A Zöld Folt és a Greenpeace GMO-ellenessége éhhalálra ítéli a szegényeket

Owen Paterson
Hírek, 2015-05-03 13:15:43

Image Text

Kedden a dél-afrikai Pretoriában mondott beszédében Owen Paterson, az Egyesült Királyság korábbi környezetvédelmi minisztere azzal vádolta az Európai Uniót és a Greenpeace-t, hogy a fejlődő országokban élő sokmillió embert a segélyektől való függésre és éhhalálra kárhoztatják azzal, hogy nem hajlandók elfogadni a genetikailag módosított növények és a többi életmentő növénytudományi eredmény mögött álló tudományos bizonyítékokat. Owen Paterson elítélte és „Zöld Foltnak” nevezte a hivatalnokok és hiszékeny médiák alkotta csoportot, amely elferdíti a tudományos eredményeket. A Greenpeace-t a ludditákhoz hasonlította, akik a tizenkilencedik században összetörték a textilgyártó gépeket. Az EU-t „a legrosszabb fajta neokolonializmussal” vádolta azért, mert saját határain belül korlátozza az élelmiszer-termelést. Paterson szerint a világ egy ahhoz hasonló zöld forradalom küszöbén áll, mint amelyik egymilliárd embert látott el élelemmel az 1960-as és 70-es években, amikor a világ népessége robbanásszerű növekedésnek indult.. Ezt a mostani forradalmat azonban jószándékú nyugat-európaiak veszélyeztetik, akik ráerőltetik saját élelmiszer-fétiseiket a fejlődő világra.

Alább következik Paterson beszédének teljes szövege, amelyet az ISAAA konferenciáján mondott:


Köszönöm Dr. Obokohnak ezt a kedves bemutatást. Nagy öröm számomra, hogy beszédet mondhatok a dél-afrikai mezőgazdasági biotechnológiai ipar és az ISAAA évenként megrendezett médiakonferenciáján. Önök mindannyian fontos, sőt életmentő munkát végeznek, és sokat fáradoznak annak érdekében, hogy elhozzák a modern mezőgazdasági technológiák áldásait erre a kontinensre.

A mostani idők különleges lehetőségeket tartogatnak Afrika számára. A növénytudományokban elért eredmények közel hozzák a második zöld forradalom ígéretét, egy olyan forradalomét, amely nemcsak táplálni, hanem jól táplálni is képes a bolygónkat 2050-re benépesítő 9–10 milliárd embert, – ez a forradalom végre véget vethet annak a szégyennek, hogy közel egymilliárd ember ma még minden este üres gyomorral, éhesen tér nyugovóra. Olyan forradalom ez, amelynek hajtóereje a legmodernebb tudomány, amely alulról felfelé képes mozgásba hozni a gazdasági fejlődést. Hamisítatlan, hazai növekedésről beszélek, olyanról, amely valóban gyökeret ver… amely erőt ad az egyénnek… amely megszakítja a segélyek és a függőség ciklusát, és a Föld minden nemzetét a globális gazdasági növekedés erős, versenyképes résztvevőjévé képes tenni.

Image Text

Ebben a tekintetben az egész Földön Afrika a legígéretesebb hely(1). Afrika hatalmas, eddig ki nem aknázott föld-, talaj- és vízkészleteivel és a ráömlő hatalmas mennyiségű napsugárzással megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy utolérje, sőt el is hagyja Brazíliát, amelyet a mezőgazdasági fejlődés a világkereskedelem élvonalába repített – de ez csak akkor fog megtörténni, ha az afrikai országok befogadják a modern technológiákon alapuló termesztési rendszereket.

A Zöld Folt

A mostani időkben azonban a nagy gonoszságok ideje is eljött, amikor sok ember, sőt sok kormány is hátat fordít a fejlődésnek. Tényleg furcsa idők ezek, amikor a kiváltságos osztályok egyre inkább fetisizálják az élelmüket, és saját személyes választásaikat a többiek, azaz a mi számunkra kötelező előírásokká akarják emelni. Nem láthattunk ilyen szervezett, fanatikus ellenállást a haladással és a tudománnyal szemben azóta, hogy az eredeti ludditák összetörték a fonodák gépeit a XIX. századi Angliában. A zöld forradalomnak ezek az ellenségei haladónak nevezik magukat, de programjuk aligha lehetne maradibb és visszahúzóbb. Humanitáriusnak és környezetvédőnek mondják magukat, ám politikájukkal milliárdokat ítélnének éhezésre, szegénységre és visszamaradottságra. A primitív, kevéssé hatékony gazdálkodási módszerekhez való ragaszkodásuk megtizedelné a Földön még vadon megmaradt területeket, elpusztítana fajokat, csökkentené a biológiai sokféleséget, és mindezek eredményeképp szegényebbé tenné természetes környezetünket.

Zöld Foltnak hívom őket: ez utalás egy, az 1950-es években bemutatott sci-fi filmre, amelyben Steve McQueen játszotta a főszerepet, és amelyben egy zöld folthoz hasonló földönkívüli lény támadja meg a Földet, és mindent felfal, ami az útjába kerül – ehhez hasonlók a környezetvédelmi érdekcsoportok, a megújuló energiával foglalkozó cégek és egyes köztisztviselők, akik bőségesen ellátják egymást pénzzel, rémtörténetekkel és fölösleges adminisztrációval. A választás nélkül pozícióba került buzgó mócsingoknak ez a zavarosfejű csoportja azt állítja, hogy a bolygó és a „vidék” érdekeit tartja szem előtt, de egyre világosabb, hogy nem az igazán fontos problémákkal foglalkoznak, miközben jól meggazdagodnak.

