Szabadtéri Agrármúzeum

BBC Science Focus Hungary, 2012. jan.-febr., 3. szám: 34-35. oldal.
Hírek, 2012-04-18 14:20:34

A 2011. december 16-i interjú:

„A hazai mezőgazdaság külkereskedelmi szerkezete leginkább egy gyarmati ország gazdálkodására emlékeztet. Hogy miért? Mert főleg alapanyagokat – gabonát és olajnövényeket – exportálunk, miközben magas hozzáadott értékű készterméket importálunk.“

A magyar és európai mezőgazdaságról beszélgettünk Dr. Popp József agrár-közgazdasági kutatóval, aki szerint ideje már alapjaiban megváltoztatni a hazai élelmiszer-gazdaságot.

Az ember azt gondolná, hogy egy mezőgazdasággal foglalkozó kutató terméshozamokról, időjárási tényezőkről és más hasonló dolgokról beszél majd. A nemrégiben Akadémiai Díjjal kitüntetett Dr. Popp József azonban ennél sokkal izgalmasabb témákat feszeget; olyasmiket, mint a bioenergetika, Európa szabadtéri múzeummá válása, vagy éppen a genetikailag módosított növénykultúrák.

Az Akadémia díját elsősorban a bioenergia, azon belül is a bioüzemanyag nemzetközi és hazai felhasználását vizsgáló tanulmányokért kaptam. E témában többek között az OECD munkacsoportjának is tagja voltam, amely azt kutatta, milyen élelmezés-, energia- és környezetbiztonsági hatásai lehetnek a növényekből előállított bioetanol és biodízel termelésének. Mert tagadhatatlanul vannak negatív hatásai is – hiszen élelmiszer-növényekből készülnek –, de a másik oldalon ott vannak a pozitív hatások. A klímaváltozás mérséklése érdekében egyszerűen muszáj lassítani valahogy a széndioxid-kibocsátást, és itt az idő, amikor dönteni kell: az egyre nagyobb olajfüggőség irányába haladjunk-e tovább, vagy egy kisebb szén-dioxid-kibocsátású világ felé.

Különös… Az ilyesfajta kérdések még álmunkban sem fordultak elő, amikor 1979-ben friss diplomás-ként dolgozni kezdtem az Agrárgazdasági Kutató Intézetben. Akkor a pártközpontból irányított ötéves tervek határozták meg a feladatainkat, és nem igazán tudtunk nagyobb távlatokban, globális szemlélettel dolgozni. Beszűkült és fantáziátlan munka volt. Számomra ez 1984-ben változott meg, amikor Berlinbe kerültem a Humboldt Egyetemre, utána München következett, 1990-től kezdve pedig 8 évig Washingtonban voltam agrárattasé. Ebben az időszakban kezdtem kívülről, objektíven látni a magyar élelmiszer-gazdaság helyzetét.

Image Text

Mi tagadás, igencsak tanulságos, milyennek látják külföldön a magyar élelmiszer-gazdaságot. És egyet kell értenem velük: a hazai mezőgazdaság külkereskedelmi szerkezete leginkább egy gyarmati ország gazdálkodására emlékeztet. Hogy miért? Mert főleg alapanyagokat – gabonát és olajnövényeket – exportálunk, miközben magas hozzáadott értékű készterméket importálunk. Ahelyett, hogy komoly feldolgozóipart építenénk ki, a magyar gazdálkodók nem tudnak és nem akarnak befektetni; inkább az uniós és nemzeti támogatásban bíznak, amit meg is kapnak. Ezek után nincs miért csodálkozni, ha a magyar agrárvállalkozók nem tülekednek, hogy kockázatos üzletekbe fektethessék a pénzüket.

Pedig mindenképpen ez a jövő. Itt az Intézetben igyekszünk gyakorlatorientált kutatásokat végezni, hogy elősegítsük ezt a folyamatot. Mindenképpen változtatni szeretnénk az előbb említett kockázatkerülő és nem jövőorientált szemléleten, hiszen Magyarország ökológiai adottságai kedvezőek, és igenis versenyképesek lehetnénk a nemzetközi piacon, ha magas hozzáadott értékű, hagyományos, speciális élelmiszert exportálnánk. Ehhez persze az is kellene, hogy sikerüljön összehangolni a kis- és nagygazdaságok működését, mert csak így használhatók ki a meglévő kapacitások.

