Hírlevél: 2016 Május - Június

Indítsuk újra a génsebészettel kapcsolatos vitát!

Hírek, 2016-06-30 09:41:00

Az utóbbi években a génsebészet egyre vitatottabbá vált. Az Egyesült Államokban több ezer állampolgár és érdekelt azon igyekszik, hogy törvény szülessen az élelmiszerek kötelező címkézéséről, egyes géntechnológiával létrehozott termékek legyenek betiltva, és géntechnológia-mentes övezetek legyenek elkülönítve az élelmiszernövények termesztéséhez.


Image Text


A génsebészet valamely élő szervezet genomjában végett manipuláció biotechnológiai vagy modern molekuláris biológiai módszerekkel. Genetikai módosításnak is nevezik, bár a tudósok régebbi eljárásokat, például a hibridizációt is ebbe a kategóriába sorolják. Manapság, amikor az újonnan kifejlesztett génszerkesztő módszerek – különösen a CRISPR-Cas9 – bőségesen kínálják az új lehetőségeket, újra fellángoltak a viták a génsebészet biztonságos és megfelelő alkalmazásáról. Az az igazság, hogy az elmúlt húsz év során, amióta ezekben a vitákban részt veszek, a génsebészet ellenőrzése még sohasem hasonlított ennyire egy felrobbanni készülő puskaporos hordóhoz.

A viták legfontosabb kérdése mindig is az volt, hogy a szabályozásnak arra az eljárásra kell-e összpontosítania, amelynek segítségével a GM organizmust létrehozták vagy pedig magára a GM termékre (a módosított, élő szervezetre vagy az abból készült termékre).

1999 és 2000 között az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának egy vizsgálatát irányítottam (lásd: go.nature.com/lhyten), amely a kártevőkkel szemben ellenálló GM növényekkel és azok szabályozásával foglalkozott. Miközben ezen a projekten dolgoztam – és az azóta eltelt években is – úgy találtam, hogy a termékalapú szabályozás híveinek többsége úgy gondolja: a GM organizmusokkal nem kell másképpen bánni, mint a hagyományos módszerekkel nemesített organizmusokkal. Sőt mi több, ezek az emberek gyakran azt állítják, hogy azok, akik szerint a szabályozásnak a génsebészet folyamatára kell koncentrálnia – és akik ezért a legtöbb vagy minden GM organizmust ellenőrzésnek akarnak alávetni piacra kerülés előtt – értékek és érzelmek, nem pedig tudományos bizonyítékok alapján érvelnek nézeteik alátámasztására.

A vita központi kérdésévé tenni a „termék vagy eljárás” kérdését azonban sem nem logikus, sem nem tudományos. Ez csak akadályozza az értelmes párbeszédet a megfelelő ellenőrzés kialakításáról, amelyet pedig a géntechnológia gyors fejlődése egyre inkább sürget.

Kényszerpályán

Az Egyesült Államokban az ezerkilencszáznyolcvanas évek közepe óta működik a GM termékeket ellenőrző rendszer, a „Biotechnológiai szabályozás összehangolt kerete” (Coordinated Framework for Regulation of Biotechnology, CFRB). E szabályozási keret létrehozói (közöttük a Tudomány- és Technológiapolitikai Hivatal - Office of Science and Technology Policy, OSTP - és különféle szövetségi hivatalok képviselői) úgy döntöttek, hogy az emberi egészségre és a környezetre nézve a végső GM termék jelent lehetséges kockázatot, nem pedig a termék létrehozására alkalmazott eljárás (1).

A termékalapú szabályozást tudományosan megalapozott megközelítésnek tartották, amely eleve kizárná új biotechnológiai törvények megalkotásának szükségességét. Ez azt jelentette, hogy a GM organizmusok azoknak a létező törvényeknek a hatálya alá tartoznának, amelyek a növényvédő szerként, növényi kártevőként,* mérgező anyagként stb. használatos termékeket szabályozzák; a genetikailag módosított (GM) szervezetek szabályozását pedig az egyes hatóságok (Környezetvédelmi Hatóság (EPA), Élelmiszer- és Gyógyszerhatóság (FDA) és az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma (USDA)) végeznék, attól függően, hogy azok milyen kategóriába tartoznak. Azaz a termék rendeltetése határozza meg, hogy a CFRB keretében melyik hatóság jogosult a szabályozására. A gyakorlatban mégis a géntechnológiai eljárás volt az, ami a szabályozás igényét „kiváltotta”, és ami miatt a terméket piacra kerülés előtt ellenőriztetni kellett.


