Miért semmitmondó a GMO-k fogalma?

Giovanni Tagliabue
Hírek, 2016-03-17 14:34:41

Mivel GMO-k pedig nincsenek – ez a betűszó a „genetikailag módosított szervezet” rövidítése, népszerű, de semmitmondó kifejezés bizonyos mezőgazdasági módszerek jelölésére –, az Európai Unió mezőgazdasági biotechnológiát szabályozó törvényei reménytelenül torzak. A zűrzavart a jelenleg érvényes EU törvényekbe beépített alapvető definíciók okozzák. A 2001/18/EK irányelv szerint a biotechnológiai beavatkozáson átesett növény vagy állat meghatározása: „"GMO" olyan szervezet, az ember kivételével, amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján”. A mezőgazdaságra vonatkozóan ebből annak kellene következnie, hogy a szexuálisan szaporodni képes állat- és növényfajok egyedeinek növénytermesztők, farmerek és nemesítők általi célzott keresztezése „normálisnak” tekintendő; amiből viszont levonható, hogy minden olyan termék, amely „természetellenes” módszerek használatával készült (ilyen számos laboratóriumi technika, többek között a DNS-en végzett közvetlen beavatkozások és a kémiai vagy fizikai mutagenezis), „GMO”-nak minősül. Ugye, milyen egyszerű? Hát nem az!

Miért semmitmondó a GMO-k fogalma?

Az EU fent idézett irányelve maga a zűrzavar. Egyes részletek definiálva vannak, és ezekért fel kell lapozni az irányelv mellékletét: „Olyan eljárások, amelyek nem eredményeznek géntechnológiai módosítást, feltéve hogy nem alkalmaznak rekombináns nukleinsav-molekulákat […]: (1) in vitro megtermékenyítés, (2) egyes természetes folyamatok, pl.: konjugáció, transzdukció, transzformáció, (3) poliploid indukció.”

Rögtön megkérdezhetnénk: és vajon mi a helyzet a mutagenezissel, ezzel az 1930-as években bevezetett módszerrel, amelynek során a magokban erélyes vegyszerek vagy gammasugárzás segítségével össze-vissza kavarják a kromoszómákat abban a reményben, hogy a véletlenszerű mutációk valamilyen hasznos tulajdonságot eredményeznek? Több mint 3000 mutagenizált növényfajunk van, közöttük olyan népszerű kedvencek, mint a Ruby Red és a Rio Star grépfrút, az Osa Gold körte és a basmati rizs, amelyeket, nagyon is „természetellenes” örökségük ellenére, gyakran organikus terményként árusítanak.

Ahhoz, hogy megtaláljuk, mit mond az irányelv a mutagenizált növényekről, egy további mellékletben kell elmélyednünk, amelyben ez áll: „A géntechnológiával történő módosításnak az ebből az irányelvből kizárandó szervezeteket eredményező technikái/módszerei […]:

  1. mutagenezis

  2. növényi sejtfúzió (beleértve a protoplaszt-fúziót) olyan szervezetek esetében, amelyek genetikai anyaga hagyományos termesztési módszerekkel is kicserélhető.”

Arra vonatkozóan nincs sem tudományos, sem logikus magyarázat, hogy a mutagenizált növények miért nem a „természetellenes” kategóriába kerültek. Mutagenezis számos fizikai és kémiai módszerrel végezhető, – kivéve, hogy a jogalkotó csak azzal a feltétellel fogadja el, ha „nem alkalmaznak rekombináns nukleinsav-molekulákat”.

Ez a bonyolult és zavaros szöveg az alapja az EU torz és ellentmondásos szabályozásának. Az irányelv elején lévő – úgymond – általános definíció hangsúlyozza a GMO-k természetellenes voltát, amelyről azt kell gondolnunk, hogy különbözik pl. az in vitro megtermékenyítés vagy a poliploidia-indukció természetességétől. Például a búzának az ember több évezredes keresztezési és nemesítési tevékenysége eredményeképp vannak diploid törzsei (két kromoszómakészlet), tetraploid törzsei (négy kromoszómakészlet, ez a durum búza), és hexaploid törzsei is (hat kromoszómakészlet), az utóbbi a kenyérbúza. A Brassica nemzetség számos, mezőgazdaságilag fontos faja is tetraploid, ilyen például a káposzta, a kelbimbó, a brokkoli, a karfiol és a kelkáposzta.