Igaz, ez nemcsak magyar probléma, hiszen az elaprózódott földbirtokszerkezet európai jelenség: amíg az EU-ban egy átlagos gazdaság területe húsz hektár körül alakul (Magyarországon még ennél is kisebb), addig egy észak-amerikai vagy ausztrál termelő kétszáz-négyszáz hektáron gazdálkodik. Ekkora birtokmérettel már tényleg jól kihasználható a géppark, tervezhető a vetésváltás, a szállítás…

Az amerikai gazdák szerint Európa hamarosan szabadtéri múzeummá válik, ahová ők azért járnak majd, hogy megnézzék, hogyan termeltek dédapáik a kisbirtokon. Úgy gondolják: Európában túlságosan ragaszkodnak az emberek a hagyományokhoz, a múlthoz, ami szép dolog ugyan, de a gazdasági fejlődés gátját is jelenheti, mert a legújabb ismeretek elutasítása akadályozza az alkalmazkodó képességet. Szerintem mindez fokozottan igaz a magyar mezőgazdaságra, hiszen mi még az amerikaiak szerint elavult nyugat-európai gazdálkodási módszerektől is távol vagyunk. Rengeteg technológiát kellene átvennünk, megtanulnunk és használnunk, ha lépést akarunk tartani a világgazdasággal. És túl kellene már lépni néhány, politikai és emocionális megfontolásból tabuként kezelt témán.

Image Text

Például a genetikailag módosított növények körüli vitán. Ezt még mindig elsősorban érzelmi, politikai alapon kezeljük – de nemcsak mi, hanem számos tagország az EU-ban –, holott ha tudomásul vesszük, hogy immár hétmilliárd embert kell élelmezni, akkor azt is be kell látnunk, hogy indokolt élnünk a GM-növények előnyeivel: a jóval magasabb terméshozamukkal, a kiszámíthatóbb termeléssel. És arról se feledkezzünk meg, hogy ha fizikai értelemben meg is termelünk elegendő élelmiszert a globális népesség ellátásához, azt olyan hatékonysággal és olyan alacsony költséggel kell tennünk, hogy tényleg mindenki számára hozzáférhető, megfizethető legyen. Ez a globális élelmezésbiztonság lényege. Beszédes statisztikai adat, hogy egy észak-amerikai vagy ausztrál polgár a jövedelmének 12 százalékát költi élelmiszerre; egy átlagos nyugat-európai 15, egy magyar 27 százalékát; ám egy afrikai és ázsiai lakos 60-80 százalékát, ami iszonyúan magas arány. Ha még drágább lesz az élelmiszer, ezek az emberek nem tudnak majd élelmet venni – akkor pedig milliószámra indulnak meg Európa felé a megélhetés reményében. Szóval ha nem kívánjuk a tömeges bevándorlást, ki kellene békülnünk a hatékonyabb, 21. századi termelési módszerekkel, s ezzel együtt a GM növénykultúrával is. Európa legnagyobb kihívása nem a pénzügyi-gazdasági válság, hanem az Afrikából érkező migráció, olyan korszakban, amikor az EU-ban is csődöt mondott a multikulturális társadalmi modell. Mostanában – többek közt – ezt a területet kutatom.

Pedig én nem is akartam kutató lenni. Miután elvégeztem a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemet, mindenképpen a külkereskedelemben szerettem volna dolgozni. De az egyik tanárom, Dr. Kótun Károlyné meggyőzött, hogy ezzel elfecsérelném a tudásomat, és segített bekerülni az Agrárgazdasági Kutató Intézetbe. Ha ma visszatekintek a pályafutásomra, nem bánom, hogy engedtem az érveinek, de akkor, 1979-ben nem voltam meggyőződve arról, hogy ez tényleg jó ötlet. Az előbb már említettem, hogy a szocialista tervgazdálkodással kellett foglalkoznom, ami végtelenül lehangoló munka volt. Erről a területről a szabad főnök- és beosztott-választási rendszer szabadított fel, amit az akkori főigazgató vezetett be. Ötévenként minden kutató szabadon választhatott osztályt, illetve az osztályvezető munkatársakat. Az a főnök, aki nem talált ilyenkor munkatársakat, megszűnt főnöknek lenni – és ez fordítva is igaz volt, vagyis ha a munkatársat nem fogadta be egy osztály sem, akkor kénytelen volt elköszönni az AKItól. Akkoriban ez merész és modern szisztéma volt, amit ma sem tartanék rossz megoldásnak. Mert a modern szisztémák viszik előre a világot; és ez ugyanúgy igaz lehet egy intézményre, mint az élelmiszergazdaságra.