Image Text

Az Egyesült Államokban jelenleg a géntechnológiával nemesített fajták teszik ki a szója- (lásd kép) kukorica- és gyapot-termőterület 80%-át.


Miután a CFRB-t 1986-ban nyilvánosságra hozták, mindegyik hatóság dokumentumokat tett közzé a hatáskörébe tartozó GM termékkategóriákra vonatkozó konkrét protokoll részleteiről. Az EPA például leírta, milyen lépéseket kell a fejlesztőknek teljesíteni, ha olyan GM növényeket kívánnak piacra vinni, amelyeket biotechnológiai eljárással rovarölő hatású anyagok termelésének képességével ruháztak fel. Az USDA pedig leírta, hogyan kell az olyan GM növényekkel eljárni, amelyek „növényi kártevőknek” tekinthetők**. Ezek az EPA- és USDA-kiadványok előírták, hogy a rekombináns DNS-technológiával vagy génsebészeti módszerekkel kifejlesztett organizmusoknak hatósági ellenőrzésen kell átmenniük, mielőtt a piacra kerülnének (de ezen organizmusok hagyományos módszerekkel nemesített megfelelőire vonatkozóan nem volt és nincs ilyen követelmény).


*, **Fordító megjegyzése: A korai időkben az USDA azokat a GM növényeket, amelyek növényi kártevőkből (Agrobacterium, karfiolmozaik-vírus) származó DNS-szekvenciákat tartalmaztak, magukat is növényi kártevőnek nyilvánította (a szerző közlése alapján).


Az FDA más megközelítést alkalmazott. Irányelvet alkotott (nem előírást), amelyben azt javasolta, hogy az „új növényfajtákból” származó élelmiszerek gyártói önkéntes konzultációs eljáráson vegyenek részt a hatóságnál. Ez az irányelv nem zárta ki a nem GM növényfajtákat. A gyakorlatban azonban a hagyományos módszerekkel nemesített növényekből készült élelmiszerek gyártóinak láthatóan nem kell ilyen konzultáción részt venniük, miközben az FDA-t több mint száz, GM növényekből készült élelmiszerről értesítették (lásd: go.nature.com/z78s1e).

Az EPA, az USDA és az FDA számára ismét a géntechnológiával fejlesztett termék válik a vizsgálat tárgyává akkor, amikor ezek a hatóságok konkrét kockázatbecslést végeznek. Tudományos szempontból azonban a termék tulajdonságai, akár ártalmasak ezek, akár nem, részben az előállítására használt eljárástól függenek. (Ez különösen nyilvánvaló az emberi génterápiás kísérleteknél, ahol az új génbeviteli módszerek feleslegessé tették a lehetségesen ártalmas vírusvektorok alkalmazását.) A felsorolt hatóságok ellenőrzési eljárásaikban elismerik, hogy fontos a géntechnológiai folyamat. Az USDA például megköveteli „a szabályozott árucikk előállításához felhasznált … rendszer részletes molekuláris biológiai leírását”.

Így tehát a termékkel és az eljárással kapcsolatos kérdések a szabályozásban nem különülnek el. Valójában tudományos szempontból nincs is értelme az egyik megközelítést jobbnak tartani a másiknál.

Az Egyesült Államokon kívül a szabályozó hatóságok és fejlesztők körében népszerű az az elgondolás, hogy a termékalapú szabályozás az egyetlen „tudományosan megalapozott” módszer. Ingo Potrykus növénytudós, aki Zürichben, a Svájci Szövetségi Technológiai Intézetben a géntechnológiával magas A-vitamintartalmúvá tett „aranyrizs” fejlesztését vezette, 2010-ben úgy nyilatkozott, hogy „az emberiség elleni bűn” lenne, ha „a technológia ideológiai alapon történő szabályozása” helyett nem vezetnék be „a tudományosan megalapozott szabályozást, amelynek döntéseit az új tulajdonság kockázatainak és hasznának mérlegelése irányítja”(2).