Image Text

A Zöld Folt két különböző szinten működik. Először is pénzforrások megkaparintására ácsingózva szó szerint több százan keringenek Európa mézesbödöne körül. Másodszor, azzal az ideológiával állnak elő, hogy Európának fel kell adnia azt az alapvető felelősségét, hogy saját lakosságát élelemmel ellássa. Ez a legrosszabb neokolonializmus: Európában vannak a földgolyó legtermékenyebb földterületei, és Európa mégis annyi élelmiszert importál a világ többi részétől, mint amennyit 35 millió hektár termőföldön lehet megtermelni.

Afrikában a mezőgazdaság fejlődését számos tényező hátráltatja, de mindezek közül a Zöld Folt a legártalmasabb. Hatalmas összegeket kap támogatásul magától az EU-tól(2), számos vallási és humanitárius csoporttól, valamint az Európában és másutt élő, jószándékú, de félrevezetett kiváltságos osztályoktól. Aránytalanul nagy befolyása van a médiára, a kormányzati és nemzetközi intézményekre. Sajnos kevesen vonják kétségbe akár jogosítványait, akár motivációját.

Még többet is fogok beszélni a Zöld Foltról, és arról, hogyan szorítsuk azt vissza, és erősítsük meg ismét a tudomány alapvető elsőbbségét. De először a jó hírről szeretnék beszélni – és sok a jó hír!

Jó hírek a biotechnológiáról

Amint tudják, a Biotechnológiai Alkalmazások Nemzetközi Szolgálata (International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications, ISAAA) épp most adta ki legújabb jelentését a genetikailag módosított növények elterjedéséről az egész világon. Ez, éppúgy, mint korábban, most is figyelemre méltó sikertörténet. 2014 a genetikailag módosított növények sikeres kereskedelmi termelésbe állításának 19. éve volt: 18 millió kisgazdálkodó, akiknek 90%-a forrásszegény kistermelő, rekord nagyságú, 181 millió hektáros területet vetett be genetikailag módosított növényekkel, 28 országban(3). Termesztési engedélyt kaptak olyan alapvető élelmiszerek GM-változatai, mint a burgonya az Egyesült Államokban és a padlizsán Bangladesh-ben. A listavezető továbbra is az Egyesült Államok, ahol 5,5-szörösére nőtt a szárazságtűrő kukoricával bevetett földterület nagysága. A biotechnológia továbbra is a történelem során leggyorsabban elterjedt mezőgazdasági módszer. Az első GM növények kereskedelmi célú termesztésbe vonása óta eltelt 19 év során az ilyen növényekkel bevetett szántóföldterület százszorosára nőtt. A tények azt a propagandát is teljes mértékben cáfolják, amelyik szerint a GMO-k csak a gazdag országoknak valók. Tény, hogy a GM növényeket termesztő farmerek több mint 90%-a a fejlődő országokban élő, kisbirtokos gazdálkodó(5). Három egymást követő évben a kevésbé fejlett országok több hektáron termesztettek genetikailag módosított növényeket, mint az egész fejlett világ. A gazdálkodók közismerten óvatosak, jól tudják, hogy a források rossz felhasználása jelentheti a különbséget a bomba termés és a teljes kudarc között. Ezért még sokatmondóbb, hogy a genetikailag módosított növényeket termesztő gazdálkodók közel 100%-a még mindig nem tért vissza a régi módszerekhez(6). Továbbra is évről évre a GM növénytermesztést választják, mert a GM növények jó teljesítményt nyújtanak. Tényleg ilyen egyszerű!

Az ISAAA jelentése nagyon jelentős áttörésekről számol be. A Monsanto által Afrikának ajándékozott szárazságtűrő kukorica kereskedelmi célú termesztése várhatóan 2017-ben kezdődik. Kamerunban, Egyiptomban, Gánában, Kenyában, Malawiban, Nigériában és Ugandában zöld utat kaptak a szabadföldi vizsgálatok, miközben kísérleteket végeztek számos új haszonnövénnyel is, a GM banántól kezdve a kukoricán és a gyapoton át a tehénborsóig(7). Reménykedni lehet abban, hogy ha ezek a kísérletek rávilágítanak e növények kimagasló hasznára, ezek az országok is segítenek majd eljuttatni ezeket a növényeket az összes gazdálkodóhoz(8).

Image Text

Mindenki számára nyilvánvaló a GM növények sikere Dél-Afrikában, amely még mindig a listavezető az afrikai kontinensen, és ahol 2,7 millió hektáron folyik GM növénytermesztés. De rá lehet csodálkozni a rovarrezisztens gyapot példájára is Burkina Fasóban, ahol a gazdálkodók gyorsan és nagy számban kezdik termeszteni a hatékonyabb és nagyobb hozamú GM változatot(9). 2013-ra Burkina Fasóban az összes termesztett gyapot majdnem 70%-a a GM fajta volt, amely a nem GM gyapothoz képest átlagosan 20%-kal több termést hoz. A rovarirtó szerek felhasznált mennyisége is drámai módon csökkent – e szerek alkalmazása Afrikában általában kézzel történik, a gazdálkodó 20–40 kg-os, rovarirtó szerrel teli hátizsákot cipel a hátán. A Bt gyapot termesztésével a kiszórások száma 6-ról 2-re, vagy annál is kevesebbre csökkent, és a termesztés hatékonysága sokkal nagyobb(10). A Bt fajta egyetlen tenyészidőszak alatt át tudja alakítani a gazdálkodó életét: gazdaságát nyereséges vállalkozássá teszi, így gyermekeit iskolába küldheti ahelyett, hogy a szántóföldön dolgoztatná őket, és elegendő élelmet tud vásárolni a családnak – a jobb táplálkozás eredménye pedig jobb egészségi állapot.