Miért engedélyezettek egyes módszerek, és mások miért nem, ha a hatásuk pontosan ugyanaz? Válasz: ha csak hozzáérsz a DNS-hez, a fajta GMO-vá válik! Az ésszerűen gondolkodó érdeklődő erre azt kérdezi: no és mi a baj önmagában véve a rekombináns DNS technológiával, miért legyünk bizalmatlanok, és miért akarjuk törvényekkel szabályozni az úgynevezett GMO-kat? Erre nincs válasz. Valójában egyetlen olyan szakmailag lektorált tudományos közlemény sincsen, amelyik akár csak megpróbálna érveket felhozni emellett a képzeletbeli, páratlan veszélyesség mellett, és utalni arra, mi lehet az a biokémiai mechanizmus, amely indokolhatná az általános rettegést a fejlett mezőgazdasági-élelmiszeripari biotechnológiától, vagy a jól-rosszul definiált GMO-któl – nincsenek ilyen elméletek. Sőt mi több, a törvény – teljességgel figyelmen kívül hagyva a valóságot (és az ellentmondások kerülésének igényét) – számos genetikai módosító módszerről kimondja, hogy azok nem eredményeznek genetikai módosítást.

Miért van ez a zűrzavar a GM növények és élelmiszerek definíciója és szabályozása területén?

Világos, hogy mi az oka ezeknek az önkényes fogalmi és jelentésbeli torzításoknak: Az EU törvényhozói meg akarják akadályozni a GMO-k bevezetését, de közben meg kell őrizniük azt a rengeteg létező mezőgazdasági terméket (sok ezer kultúrfajtát) és ezek származékait (a száraztésztától a sörig), amelyeket GMO-nak kellene minősíteni, hacsak már eleve nevetséges szabályok alapján kivételnek nem lehet nyilvánítani őket. Hiszen végül is a legmagasabb minőségű európai durum száraztészta mutagenizált búzából készül. A törvényhozóknak ezek a torzításai azt célozzák, hogy legyen egy olyan termék-(ál)kategória, amelyet külön szabályoznak, és amelyre szektás bürokratikus szabályok vonatkoznak: céltalan tesztek, véget nem érő elemzések és fölöslegesen ismételgetett vizsgálatok. A GMO-k elutasításának valódi oka részben az agrár-élelmiszeripar ideológiai alapon való elutasítása, részben pedig a gazdasági protekcionizmus. Mivel a politikusok nem tárhatják fel őszintén az indítékaikat, az Európai Parlament szószerint „feltalált” egy alkalmas, bár hibás mezőgazdaságitermék-együttest, a GMO-kat, amelyeknek a termesztése tilos – miközben hatalmas mennyiségben importálják őket állati takarmányként való felhasználásra. Európa a GMO takarmányok legnagyobb felvevőpiaca a világon. Hát nem zavaros a törvényhozók gondolkodása?

Arra vonatkozóan, hogy jóváhagyják-e az új, genetikailag módosított élelmiszereket, Európa maradi, nehézkes módszert választott: az eljárást szabályozzák (amelyet, mint láttuk, tudománytalanul definiáltak), nem pedig a végterméket, annak fenotípusos tulajdonságait. A biotechnológia fejlődésével azonban olyan módszerek is születtek, amelyeknél elmosódik a határ a GMO-k és a nem-GMO-k között. Így hát felmerül a kérdés: GMO-e vagy nem ez vagy az a kultúrfajta, amelyet a 2001/18. irányelvben fel nem sorolt módszerrel állítottak elő? A törvényhozók tehetetlenek: ha az alkalmazott ésszerű kritérium kizárólag empirikus lenne (azaz meg kellene állapítani az egyes termékek környezetvédelmi biztonságosságát és egészségességét), rögtön lehetne tudni, milyen eszközökre van szükség például a lehetséges környezeti elterjedőképesség, az allergén hatás vagy a toxicitás vizsgálatához. Ehelyett itt van egy elfuserált lista arról, melyik módszer tiltott és melyik engedélyezett, és minden új terméket ezekbe az önkényes kategóriákba kell beleerőltetni. Minden új módszer – új gond, mert nem illik a felsorolt típusok egyikébe sem. Hát akkor mit tegyünk?