Sok országban az Egyesült Államokon is túltesznek az eljárásalapú szabályozás szükségessége kritériumainak meghatározásában, nemzeti törvényeik alapján. Brazíliában egy nemzeti biobiztonsági törvény biztonsági standardokat és ellenőrzési mechanizmusokat ad meg a GM organizmusokra vonatkozólag; Ausztráliában a Géntechnológiai Törvény egy szabályozási keretre bízza a GM organizmusok kockázatfelmérését és kezelését.


Image Text


Születőben lévőmódszerek

A közelmúlt vitáiban ismét felütötte fejét a termék/eljárás megfogalmazás. A génszerkesztés DNS-szekvenciák megváltoztatását jelenti a genom célbavett helyein, általában helyspecifikus nukleázok segítségével (ezek olyan fehérjék, amelyeknek természetes funkciója a DNS vágása) – ilyenek például a CRISPR-Cas9, a TALENS és a cinkujjnukleázok. Ilyen eszközök segítségével a „génmérnökök” egy vagy néhány nukleotidra kiterjedő változtatásokat tudnak végrehajtani egy-egy génben, be tudnak toldani vagy ki tudnak iktatni rövid szekvenciákat, vagy egy teljesen más gént tudnak beilleszteni, akár egy másik fajból. A nemzetközi viták arra összpontosulnak, hogy milyen típusú génszerkesztési manipulációk tartoznak a GM organizmus szabályozási célú definíciója alá a különféle ellenőrzési rendszerekben (3).

Ironikus módon ugyanazok a nemesítők, akik korábban azt állították, hogy a genetikai módosításra használt eljárás szabályozási szempontból nem számít, most amellett érvelnek, hogy a géntechnológiai eljárás változásai lazább ellenőrzést indokolnak (4). Szerintük a génszerkesztés a módszer pontossága és a gyakran alkalmazott pontmutációk kis mérete miatt biztonságosabb eljárás, mint az első generációs géntechnológiai módszerek (5).

Az USA egyes szabályozó hatóságai hallgatnak ezekre a felhívásokra. A génbevitel és a génszerkesztés új módszereinek köszönhetően a génsebészeknek már nem kell növényi kártevőkből származó DNS-szekvenciákat használniuk ahhoz, hogy módosított géneket vigyenek be a növényekbe. Részben a GM organizmusok létrehozása módszereinek ez a változása késztette az USDA-t arra, hogy körülbelül öt évvel ezelőtt úgy döntsön: nagyjából húsz genetikailag módosított növényt nem von szabályozás alá (lásd „Lazább vizsgálat” alatt). Ezek közül jónéhány már piacra is került, anélkül, hogy akár az USDA, akár más hatóság bármilyen formális vizsgálatnak vetette volna alá.

Európában a növénynemesítők aggódva várják, hogy az Európai Bizottság eldöntse, hogyan befolyásolják a genetikai módosítási eljárás változásai a szabályozási politikát. Konkrét ítéletet várnak a bizottságtól arra vonatkozóan, hogy a GM organizmusok definíciója magában foglalja-e azokat a génszerkesztett növényeket, amelyekből a módosítási eljárás folyamán alkalmazott minden idegen eredetű DNS-t szelekciós nemesítés útján eltávolítottak, és amelyeket lehetetlen megkülönböztetni azoktól a vad típusú növényektől, amelyekben ugyanaz a mutáció természetes úton alakult ki (lásd: Nature 528, 319-320, 2015).

A GM növényeket fejlesztő nemesítőknek és egyes szabályozó hatóságoknak jó okuk van arra, hogy következetlenül nyilatkozzanak a termék/eljárás kérdésben. A kettéválasztás nem működik sem elméletben, sem gyakorlatban. Valójában a termékalapú megoldás melletti érvek a következő két konklúzió egyikéhez vezetnek: ha minden terméket (akár GM, akár nem) egyformán kell kezelni, akkor vagy minden terméket szabályozni kell, akár GM, akár nem, vagy egyiket sem kell szabályozni. Az első megoldás megvalósíthatatlan, a második pedig nem tanácsos, tekintve, hogy egyes termékek ártalmasak lehetnek.