Még ott is, ahol a gazdálkodók többsége a GM technológia mellett voksolt, és annak előnyeit számos vizsgálat megerősítette, a Zöld Folt fáradhatatlanul gyártotta a legendákat és terjesztette a félrevezető információkat. Vegyük az indiai gazdálkodók öngyilkosságára vonatkozó állításokat. GM-ellenes csoportok az állították, hogy a GM haszonnövények bevezetése következtében megnőtt az öngyilkosságok száma az indiai gazdálkodók körében. Egy ilyen tragédia esetében különösen fontos az okok pontos megállapítása, ha segíteni akarunk az öngyilkosságra hajló embereken. Ian Plewis, a Manchesteri Egyetem professzora rávilágít, hogy az indiai gazdálkodók öngyilkossági aránya hasonló a legpontosabban becsült skóciai és francia arányhoz, azaz 100 000 gazdálkodó közül körülbelül 30 lesz öngyilkos. Bár ezek is tragikus arányok, ugyanilyenek voltak már azelőtt is, hogy a GM gyapotot bevezették volna Indiában. A professzor állítja:

„Tény, hogy a rendelkezésre álló adatok nem támasztják alá azt a véleményt, hogy a Bt gyapot bevezetése után nőtt az öngyilkosságok aránya a gazdálkodók körében. Az összes indiai államot egyszerre vizsgálva inkább arra látszik bizonyíték, hogy ennek az ellenkezője igaz.”(11)

Globális szinten pedig a világ gyapottermelésének több mint 80 százaléka már évek óta GM fajta. A rovarkár ellen védett GM gyapot sikere Burkina Fasóban új lendületet adott fő gazdasági tevékenységük, a gyapottermelés felfuttatásához. A felhasznált rovarirtó szerek mennyisége legalább 66 százalékkal csökkent, a terméshozam 20 százalékkal nőtt, és a gazdálkodók hektáronkénti nyeresége legalább 87 dollárral emelkedett(12).

Image Text

A Zöld Folt terjesztette olyan legendák, mint az „indiai gazdálkodók GM-okozta öngyilkossága”, hátráltatják az új tudományos eredmények alkalmazását a fejlődő országokban. Afrika azonban utat mutat Európának! 2014-ben az EU 28 tagállamában 12 szabadföldi kísérletet jegyeztek be GM növényekkel. Ehhez képest Ugandában, Kenyában és Nigériában 13 kísérletet végeztek(13). Ebben a három országban intenzívebb szabadföldi kutatómunka folyik GM növényekkel, mint az egész európai kontinensen!

Négy GM-ellenes mítosz, és az igazság a GM technológiáról

A GM technológia egyre szélesebb körű alkalmazása folyamatosan rombolja a GMO-ellenes aktivisták terjesztette mítoszokat az egész világon. Érdemes néhány percet áldozni arra, hogy négy ilyen mítoszt egyenként is megvizsgáljunk:

Az 1. mítosz az aktivistáknak az a visszatérő, hallgatólagos állítása, hogy a gazdálkodók ostobák, a biotechnológiai cégek becsapják őket és beleviszik abba, hogy többet fizessenek a GM vetőmagért, amikor pedig sokkal jobban járnának anélkül. Nekem inkább az a véleményem, hogy a gazdálkodók igencsak jól ismerik a saját pénzügyi eredményüket, és el sem tudok képzelni olyan gazdálkodót sem a saját országomban, sem a fejlődő világban, aki akár egyetlen dollárt, eurót, fontot vagy randot is fölöslegesen elköltene. Az 1. mítosz A tárgyban folytatott legújabb kiterjedt vizsgálatok történetesen megerősítik ezt. A németországi Göttingeni Egyetem kutatói nemrég elemeztek egy sor korábbi, nagyszabású vizsgálatot, és megállapították, hogy a GM haszonnövények alkalmazása a bevezetésük óta eltelt majdnem két évtized során globális szinten mindösszesen 22 százalékkal emelte a terméshozamot, 68 százalékkal növelte a gazdálkodók nyereségét, és 37 százalékkal csökkentette a kémiai rovarirtók felhasznált mennyiségét. Azt is megállapították, hogy a hozam- és nyereségnövekedés a kevésbé fejlett országokban a legmagasabb, nem pedig a fejlett ipari országokban(14). Más szóval, a Zöld Folt mitológiájában szereplő, ostoba gazdálkodó valójában sokkal okosabb, mint maga a Zöld Folt.

A 2. mítosz szerint a modern mezőgazdasági technológiától való elfordulás, azaz az organikus termesztésre való áttérés hasznára válik a környezetnek. Ennek valójában az ellenkezője igaz. Néhány évvel ezelőtt az egyesült államokbeli Standford Egyetem egyik kutatócsoportja kimutatta, hogy az 1960 óta bevezetett agrártechnológiai fejlesztések nélkül több mint kétszer nagyobb földterületen lehetne megtermeszteni a ma előállított teljes élelmiszer-mennyiséget(15). Ez majdnem kétmilliárd hektárral több, mint a ma megművelt összes szántóföld, és több, mint Oroszország teljes földterülete, pedig ez a világ legnagyobb országa, amelynek területe kilenc időzónára terjed ki. Kétmilliárd hektár több mint kétszerese az Egyesült Államok teljes területének, az Amazonas esőerdői területének pedig a háromszorosa(16).