A genetikai innováció szabályozásának jövője Európában

2007-ben az Európai Bizottság nemzetközi munkacsoportot állított fel azzal a feladattal, hogy állapítsa meg a biotechnológiai szektorban végbement változások, közöttük egy sor génszerkesztési újítás státusát. Ne felejtsük: Európában nem akarják tudni, hogy a génszerkesztésben lejátszódott forradalmi újítások és az úttörő CRISPR technológia alapján kifejlesztett új módszerek (oligonukleotidokkal irányított mutagenezis; cinkujj-nukleáz-technológia; ciszgenezis, benne intragenezis; ráoltás; agroinfiltráció; RNS-dependens DNS-metiláció; reverz nemesítés; szintetikus genomika) segítségével nyert termékek veszélyesebbek-e az emberek és állatok egészségére és/vagy a környezetre (amit nem is lehetne eleve tudni). A tudósok most azt próbálják kideríteni, hogy ezek az új módszerek, vagy közülük egyesek fellelhetők-e a jelenleg érvényes törvény labirintusában, vagy valamilyen értelemben azon kívül esnek. Vagyis azt, hogy az új módszerekkel készült termékek GMO-k-e vagy sem.

2012 áprilisában készült el a zárójelentés; azóta majdnem négy év telt el, és hivatalosan még mindig nem tették közzé. A szerzők elejétől fogva „gúzsba kötve táncoltak”, mivel átfogó módon kellett megtárgyalniuk olyan, a jelenleg érvényes biotechnológiai EU-törvény bonyolult GMO-definíciójában szereplő kifejezéseket, amelyek mindennek mondhatók, csak világosnak nem. Álljon itt egy példa: a szakértők véleménye megoszlik egy különösen bonyolult problémát illetően, amikor a genetikai módosítás csupán átmenetileg áll fenn: a termék „GMO”/ nem az / lehet, hogy az / csak egy kicsit az.

Anélkül, hogy gúnyolódni akarnánk, azt is mondhatjuk, hogy sajnáljuk a megbízott szakértőket, akiknek ki tudja hány órán keresztül haszontalan dolgokról kell vitatkozniuk, idejüket és energiájukat arra kell vesztegetniük, hogy megállapítsák, ez vagy az a módszer beletartozik-e a GMO-k következetlen európai definíciójába, illetve érvényes-e rá a definícióval kapcsolatos különös kivételek valamelyike. Nincs olyan tudós, aki választ tudna adni egy rosszul feltett kérdésre.

A biotechnológiai manipulációk eredményére nem lehet az alkalmazott eljárások tulajdonságaiból következtetni, következésképp ezek nem szolgálhatnak alapul a termékük várható egészségességére vagy ártalmasságára vonatkozó, szigorúbb vagy engedékenyebb törvényhez: egy ideális világban a megbízott szakértők hősiesen visszautasították volna a megbízást, és megmagyarázták volna a főnöknek (az Európai Bizottságnak), hogy a felvetett kérdés – hogy ti. az „új eljárások” eredménye „GMO”-e vagy sem, és hogyan viszonyul a jelenleg érvényes, őrült törvényhez – még akkor is értelmetlen lenne, ha lehetne rá válaszolni.

A biotechnológiai kutatások folytatódnak, és a következő években számos új módszer fog megjelenni. A munkabizottság nem vizsgálta még például a CRISPR megközelítést sem, így a még nyilvánosságra sem hozott jelentés máris elavult! Vajon az EU törvényhozói ezentúl vég nélkül újabb és újabb bizottságokat fognak összehívni, hogy azok megvitassák a várhatóan egyre-másra közölt új eredményeket, és összevessék azokat az EU jelenlegi, különös GMO-törvényével? Vajon ez nem az adófizetők pénzének elherdálása?

A tudósok túlnyomó többsége azt javasolja, hogy Európa szerte át kellene írni a normákat, és így kidönteni a jelenleg létező, idiotikus GMO-ellenes kerítést. A szükséges, szigorú kritériumokat alkalmazó szabályokat nem az új GM termékek előállításának bonyolult módszereire kell alkalmaznunk, hanem tárgyilagosan minden egyes termékre (akár GMO, akár nem); más szóval, létrejöttük után, utólag, nem pedig előre, az alkalmazott biotechnológiai módszerekre való tekintettel. Az Európai Tudományos Akadémia Tanácsadó Testülete például ezt ajánlotta: „A jövőbeli keretszabályozásnak termékalapúnak, nem pedig eljárásalapúnak kell lennie, hogy következetesen működjön és alkalmazható legyen az új növényfajták tulajdonságaiban megjelenő újdonságra.”

Győzhet-e most az egyszer az ésszerűség?