Image Text


Újrakezdés

Ideje újraindítani a vitát. A termék/eljárás vita érvei a GM organizmusok szabályozásának kívánt szintjére vonatkozó nézeteket tükrözik. Ezeket a mögöttes nézeteket fel kell fedni, és azt az elképzelést, hogy csak a termékalapú szabályozás tekinthető tudományosan megalapozottnak, el kell vetni.

A valóságban lehetetlen teljes tudományos megalapozottsággal eljárni egy szabályozási rendszerben. Minden kockázatbecslésnek és biztonságossági felmérésnek szerves részét képezik az értékítéletek is. Például egy bizonyos élelmiszer-adaléknak ismert lehet a dózis-hatás görbéje, de ez önmagában nem tájékoztatja a szabályozást végzőket arról, hogy hol szabják meg az elfogadható biztonsági határértéket. Gyakoribb eset, hogy a dózis-hatásgörbe nincs pontosan meghatározva vagy egyáltalán nem ismert. Ez a bizonytalanság az adatok különféle értelmezéseihez vezet.

Az empirikus bizonyítékok számítanak, de ezeknek a bizonyítékoknak az emberi értelmezés ad jelentést, és a több oldalról való vizsgálat képes elmélyíteni a megértést. Az ellenőrzési rendszernek tehát arra kell összpontosítania, hogy a sok különféle érdekeltet és polgárt mi érdekli, milyen aggodalmak foglalkoztatják, milyen bizonyítékokkal vagy kockázatcsökkentő stratégiákkal kezelhetők ezek a kérdések és aggodalmak, és a GM termékek vagy eljárások mely csoportjait kell szigorúbban megvizsgálni. A gyakorlatban a várhatóan aggályosabb termékcsoportok kiszűréséhez a szabályozóknak és más érdekelteknek vegyesen kell mérlegelniük a termékekre és az eljárásokra vonatkozó kérdéseket.

A társadalomtudományi irodalom számos modellje leírja, hogyan valósítható meg az ilyen demokratikus mérlegelés (6). Norvégia géntechnológiai törvénye pedig jól szemlélteti, hogy a gyakorlatban hogyan építhetők be a „tudományosan megalapozott” egészségügyi vagy környezeti károkon kívül eső tényezők a formális szabályozási eljárásokba. 2005 óta a norvég szabályozók, ha egy GM organizmus környezetbe való kibocsátásáról kell dönteniük, mérlegelik a biztonsági vizsgálatok eredményét, és azt, hogy a konzultációs folyamatban részt vevők úgy gondolják-e, hogy az adott GM növény jobb választás a többi lehetőségnél és hozzájárul a fenntartható mezőgazdasági gyakorlathoz (lásd: go.nature.com/5nxzcn).

Van esély az újraindításra, mind az Egyesült Államokban, mind másutt. Részben a génszerkesztésben elért haladás és a szabályozókhoz benyújtott GM organizmusok nagyobb változatossága miatt az OSTP 2015 júliusában eljárást indított annak tisztázására, hogy a CFRB-n belül melyik szabályozó hatóság miért felelős (7). Az elmúlt hónapban pedig az USDA négy lehetséges forgatókönyvet ismertetett a GM növények ellenőrzésére javasolt új keretszabályozásra (8).

Ezekkel és más erőfeszítésekkel az érdekeltek elvethetnék azokat a sablonokat, amelyek szembeállítják a terméket az eljárással, a tudományt pedig az értékekkel, és segíteni tudnának egy olyan irányítási rendszer kiépítésében, amely ismeri a tudományos információkat, de ugyanakkor a polgárok értékei és az őket érdeklő kérdések, problémák irányítják a tevékenységét.