Emlékszem, hogy gyermekkoromban nyomasztó képeket láttam éhező indiaiakról a hírekben. A Zöld Forradalom atyja, Norman Borlaug – aki „táplálta a világot” és 1970-ben béke Nobel-díjat kapott – segített ezen: az 1960-as években új genetikai tulajdonságokkal rendelkező amerikai búzafajtákat vezetett be az indiai szubkontinensen. India ma az egyik legfontosabb élelmiszer-exportőr(17). Borlaug és mások az új eredmények alkalmazásával teljesen megváltoztatták a gazdálkodás módszerét. Például egy adott mennyiségű növényi termék megtermeléséhez a becslések szerint ma 65 százalékkal kevesebb földre van szükség, mint 1961-ben. 1967 és 2007 között a világ élelmiszertermelése 115 százalékkal emelkedett, de a megművelt földterület csak 8 százalékkal nőtt(18). Indur Goklany számításai szerint ha a mai népességet az 1950-es évek termesztési módszereivel próbálnánk élelmezni, ehhez az összes földterületnek 38 helyett a 82 százalékát kellene művelni(19), Ahogy Borlaug mondta: „Bolygónkon ma 6,6 milliárd ember él; organikus módszerekkel csak 4 milliárdot tudunk táplálni közülük. Melyik kétmilliárd akar önként meghalni?”(20)

A mezőgazdaságnak mindig meg kell találnia az egyensúlyt a több élelmiszer iránti igény és a környezet és a biológiai sokféleség védelme között. Nyilvánvaló, hogy a fenntartható intenzív mezőgazdaság több élelmiszert termel kevesebb földön, ezáltal megvédi a nem művelt területeket a vadvilág, a pihenés és a városfejlesztés számára. A vadvilág és a pihenés céljára fenntartott földterületekre kisebb nyomás nehezedik, és az egész hatalmas terület turizmusból származó bevételeket és munkahelyeket is teremt a helyi közösségek számára. Más szóval, a modern mezőgazdaság, benne a GMO-k, a nitrogén-műtrágyák és a modern rovar- és féregirtó szerek valószínűleg többet tettek a természetes élőhelyek, a biológiai sokféleség és a veszélyeztetett fajok megóvásáért, mint a környezetvédők, a civil szervezetek és az ENSZ tevékenysége összevéve.

Image Text

Egy egyesült államokbeli, ipari és természetvédő csoportokból álló szövetség, a Keystone Alliance mikroszinten is igazolta a modern mezőgazdaság környezetvédelmi hasznát. Az összes vizsgált fontos haszonnövény esetében nagymértékben csökkent a víz-, műtrágya- és energiafelhasználás, a környezeti hatás drámaian visszaesett, ugyanakkor a hozamok az egekbe szöktek(21). A kukorica hozama például az 1980 és 2011 között eltelt 31 év során 64 százalékkal nőtt, miközben a felhasznált földterület 30 százalékkal, a talajerózió 67 százalékkal, az öntözővíz mennyisége 53 százalékkal, az energiafelhasználás pedig 44 százalékkal csökkent(22 ).

A talajművelés nélküli gazdálkodás forradalma az 1960-as évek második felében, jóval a GM növények előtt köszöntött be. A modern növényvédőszerek és a GM növényfajták jelentősen növelték a hatását, mivel a farmereknek sok helyen nem kellett többé szántaniuk a földet ahhoz, hogy féken tartsák a gyomokat. Így megtakarítható a traktorok üzemanyaga, és a talaj termőrétege fokozatosan visszanyeri eredeti szerkezetét és jótékony mikroorganizmus-flóráját. Az Egyesült Államokban az erózió kevesebb lemosódott földet juttat a folyókba, ami az EPA szerint az ország egyik legsúlyosabb környezetvédelmi problémáját oldja meg(23). A talajművelés nélküli gazdálkodásban legnagyobb mennyiségben alkalmazott gyomirtó, a környezetvédők által oly szívesen kritizált glifozát sokkal környezetkímélőbb és ártalmatlanabb az ott élő emberek és állatok számára, mint azok a vegyszerek, amelyek helyébe lépett. A glifozát, miközben valóban megöli a gyomokat, állatokra nézve kevésbé – nem hasonlóan, hanem sokkal kevésbé – toxikus, mint az ecet(24). Amikor legközelebb salátaöntetet készít, gondoljon erre!

Ezzel el is érkeztünk a 3. mítoszhoz: a GMO-ellenes aktivisták kitartanak amellett, hogy a GM növények fogyasztása valamilyen okból nem biztonságos. Annak ellenére kitartanak emellett az állítás mellett, hogy sok száz vizsgálat bizonyítja a GMO-k biztonságosságát: ez az összes végzett vizsgálat túlnyomó többsége, amelyek nagy része állami megrendelésre készült és teljesen független az ipartól(25). Ezt az állítást fenntartják a világ összes független tudományos intézményének (plusz az Európai Bizottságnak!) a véleménye ellenére, amelyek szerint a GM növények ugyanolyan biztonságosak, mint bármilyen más élelmiszer(26), és azzal a ténnyel szemben, hogy az Egyesült Államokban az emberek már több mint 15 éve GM növényeket tartalmazó élelmiszereket fogyasztanak egyetlen dokumentált egészségkárosodás, akárcsak egy tüsszentés vagy egy hasfájás nélkül(27). A megtermelt állati termékek túlnyomó többsége – hús, tej, sajt, tojás – még Európában is olyan állatoktól származik, amelyeket importált GM kukoricával és GM szójadarával etettek. Az Európai gazdálkodóknak az elmúlt majdnem két évtizedben nem volt szabad termeszteniük ezeket a növényeket, egyetlen kukoricafajta kivételével(28). Az európai állattenyésztők azonban évente több millió tonnát importálnak belőlük – enélkül már rég összeomlott volna az európai állatpiac.

Egy ésszerűen működő világban az a tanulmány, amelyet nemrég az UCLA Davis, az Egyesült Államok egyik legnevesebb mezőgazdasági egyetemének kutatói tettek közzé, egyszer s mindenkorra véget vetne a GM növényekkel végezendő további állatkísérletek követelésének. A tanulmányban összehasonlítják több mint 100 milliárd szarvasmarha és egyéb háziállat egészségügyi eredményeit a GM növények bevezetése évét (1996) megelőzően és azután, amikor az összes állati takarmány GM-növénytartalma igen gyorsan körülbelül 90 százalékra emelkedett. Az USA állattenyésztése ténylegesen a valaha végzett legnagyobb szabású állatkísérletnek tekinthető(29). No és mi az eredmény, mekkora különbséget találtak a kutatók az egészségügyi eredményekben? Semekkorát: a különbség nulla. Az állatok a GM növények bevezetése után ugyanolyan egészségesek voltak, mint azelőtt. Itt is, mint a többi mítosznál, a GM növények egészségre káros hatásainak mítosza nem csak nem igaz, hanem éppen az ellenkezője igaz!