Ez az írás az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO) folyóiratában, az EMBO Reports-ban közölt cikk rövidített változata. A Nature Biotechnology folyóiratban is megjelent egy ehhez kapcsolódó közlemény, melynek rövidített változata a GLP (Genetic Literacy Project) weboldalán olvasható.

Giovanni Tagliabue – olasz tudományfilozófus. Átfogó műve, a „GMOs”: A Scientific-political Dialogue on a Meaningless Category” (GMO-k: tudományos-politikai vita egy értelmetlen fogalomról) 2016-ban fog megjelenni.

Bu­da­pest, Vil­lá­nyi út 29-43.
K épü­l­et
Szent Ist­ván Egye­tem Bu­dai Cam­pu­sá­n­ak K2-es előa­dó­ja

2018 . áp­ri­lis 24. 17 óra

Dr. Éva Csa­ba

"Crispr/Cas ge­nom­s­zer­kesz­tés a ne­me­sí­t­és­ben:mű­kö­d­és és al­kal­ma­zá­si le­he­tő­s­é­g­ek"


flyer

A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­m­ia a Ma­gyar Tu­do­mány Ün­n­e­pe ren­dez­vény­s­o­ro­za­tá­n­ak ke­re­tén be­lül tisz­te­let­tel meg­hív­ja prof. Dr. Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus előa­dá­s­á­ra.


2017. no­vem­ber 6., 18:00 óra MTA Szék­ház, Dísz­te­rem

1051 Bu­da­pest, Szé­c­he­nyi Ist­ván tér 9.

Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus
A pre­cí­z­i­ós ne­me­sí­t­és mint bi­o­gaz­dál­ko­dá­si in­no­vá­c­ió


Dr. Györ­gyey Já­n­os
Az elő­r­e­lé­p­és le­he­tő­s­é­g­ei a gén­tech­no­ló­g­i­á­r­ól va­ló tár­s­a­dal­mi vi­tá­b­an


Image Text

Legfrissebb
  • Batáta, az anyatermészet génmódosítása

    A há­z­i­a­sí­tott éd­es­bur­go­nya és an­nak kö­z­e­li vad ro­ko­nai kö­z­ött fon­tos kü­l­önb­sé­g­et fe­de­zett fel egy ku­ta­tás. A ba­tá­ta ge­nom­já­b­an ugya­n­is ket­tő, Ag­ro­bak­té­r­i­um ál­tal be­vitt gént ta­lál­tak. Ezek a gé­n­ek pe­dig nem csak je­len van­nak a ge­nom­ban, ha­nem ki is fe­je­ződ­nek, ami ar­ra en­ged kö­v­et­kez­tet­ni, hogy olyan hasz­nos tu­laj­don­ság ki­a­la­kí­t­á­s­á­b­an van sze­re­pük, ami a há­z­i­a­sí­t­ás so­rán sze­lek­ci­ós előnyt je­len­tett a ba­tá­t­á­n­ak.

  • Mérgező élelmiszer a polcokon

    A GM nö­v­é­nyek­kel el­len­tét­ben a nö­v­ény­vé­d­ő­s­z­er­rel szen­nye­zett ter­mé­nyek­ről ke­vés hír szól. Ér­d­e­mes át­bön­g­ész­ni a táb­lá­z­a­tot. Köz­ben fel­me­rül a kér­d­és, hogy vegy­s­zer­men­tes GM nö­v­ény­től vagy a mér­ge­ző re­tek­től kell-e job­ban fél­ni.

  • Mit mondanak azok a kutatások, amiket nem a multik pénzelnek?

    Az el­múlt 60 év so­rán 698 ku­ta­tás fog­lal­ko­zott GM-nö­v­é­nyek­kel. A köz­le­mé­nyek több, mint fe­le tel­je­sen füg­g­et­len ku­ta­tók­tól szár­ma­zik, va­gy­is nem "lob­bi­zik" az egyik vagy a má­s­ik ol­dal mel­lett - nem ér­d­e­k­elt a kí­sér­l­e­tek ki­me­ne­te­lé­b­en. Ezek a füg­g­et­len ku­ta­tók pe­dig rend­re biz­ton­sá­g­os­nak ta­lál­ták a gén­tech­no­ló­g­i­á­v­al ne­me­sí­tett nö­v­é­nye­ket.

Korábbi hírleveleink:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel kéthavonta megjelenő hírlevelünkre email címével!

Keresés