végtermék” replikációjának idején.

A fentiekből következik, hogy még ha a célzott mutagenezis nem számítana is a B melléklet hatálya alá eső módszernek, a segítségével létrehozott élő szervezetek akkor sem lennének GMO-k, mivel azonosak olyan élő szervezetekkel, amelyek hagyományos nemesítéssel is előállíthatók lettek volna, illetve a természetben is előfordulhattak volna. A döntő szabályozási tényező tehát az, hogy az eljárás eredményeképp létrehozott élőlény olyan genetikai változásokat hordoz-e, amelyek különböznek a természetes úton létrejöhető változásoktól. A célzott mutagenezis esetében ez nyilvánvalóan nincs így, mivel a létrejövő élőlénytermészetes úton is létrejöhet.

Ezt a következtetést alátámasztja az a tény is, hogy a GMO-irányelv preambulumbekezdései szintén nem jelzik azt, hogy a célzott mutagenezisnek nem kel- lene mentesülnie a GMO irányelv hatálya alól. Ugyanis, bár a 17. preambulumbekezdés leszögezi, hogy a hagyományosan alkalmazott és régóta biztonságosnak nyilvánított génmódosító módszerek nem tartoznak az irányelv hatálya alá, ebből nem vezethető le az, hogy az I.B mellékletben tárgyalt mentesség azokra a mutagenizáló módszerekre korlátozódik, amelyek biztonságosságáról 2001-ben már rendelkezésre álltak adatok. Először, ez nem következik a mentesség feltételeinek megfogalmazásából, mivel nincs utalás arra, hogy ezek bizonyos konkrét mutagenizáló módszerekre vannak leszűkítve. Egy ilyen értelmezés azt is jelentené, hogy a GMO-irányelv érvénybe lépése után kifejlesztett, tökéletesített vagy teljesen új módszerek ki lennének zárva a mentességi szabály hatásköréből. Ilyen széles körű értelmezés nem vezethető le a 17. preambulum-bekezdésből. Végül pedig ez ellentmondana a GMO-irányelv megfogalmazásának, amely az I.B melléklet 1. részében teljesen kizárja a mutagenezist a hatásköréből. A terjedelmes GMO szabályozási keretben sehol nincs hivatkozás olyan kikötésre, amely azt sugallná, hogy a 17. preambulumbekezdést specifikus, vagy korlátozott módon kellene értelmezni. Ezért az a véleményünk, hogy a GMO-irányelv 17. preambulum-bekezdése nem szűkíti le a mentességi szabály hatáskörét konkrét mutagenizáló módszerekre.


Image Text

Magnélküli paradicsom (jobb oldal) irányított mutagenezissel
Ueta et al. (2017) Scientific Repots (2017). 7: 507; doi:10.1038/s41598-017-00501-4


Végül a fenti gondolatmenet gyakorlatiasabb és tényszerűbb módon is megerősítést nyer, mivel a célzott mutagenezissel előállított élő szervezeteknek a GMO szabályozásba való bevonása diszkriminatív és kivihetetlen lenne, hiszen ezek az élőlények (1) nem különböztethetők meg a természetes mutációkból kifejlesztett vagy véletlenszerű mutagenezissel kapott, hagyományos módszerekkel nemesített élőlényektől, és (2) azokkal lényegében azonos tulajdonságokat hordoznak. Valójában lehetetlen megmondani, hogy az ilyen típusú módosítás természetes úton jöttlétre, vagy pedig véletlenszerű vagy célzott mutagenezissel hozták létre. Ezért nemcsak nagyon nehéz, hanem diszkriminatív is lenne azonos élőlényekre eltérő szabályozási követelményeket alkalmazni. Ha a célzott mutagenezissel létrehozott növényekre vonatkozna a GMO-irányelv, ez súlyos követelményeket jelentene e növények és a belőlük származó élelmiszerek/takarmányok engedélyezésére és felhasználására vonatkozólag, miközben másféle mutagenezissel nyert, de velük azonos növények mentesülnének e követelmények alól. Ezért, az ilyen otromba diszkrimináció elkerülése érdekében a természetes mutációkat hordozó, vagy más típusú mutagenizáló módszerekkel (beleértve a véletlenszerű mutagenezist is) létrehozott élő szervezeteket is a GMO-szabályozás hatálya alá kellene vonni. Mivel azonban a ma rendelkezésre álló fajták nagyon nagy részét vagy természetes mutánsokból fejlesztették ki, vagy véletlenszerű mutagenezissel állították elő, vagy pedig a genomjuk tartalmaz valamilyen öröklődő, muta-genikus eredetű részt (hiszen a mutagenikus módszerek az 1950-es évek óta használatban vannak, és az ilyen mutációkból származó genetikai anyag jelen van majdnem minden, akár hagyományos, akár organikus nemesítési programban), az összes, mutagenezis segítségével előállított élő szervezetnek a GMO-irányelv hatálya alá vonása kivitelezhetetlen.