Általánosan mellőzött probléma például a széles körű mikotoxin-szennyezés, aminek gyakori oka a rovarrágás, különösen a növekvő termésbe való fúrás, amely lehetővé teszi a gombakártevők bejutását a növény belsejébe. Ez a probléma számos élelmiszert és takarmányt érint, például a kukoricát, a cirkot és a földimogyorót(30). Kétségtelen, hogy a mikotoxinok leghatékonyabb ellenszere a Bt rovarrezisztenciát hordozó GM növényfajok ültetése(31). A FAO becslése szerint egyes élelmiszernövényeknek akár a fele is szennyezett lehet(32). A fejlődő világban több mint ötmilliárd ember van kitéve ezeknek a természetes előfordulású toxinoknak, amelyek gátolni képesek az immunrendszert, hátráltatják a növekedést, és rákot vagy májbetegséget tudnak okozni mind embereknél, mind állatoknál(33). Afrikában a vidéken élő szegényebb rétegek folyamatosan ki vannak téve e mérgek határérték feletti szintjének. 2003-ban Kenyában 120 ember halt meg, miután magas aflatoxin-tartalmú kukoricát ettek(34).

Az iparosított országokban az organikus gazdálkodók már régóta permeteznek a teljes Bt baktérium spóráival rovarirtás céljából. Végül is ez a baktérium természetes körülmények között előfordul a talajban, és bizonyítottnak tekinthető, hogy emlősökre és emberre nézve ártalmatlan. Ám amikor a tudósok olyan módosított növényt hoztak létre, amely a Bt baktériumsejtben található egyik fehérjét termelte beépített védelem céljából, a Zöld Folt foggal-körömmel küzdött azért, hogy megfossza a fejlett világot e növények hasznától.

A nemzetközileg elismert Milánói Egyetemen végeztek egy államilag finanszírozott kísérletet, amelyben két kukoricafajtát vizsgáltak. A hagyományos kukoricával összehasonlítva a Bt kukoricának nemcsak a hozama volt 28–34 százalékkal magasabb, de jóval kevesebbet tartalmazott a fumonizin nevű gombatoxinból is: a nem GM kukoricában 6000 rész per milliárd rész (ppb) volt kimutatható, a Bt kukoricában pedig legfeljebb 60 ppb. A 6000 ppb fölötti fumonizintartalmú kukorica mind az olasz, mind az európai törvények szerint alkalmatlan volt emberi fogyasztásra. Az egészségügyi következmények ellenére a vizsgálatot megrendelő, de az aktivisták befolyása alatt álló olasz kormány arcátlan módon eltitkolta ezeket az eredményeket(35).

A mítosz megint csak a feje tetején áll: valójában nem a GM növények, hanem a GM-ellenes Zöld Folt veszélyes az emberi egészségre.

Image Text

A 4. mítosz azt állítja, hogy a biotechnológia csak a gazdálkodóknak jó, a fogyasztók javát nem szolgálja. Itt is az állítás ellenkezője igaz: szerintem a növénytermesztésnek a fenntarthatóság és az olcsóbb termelés érdekében történő koncentrálása és az érintetlen területek ebből eredő védelme a fogyasztóknak igen fontos érdeke. Erre konkrét példák is vannak: a biotechnológia segítségével már létrehozták a magasabb olajsavtartalmú szóját, amelyből hevítéskor nem keletkeznek koleszterinszint-emelő transz-zsírok(36). Jelenleg tesztelik az új GM paradicsomot, amely a jó koleszterint „utánozza”(37). Folyamatban van a nagy mennyiségű antocianint tartalmazó paradicsom – ez a természetes vegyület segít megelőzni a rákot(38). Nemrég engedélyezték az Egyesült Államokban a nem barnuló almát, amely kevésbé romlik, ezért kevesebb kerül belőle hulladékba(39). Engedélyeztek már egy egészségesebb burgonyát is(40), és olyan földimogyoró előállításán is dolgoznak, amelyből hiányzik a gyermekek számára oly veszélyes két legerősebb allergén(41).

Tíz napja Canberrában jártam, és saját szememmel láttam, mennyire előrehaladt azoknak az olajnövényeknek a kifejlesztése, amelyek fenntartható, hosszú szénláncú omega-3 zsírsavforrást biztosítanak és jobb táplálékot nyújtanak mind az embereknek, mind a haltenyészeteknek(42,43). Így véget lehet vetni annak a morbid gyakorlatnak, hogy a tenyésztett halakat vadon élő halakkal takarmányozzák. Ráadásul lehet, hogy a jövőben utolérhető vagy akár túl is szárnyalható az olajpálma olajhozama olyan olajnövények szántóföldi termesztésével, amelyek olaja a levelekben és a szárban található(44). Így a GM olajnövények kifejlesztése hozzájárulhatna az orangutánok olajpálma-ültetvényektől fenyegetett, sérülékeny élőhelyének védelméhez.