Jennifer Kuzma a társadalomtudományok professzora és a „Génsebészet és Társadalom” Központ társigazgatója az Észak-Karolinai Állami Egyetemen (USA). E-mail címe: jkuzma@ncsu.edu

Image Text


Hivatkozások:

  1. OSTP. Fed. Reg. 51, 23302 (1986).
  2. Potrykus, I. N. Biotechnol. 27, 466–472 (2010).
  3. Wolt, J. D., Wang, K. & Yang, B. Plant Biotechnol. J. 14, 510–518 (2015).
  4. Huang, S., Weigel, D., Beachy, R. N. & Li, J. Nature Genet. 48, 109–111 (2016).
  5. Kokotovich, A. & Kuzma, J. Bull. Sci. Technol. Soc. 34, 108–120 (2014).
  6. Ramachandran, G. et al. J. Nanopart. Res. 13, 1345–1371 (2011).
  7. Waltz, E. Nature Biotechnol. 33, 1221–1222 (2015).
  8. USDA. Fed. Reg. 81, 6225–6229 (2016).

A cikk letöltése pdf formátumban.

A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­m­ia a Ma­gyar Tu­do­mány Ün­n­e­pe ren­dez­vény­s­o­ro­za­tá­n­ak ke­re­tén be­lül tisz­te­let­tel meg­hív­ja prof. Dr. Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus előa­dá­s­á­ra.


2017. no­vem­ber 6., 18:00 óra MTA Szék­ház, Dísz­te­rem

1051 Bu­da­pest, Szé­c­he­nyi Ist­ván tér 9.

Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus
A pre­cí­z­i­ós ne­me­sí­t­és mint bi­o­gaz­dál­ko­dá­si in­no­vá­c­ió


Dr. Györ­gyey Já­n­os
Az elő­r­e­lé­p­és le­he­tő­s­é­g­ei a gén­tech­no­ló­g­i­á­r­ól va­ló tár­s­a­dal­mi vi­tá­b­an


Image Text

Legfrissebb
  • Batáta, az anyatermészet génmódosítása

    A há­z­i­a­sí­tott éd­es­bur­go­nya és an­nak kö­z­e­li vad ro­ko­nai kö­z­ött fon­tos kü­l­önb­sé­g­et fe­de­zett fel egy ku­ta­tás. A ba­tá­ta ge­nom­já­b­an ugya­n­is ket­tő, Ag­ro­bak­té­r­i­um ál­tal be­vitt gént ta­lál­tak. Ezek a gé­n­ek pe­dig nem csak je­len van­nak a ge­nom­ban, ha­nem ki is fe­je­ződ­nek, ami ar­ra en­ged kö­v­et­kez­tet­ni, hogy olyan hasz­nos tu­laj­don­ság ki­a­la­kí­t­á­s­á­b­an van sze­re­pük, ami a há­z­i­a­sí­t­ás so­rán sze­lek­ci­ós előnyt je­len­tett a ba­tá­t­á­n­ak.

  • Mérgező élelmiszer a polcokon

    A GM nö­v­é­nyek­kel el­len­tét­ben a nö­v­ény­vé­d­ő­s­z­er­rel szen­nye­zett ter­mé­nyek­ről ke­vés hír szól. Ér­d­e­mes át­bön­g­ész­ni a táb­lá­z­a­tot. Köz­ben fel­me­rül a kér­d­és, hogy vegy­s­zer­men­tes GM nö­v­ény­től vagy a mér­ge­ző re­tek­től kell-e job­ban fél­ni.

  • Mit mondanak azok a kutatások, amiket nem a multik pénzelnek?

    Az el­múlt 60 év so­rán 698 ku­ta­tás fog­lal­ko­zott GM-nö­v­é­nyek­kel. A köz­le­mé­nyek több, mint fe­le tel­je­sen füg­g­et­len ku­ta­tók­tól szár­ma­zik, va­gy­is nem "lob­bi­zik" az egyik vagy a má­s­ik ol­dal mel­lett - nem ér­d­e­k­elt a kí­sér­l­e­tek ki­me­ne­te­lé­b­en. Ezek a füg­g­et­len ku­ta­tók pe­dig rend­re biz­ton­sá­g­os­nak ta­lál­ták a gén­tech­no­ló­g­i­á­v­al ne­me­sí­tett nö­v­é­nye­ket.

Korábbi hírleveleink:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel kéthavonta megjelenő hírlevelünkre email címével!

Keresés