Ha az EU a saját belső piacán minden mutagenezissel létrehozott vagy mutagenezis által érintett terméket a GMO-törvények szerint kívánna szabályozni, akkor azzal is foglalkoznia kellene, hogy az európai közös piacon kívüli nemesítők és gazdálkodók milyen módszereket használnak. Harmadik országokban előállított, természetes mutációkból, véletlenszerű mutagenezissel vagy célzott mutagenezissel nyert élő szervezetek – amelyeket nem terhelnek hasonló jóváhagyási eljárások – mportálhatók, illetve most is importálják és széles körben alkalmazzák ezeket Európában, sőt lehetséges, hogy előnyben is részesítik őket potenciális versenyelőnyük és a megkülönböztethetőség hiánya miatt. Mivel a célzott mutagenezissel létrehozott módosítások azonosak az egyéb mutagenizáló módszerekkel, vagy természetes mutációból kiindulva előállított módosításokkal, a célzott mutagenezissel előállított növények felderítése és egyértelmű azonosítása nem volna sem lehetséges, sem kikényszeríthető a harmadik országokban, különleges követelmények nélkül termelt importtermékek esetében. Az EU egyoldalú követelményei így hátrányos helyzetbe hoznák az EU-ban folyó növénynemesítést és fajtafejlesztést, és e tevékenységek EU-n kívülre költözéséhez vezetne, ami rontaná az EU élelmiszeripari láncának versenyképességét.


Image Text


Végeredményben tehát a GMO-irányelv szó szerinti értelmezése, valamint a történeti, szisztematikus és teleologikus értelmezés is azt mutatja, hogy a véletlenszerű mutagenezishez hasonlóan a célzott mutagenezis is benne foglaltatik az I.B mellékletmutagenezis-koncepciójában, és ki van zárva a GMO-irányelv hatásköréből.


Következtetések és jövőbeli kilátások


Az új növénynemesítő módszerek kifejlesztésével az európai növénynemesítő szektor a XXI. század legfontosabb kihívását, a világ népességének élelmiszerrel való ellátását veszi célba. Az új növénynemesítő módszerek valóban sokkal gyorsabb és pontosabb munkát tesznek lehetővé, mint a hagyományos növénynemesítés , és kevesebb ráfordítással több élelmiszer termelésére adnak lehetőséget. Az új módszerek újszerű jellege azonban felvetette annak a kérdését, GMO-k-e vagy sem az így létrehozott élő szervezetek, és szigorú szabályozási követelmények vonatkoznak-e rájuk?

Ez a főképp elméleti jellegű jogi bizonytalanság mára megkerülhetetlenné vált, miután kilenc szervezet 2014 decemberében bírósági eljárást indított a francia környezetvédelmi törvénykönyv ellen, azzal érvelve, hogy a célzott mutagenezissel létrehozott élőlények „új, rejtett GMO-k”. A francia államtanács CJEU-hoz intézett első négy előzetes kérdése valójában annak tisztázására szolgál, hogy az új mutagenizáló eljárásokból származó élőlények a GMO-törvényhozás hatálya alá tartoznak-e.

A növény és a mag módosított élő szervezetnek nyilvánítása elsődlegesen politikai jellegű vitát robbantott ki az EU-n belül. Jelen cikkünk azonban megmutatja, hogy a jelenlegi GMO-szabályozás keretein belül is számos olyan jogi érv található, amely a CJEU segítségére lehet e probléma megoldásában.

Különösen a GMO-irányelv történeti és teleologikus értékelése mutatja meg, hogy a törvényalkotó célja csak azoknak a génkombinációknak a szabályozása volt, amelyek természetes úton nem jöhetnek létre. A GMO-k definíciója ennek egyértelmű példája, mivel mentesíti a GMO-irányelv hatálya alól azokat az élő szervezeteket, amelyeket olyan módszerekkel hoztak létre, mint például a célzott mutagenezis. Annak sem szabad nagyon meglepően hangzania, hogy a mentesség maximális harmonizációra törekszik, és nem ad lehetőséget a tagállamoknak arra, hogy mérlegeljék, milyen szabályok alkalmazhatók a célzott mutagenezissel létrehozott élőlényekre. Hasonlóképpen az is következik a GMO-irányelv szövegéből, hogy az elővigyázatossági elvet a GMO-irányelv nagyon fontosnak tartja, és azt figyelembe vették a GMO- irányelv hatáskörének megállapításkor is. A technológiai haladás önmagában szintén nem indokolja a GMO-irányelv mentességi feltételeinek revízióját. Végül pedig a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékével foglalkozó irányelv a GMO-kra vonatkozóan ugyanazt a definíciót és koncepciót alkalmazza, mint a GMO-irányelv, a mutagenezis bármilyen formájának segítségével létrehozott élő szervezetek nem minősülnek GMO-nak, és nem vonatkoznak rájuk a GMO-specifikus követelmények. Ez világosan látszik a közös fajtajegyzékkel foglalkozó irányelv cikkeiből és preambulumbekezdéseiből, valamint abból, hogy az EU tagállamai a közös fajtajegyzékkel foglalkozó irányelvet átemelték saját nemzeti joganyagukba.