Dr. Popp József az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgató-helyettese és a Debreceni Egyetem professzora. Szakterülete többek közt a nemzetközi agrárpolitikák és versenyképesség, a vidékfejlesztés és a fenntartható mezőgazdasági termelés.


A cikk letöltése pdf formátumban.

A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­m­ia a Ma­gyar Tu­do­mány Ün­n­e­pe ren­dez­vény­s­o­ro­za­tá­n­ak ke­re­tén be­lül tisz­te­let­tel meg­hív­ja prof. Dr. Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus előa­dá­s­á­ra.


2017. no­vem­ber 6., 18:00 óra MTA Szék­ház, Dísz­te­rem

1051 Bu­da­pest, Szé­c­he­nyi Ist­ván tér 9.

Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus
A pre­cí­z­i­ós ne­me­sí­t­és mint bi­o­gaz­dál­ko­dá­si in­no­vá­c­ió


Dr. Györ­gyey Já­n­os
Az elő­r­e­lé­p­és le­he­tő­s­é­g­ei a gén­tech­no­ló­g­i­á­r­ól va­ló tár­s­a­dal­mi vi­tá­b­an


Image Text

Legfrissebb
  • Batáta, az anyatermészet génmódosítása

    A há­z­i­a­sí­tott éd­es­bur­go­nya és an­nak kö­z­e­li vad ro­ko­nai kö­z­ött fon­tos kü­l­önb­sé­g­et fe­de­zett fel egy ku­ta­tás. A ba­tá­ta ge­nom­já­b­an ugya­n­is ket­tő, Ag­ro­bak­té­r­i­um ál­tal be­vitt gént ta­lál­tak. Ezek a gé­n­ek pe­dig nem csak je­len van­nak a ge­nom­ban, ha­nem ki is fe­je­ződ­nek, ami ar­ra en­ged kö­v­et­kez­tet­ni, hogy olyan hasz­nos tu­laj­don­ság ki­a­la­kí­t­á­s­á­b­an van sze­re­pük, ami a há­z­i­a­sí­t­ás so­rán sze­lek­ci­ós előnyt je­len­tett a ba­tá­t­á­n­ak.

  • Mérgező élelmiszer a polcokon

    A GM nö­v­é­nyek­kel el­len­tét­ben a nö­v­ény­vé­d­ő­s­z­er­rel szen­nye­zett ter­mé­nyek­ről ke­vés hír szól. Ér­d­e­mes át­bön­g­ész­ni a táb­lá­z­a­tot. Köz­ben fel­me­rül a kér­d­és, hogy vegy­s­zer­men­tes GM nö­v­ény­től vagy a mér­ge­ző re­tek­től kell-e job­ban fél­ni.

  • Mit mondanak azok a kutatások, amiket nem a multik pénzelnek?

    Az el­múlt 60 év so­rán 698 ku­ta­tás fog­lal­ko­zott GM-nö­v­é­nyek­kel. A köz­le­mé­nyek több, mint fe­le tel­je­sen füg­g­et­len ku­ta­tók­tól szár­ma­zik, va­gy­is nem "lob­bi­zik" az egyik vagy a má­s­ik ol­dal mel­lett - nem ér­d­e­k­elt a kí­sér­l­e­tek ki­me­ne­te­lé­b­en. Ezek a füg­g­et­len ku­ta­tók pe­dig rend­re biz­ton­sá­g­os­nak ta­lál­ták a gén­tech­no­ló­g­i­á­v­al ne­me­sí­tett nö­v­é­nye­ket.

Korábbi hírleveleink:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel kéthavonta megjelenő hírlevelünkre email címével!

Keresés