Kevesen tudják, hogy az első, emberi fogyasztásra engedélyezett biotechnológiai termék a tejoltó volt, egy sajtgyártáshoz használt enzim. A ma fogyasztott sajtok 90 százaléka GM tejoltóval készül, mivel ez olcsóbb és hatékonyabb(45). A kenyér-, bor- és sörgyártásban rutinszerűen használnak genetikailag módosított élőlények (GMO-k) termelte enzimeket. A cukorbetegek életben tartására használt összes inzulin GM baktériumokból származik. Korábban az inzulint szarvasmarhák és sertések hasnyálmirigyéből (pankreász) vonták ki. Egyetlen cukorbeteg egy éves ellátásához 50 sertés hasnyálmirigyére van szükség. Mielőtt az inzulint GM baktériumok segítségével kezdték volna termelni, az egyik legnagyobb ipari inzulingyártó cég naponta tizenegy tonna sertéspankreászt dolgozott fel, ami 100 000 levágott állatból származott(46). Sajnos, a fogyasztói ellenállástól tartva a mai napig nem alkalmazhatók azok az igen ígéretes biotechnológiai módszerek, amelyek a joghurtok oltóanyagát megvédenék a fertőzéstől(47).

A legígéretesebb fejlesztés azonban az ún. biofortifikáció, vagy biológiai feljavítás, ami különösen a fejlődő világ számára fontos, ahol oly sokan nélkülözik az egészséghez és jólléthez elengedhetetlenül szükséges tápanyagokat.

Az aranyrizs, a Greenpeace és az antihumanitáriusok

A biofortifikációs technológia ikonikus termékét, az aranyrizst 15 évvel ezelőtt fejlesztette ki két német professzor, Ingo Potrykus és Peter Beyer. Az aranyrizs olyan „csodagabona”, amely A-vitaminná alakuló béta-karotint tartalmaz. 2001-ben a feltalálók az A-vitaminhiány elleni küzdelem egy további, lehetséges eszközeként átadták a technológiát a fejlődő országok állami szektorának továbbfejlesztés céljára, a világ szegényeinek javára(48). Az A-vitaminhiány, amelynek oka az A-vitamint nem tartalmazó étrend, az egész világon a gyermekkori vakság fő okozója, amely évente félmillió gyermeket érint, akiknek fele egy vagy két éven belül meghal(49). Az A-vitaminhiány ugyanakkor táplálkozás okozta immunhiányos állapot is, ezért az egyébként gyógyítható betegségek is halált okoznak. Évente kétmillió kisgyermek hal meg emiatt. Tisztázzuk tehát: bár ezek a halálozások megelőzhetők, mégis 6000, ma még élő gyermek holnapra halott lesz. (Összehasonlításul: az Ebola-vírus tavaly tragikus körülmények között 9000 embert pusztított el, naponta körülbelül 25-öt.) Sokmillió életet lehetett volna megmenteni, ha ezeknek az embereknek rendelkezésükre állt volna az aranyrizs, és már évek óta rendelkezésükre állhatna, ha az anyagiakkal jól ellátott GM-ellenes csoportok folyamatos kampányukkal nem riogatnák az embereket és nem gyakorolnának nyomást a kormányokra, hogy ne engedjék a piacra az aranyrizst.

Image Text

Ezeknek az ellenzőknek a vezére a Greenpeace, több mint 500 millió dolláros összesített hadipénztárral, amelyet kifinomult propagandatechnika és tudománytalan rémhírterjesztés egészít ki. A Greenpeace eredetileg az állította, hogy az aranyrizs nem fog működni, és amikor hatásossága minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert, áttért annak bizonygatására, hogy a szegényeknek helyette inkább vitaminkiegészítőket kellene venniük és friss zöldséget kellene enniük(50) – mintha a napi két dollár alatti jövedelemből élő családok megengedhetnének maguknak ilyen luxust.

A Greenpeace azonban nem elégszik meg a puszta propagandával. 2013-ban egy Fülöp-szigeteki szervezet, amelynek partnerei között a Greenpeace is szerepel, a Greenpeace által az egész világon alkalmazott taktikát vetette be: erőszakosan megtámadták és tönkretették az ellenzett kutatást(51). A MASIPAG néven ismert szervezet, saját állítása szerint „gazdálkodók vezette hálózat” elpusztította az aranyrizzsel végzett szántóföldi kísérletet. A helyi hatóságok azonban arról tettek jelentést, hogy a bűnözőket busszal hozták a városból(52). Nagy szégyen, hogy nem csak a Greenpeace támogatja a MASIPAG GM-ellenes ökoterroristáit. A MASIPAG támogatóinak listája olyan, mint a félrevezetett európai egyházak és kormányzati támogatással működő társadalmi igazságossági és szociális fejlesztési csoportok telefonkönyve. Talán a társadalmi igazságosság elé odaillene az „úgynevezett” jelző. A MASIPAG finanszírozási forrásai többek között:

  • A Fasteopfer Catholic Lenten Fund elnevezésű svájci katolikus pasztorációs fejlesztési csoport(53);

  • A Misereor, a német katolikus püspöki kar karitatív szervezete, amely pénzügyi támogatást kap a német kormánytól(54);

  • A Svéd Természetvédelmi Társaság, amelyet a svéd külügyminisztérium finanszíroz(55);

  • Trocaire, az ír katolikus egyház hivatalos fejlesztési ügynöksége, amely támogatást kap az ír és a brit kormánytól, valamint EU tagországok kormányaitól is(56), hangsúlyozni kell, hogy a MASIPAG csak egyik tagja annak a gombaként szaporodó GM-ellenes csoportokból és válogatott aktivistákból álló hálózatnak, amely a fejlődő világban működik, gyakran civil és EU támogatással.