Az ellenkező érvelés nehéz terepre vezet, mivel az új módszerekkel nyert növényeket és magokat lehetetlen megkülönböztetni hagyományos módszerekkel nemesített megfelelőiktől. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nincsen olyan módszer, amellyel megállapítható lenne, hogy valamelyik növényt vagy magot melyik módszerrel hozták létre. Továbbá az új módszerekkel nyert növény vagy mag előnyösebb, mert nincsenek mellékhatások, mivel csak egy, kiválasztott gén ment át rekombináción és lett helyettesítve egy pontosan megtervezett, új formával. Ebben a tekintetben a GMO-törvényhozásnak az eredményül kapott végtermék lehetséges kockázataira kellene összpontosítania, nem pedig az ahhoz vezető eljárásra.


Image Text


Ennek az előzetes döntésnek a fontosságát tehát aligha lehet alábecsülni, mivel a célzott mutagenezis és a többi hasonló növénynemesítési módszer minősítésének messzemenő következményei lehetnek az ezekkel létrehozott élő szervezetekre vonatkozóan. Valójában, ha az ilyen szervezetek, amelyek már szabadon hozzáférhetők az európai piacon, a GMO-törvénykezés hatálya alá kerülnének, kereskedelmi forgalmazásuk gyakorlatilag lehetetlenné válna. Mondanunk sem kell, hogy ebben az esetben az EU jelentős versenyhátrányba kerülne az új módszerekkel előállított növények és magok fejlesztésében és szaporításában, ami hatással lenne az EU-n belüli mezőgazdasági innovációra.

A cikk letöltése pdf formátumban.

A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­m­ia a Ma­gyar Tu­do­mány Ün­n­e­pe ren­dez­vény­s­o­ro­za­tá­n­ak ke­re­tén be­lül tisz­te­let­tel meg­hív­ja prof. Dr. Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus előa­dá­s­á­ra.


  1. no­vem­ber 6., 18:00 óra MTA Szék­ház, Dísz­te­rem

1051 Bu­da­pest, Szé­c­he­nyi Ist­ván tér 9.

Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus
A pre­cí­z­i­ós ne­me­sí­t­és mint bi­o­gaz­dál­ko­dá­si in­no­vá­c­ió


Dr. Györ­gyey Já­n­os
Az elő­r­e­lé­p­és le­he­tő­s­é­g­ei a gén­tech­no­ló­g­i­á­r­ól va­ló tár­s­a­dal­mi vi­tá­b­an


Image Text

Legfrissebb
  • Batáta, az anyatermészet génmódosítása

    A há­z­i­a­sí­tott éd­es­bur­go­nya és an­nak kö­z­e­li vad ro­ko­nai kö­z­ött fon­tos kü­l­önb­sé­g­et fe­de­zett fel egy ku­ta­tás. A ba­tá­ta ge­nom­já­b­an ugya­n­is ket­tő, Ag­ro­bak­té­r­i­um ál­tal be­vitt gént ta­lál­tak. Ezek a gé­n­ek pe­dig nem csak je­len van­nak a ge­nom­ban, ha­nem ki is fe­je­ződ­nek, ami ar­ra en­ged kö­v­et­kez­tet­ni, hogy olyan hasz­nos tu­laj­don­ság ki­a­la­kí­t­á­s­á­b­an van sze­re­pük, ami a há­z­i­a­sí­t­ás so­rán sze­lek­ci­ós előnyt je­len­tett a ba­tá­t­á­n­ak.

  • Mérgező élelmiszer a polcokon

    A GM nö­v­é­nyek­kel el­len­tét­ben a nö­v­ény­vé­d­ő­s­z­er­rel szen­nye­zett ter­mé­nyek­ről ke­vés hír szól. Ér­d­e­mes át­bön­g­ész­ni a táb­lá­z­a­tot. Köz­ben fel­me­rül a kér­d­és, hogy vegy­s­zer­men­tes GM nö­v­ény­től vagy a mér­ge­ző re­tek­től kell-e job­ban fél­ni.

  • Mit mondanak azok a kutatások, amiket nem a multik pénzelnek?

    Az el­múlt 60 év so­rán 698 ku­ta­tás fog­lal­ko­zott GM-nö­v­é­nyek­kel. A köz­le­mé­nyek több, mint fe­le tel­je­sen füg­g­et­len ku­ta­tók­tól szár­ma­zik, va­gy­is nem "lob­bi­zik" az egyik vagy a má­s­ik ol­dal mel­lett - nem ér­d­e­k­elt a kí­sér­l­e­tek ki­me­ne­te­lé­b­en. Ezek a füg­g­et­len ku­ta­tók pe­dig rend­re biz­ton­sá­g­os­nak ta­lál­ták a gén­tech­no­ló­g­i­á­v­al ne­me­sí­tett nö­v­é­nye­ket.

Korábbi hírleveleink:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel kéthavonta megjelenő hírlevelünkre email címével!

Keresés