2011-ben a Greenpeace Ausztráliában megtámadott egy búzaültetvényt, amely egy, a növény egészségességét fokozni kívánó, izgalmas kutatómunka részét képezte. Jó volt látni, hogy az ausztrál közösség milyen hevesen reagált erre a kriminális vandalizmusra és mennyire elítélte azt. 2011. július 14-én betörtek a CSIRO ginninderrai (Canberra) kísérleti állomására és kísérleti növényeket vágtak le. Egyes GM kísérleti parcellákat részben elpusztítottak. A felelősséget a Greenpeace vállalta. Az incidenst kivizsgálta az ausztrál szövetségi rendőrség, két sydney-i nőt vád alá helyeztek az incidenssel kapcsolatban, és mindkét nő később elismerte bűnösségét nemzetközösségi tulajdon károsításában. 2012 augusztus 1-én a CSIRO 282 560 dolláros jóvátételt kapott a Greenpeace-től. 2012. novemberében a két nő 9 hónapi felfüggesztett börtönbüntetést kapott (a felfüggesztés feltétele 12 havi jó magaviselet; ellenkező esetben a börtönbüntetést le kell tölteni és fejenként 1000 dolláros pénzbüntetést kell fizetni)(57).

Image Text

Fel kell tenni a kérdést: mikor kezdte ilyen sok humanitárius szervezet megvetni a reménytelenül szegények életét, akiknek segíteniük kellene? Mennyi ideje tartják fontosabbnak az ideológiát az emberségnél? Értik-e a Greenpeace támogatói, hogy az adományaikat átvevő szervezet valójában gonoszul viselkedik?

Pontosan ezért szakított régi szervezetével Patrick Moore, aki a Greenpeace egyik vezére volt az 1970-es években, amikor a szervezet még tekintetbe vette a tudományt és tisztelte az emberi életet. Moore most azon dolgozik, hogy felfedje a Greenpeace akcióit a fejlődő világban, és Ingo Potrykussal, az aranyrizs feltalálójával együttműködve bíróság elé akarja juttatni a szervezetet az emberiség ellen elkövetett bűneiért.(58) Én pedig azt tanácsolom európai és amerikai barátaimnak, hogy ha legközelebb megállítja őket az utcán valamilyen fiatal aktivista és pénzt kér a Greenpeace számára, kérdezzék az aranyrizsről. Ő azokról a jegesmedvékről és bálnákról akar majd beszélni, amelyeket állítólag megmentettek, de ehelyett kérdezzék őt inkább arról a sok millió gyermekről, akiket a szervezetük vakságra és korai halálra kárhoztat.

Azt is el kell azért ismerni, hogy vannak olyan humanitárius és környezetvédő csoportok, amelyek kezdik felismerni, milyen fontos szerepet játszhatnak a biotechnológiai vállalatok az emberi szenvedés könnyítésében és a fejlődés gyorsításában. Különösen olyan szervezetekre gondolok itt, mint például az Oxfam és a Nature Conservancy (Természetvédelem), amelyek kezdeti GM-ellenessége a GM növények hatásosságát és biztonságosságát bizonyító, elsöprő erejű bizonyítékok hatására jócskán megenyhült. Ideje, hogy ezek a szervezetek kiálljanak és vezetőként lépjenek fel ebben a sürgető humanitárius kérdésben.

És hol vannak vajon az ENSZ szervezetei, a WHO, a FAO és az UNICEF, amelyek mind rendelkeznek táplálkozásjavítási és fejlesztési mandátummal? Ezek felismerték, hogy az A-vitaminhiány az elmúlt 25 év egyik legfontosabb – és olcsón megoldható – problémája. Kétségtelen, hogy a jelenleg folyó beavatkozások sok millió életet megmentettek. De az A-vitaminhiány okozta, megelőzhető halálesetek továbbra is pusztítanak, és most az aranyrizzsel a kezünkbe került a probléma megoldásának kulcsa a fél világon, ahol a rizs a legfontosabb alapélelmiszer. Ezek a nagy és hatalmas szervezetek azonban az aktivisták vitatkozásától megriadva úgy döntöttek, hogy nem hisznek a tudományos eredményeknek.

Ezzel a kéréssel fordulok azokhoz a szervezetekhez, amelyek a tudománynak hittek: Önök elvetették az aktivisták mítoszait és a tudományt választották. Most erkölcsi tekintélyüket felhasználva forduljanak társaikhoz a civil közösségekben, és győzzék meg őket is, hogy tegyék azt, ami helyes, és támogassák azt a törekvést, hogy a fejlődő világ megkaphassa azokat a GM eszközöket, amelyek segítségével növekvő és sajnálatos módon alultáplált népességét élelmezni tudja.

Az EU hátat fordít a tudománynak

A legnagyobb vétkes persze maga az Európai Unió, amely valamilyen kifacsart neokolonializmust követve ráerőltette Afrikára a saját gazdagoknak való, organikus szenvelgését és tudományellenes politikáját.

A kenyai születésű Calestous Juma, a Harvard Kennedy School professzora, a nemzetközi fejlődés gyakorlatának szakértője az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményének korábbi ügyvezető titkára, aki többször is élesen bírálta az EU-t azért, mert erőszakkal arra próbál kényszeríteni afrikai országokat, hogy ne termesszenek GM növényeket, és az import beszüntetésével fenyegeti őket, ha élni mernek függetlenségükkel(59). Büszke vagyok arra, hogy amikor környezetvédelmi, élelmiszerügyi és vidékfejlesztési miniszter voltam, képesek voltunk meggyőzni az Európai Miniszterek Tanácsát arról, hogy módosítsák az európai politikát, úgyhogy ma már az egyes országok maguk dönthetik el, termesztenek-e GM növényeket vagy nem. Ez jelentős reform. Remélem, hogy amikor évek múlva visszatekintünk, ezt a pillanatot vízválasztónak látjuk majd, amelyet követően egyik nemzet a másik után ragadja meg e nagyszerű technológia nyújtotta hatalmas lehetőségeket.

Ám nem szabad abban a hitben ringatnunk magunkat, hogy egyetlen reform megoldja a problémát. Az EU elfordulása a tudománytól inkább már megfutamodáshoz hasonlít. Csak múlt novemberben történt, hogy Jean-Claude Juncker, az új elnök megtagadta Anne Glover sejtbiológia-professzor szerződésének megújítását, aki igen jó munkát végzett a Bizottság elnöke tudományos tanácsadójának posztján. A Greenpeace és más civil szervezetek hónapokon át összehangolt kampányt folytattak Glover professzor ellen, főleg a GMO-k iránti nyílt, tudomány-alapú támogatása miatt. Válaszul körülbelül negyven vezető tudományos szervezet és több mint 770 tudós írt levelet Glover professzor és tisztsége védelmében(60).

Image Text

Szinte szimbolikus jelentőségű, hogy a tudományellenes üresfejűek nyertek ebben az ügyben – Európában, amely egykor a modern tudomány bölcsője és legnagyobb eredményeinek helyszíne volt! Ha arra gondolok, hogy a lisszaboni szerződésnek az volt a célja, hogy biztosítsa Európában a tudásalapú gazdaság kifejlődését! Erre semmi esély sincs, ha a tudományos bizonyítékok ugyanolyan súllyal esnek latba, mint a közvélemény, amelyet, mint láttuk, igen könnyen befolyásolnak a politikai aktivisták.

Európában a tudománytól való elfordulás gyakran az elővigyázatossági elv köntösében jelenik meg, amelynek megvan az az előnye, hogy tudományos hangzása van, de a valóságban se nem tudományos, se nem nevezhető jogosan „elvnek”. Inkább ösztönös impulzushoz vagy reflexhez hasonlít, éppen olyan közhelyszerű és alkalmatlan, mint ha a szabályozás komoly munkájának azzal fognának neki, hogy „jobb félni, mint megijedni”. Ezt nem is lehet pontosan meghatározni – aki így gondolkozik, legfeljebb azt akarhatja, hogy ha valami egyáltalán káros lehet, azt be kell tiltani.

Stephen Tindale, a Greenpeace korábbi angliai igazgatója most arra hív fel, hogy „lépjünk tovább a GM-növényekről szóló teológiai vitáktól”(61).

Az aktivisták nap nap után a kockázatokra figyelmeztetnek. De hiszen minden, mindig és mindenütt kárt okozhat. Öt centiméter mély vízbe is bele lehet fulladni. Elég nagy adagban a kávé is rákot okozhat. A mobiltelefonokra pedig rá se térjünk. Az EU most abban a nevetséges helyzetben találja magát, hogy saját rovarirtó szerekre vonatkozó rendeletei alapján be kellene tiltania a kávét – meg a sört, meg még ezer másik fogyasztási cikket –, ha ezeket nem élelmiszerüzletekben árulnák, hanem a szántóföldekre permeteznék(62).

Az elővigyázatossági elv olyan széles terítésű, hogy gyakorlatilag megadja a jogot a szabályozóknak arra, hogy bármit betilthassanak vagy korlátozhassanak pillanatnyi szeszélyük szerint, vagy aszerint, hogy éppen ki gyakorol rájuk nagyobb nyomást. Ezért van a csapvízben található rovarirtó szer mennyisége 0,1 ppb-ben meghatározva, ami olyan, mintha egy tabletta lázcsillapító lenne feloldva egy olimpiai méretű versenyuszoda vizében(63).

Láttuk a neonikotinoidok miatt vívott csatában is, hogyan működik az elővigyázatossági elv a gyakorlatban. Az aktivisták szerint ezek az anyagok okozzák a méhek pusztulását, azonnali kihalását. A kiterjedt szabadföldi vizsgálatok és a valódi tudományos kutatás nem támasztja alá ezt az állítást(64). Az EU saját tudományos intézményei sem támasztották alá. Még a legalapvetőbb szinten sem állta meg a helyét: a méhpopulációk ugyanis nem csökkennek nagy sebességgel. Egyáltalán nem csökkennek. Az utóbbi két évtized során, amikor a neonikotinoidok már piacon voltak, a méhpopulációk növekedőben vannak mind az EU-ban, mind pedig az egész világon(65). A Zöld Folt azonban mindent bevetett. Én magam személyesen 85 000 e-mailt kaptam, és alig volt közöttük barátságos hangvételű. Nem volt népszerű az álláspontunk, hogy ti. a politikának a tudományos eredményeken kell alapulnia, azok pedig nem a betiltás mellett szóltak. Ahogy már tudjuk, nem is volt nyerő az álláspontunk. Az Európai Bizottság szokása szerint engedett az aktivistáknak. Szövetségeseimmel elértük, hogy nem tudtak minősített többséget szerezni a betiltáshoz a tagállamok körében, annak ellenére, hogy két szavazás is volt ebben a kérdésben. A demokrácia azonban csak eddig terjed Brüsszelben. Az EU tisztségviselői így magukra vették a végső döntés feladatát: saját tudósaikat felülírva 2013 végétől betiltották a neonikotinoidokat(66).

Image Text

Az eredmény előre látható volt. Ezt azért mondom, mert tényleg előre megmondták mind a gazdálkodók, mind mások, akik szerint a betiltás a rovarok elleni harc legjobb eszközétől fosztja meg a méhészeket, és arra kényszeríti őket, hogy régebbi, kevésbé hatékony, a méhekre károsabb szereket alkalmazzanak. Pontosan ez történt: többszöri piretroidos permetezés ellenére Anglia olajrepceföldjein súlyosan károsodott a termés, egyes megyékben a 40%-ot is elérte a veszteség(67). A betiltás miatt egész Európára számítva 15%-kal csökken az olajrepce terméshozama(68). Ez újabb példa arra, hogy az elővigyázatossági elv következtében valóra válnak a kockázatok.

Ez a botrány – amelyet egyesek „Beegate” néven emlegetnek – épp nemrégiben tovább gyűrűzött, amikor egy David Zaruck nevű brüsszeli blogger rábukkant egy olyan memorandumra, amelyet az egyik, a tiltást legbuzgóbban támogató tudós felejtett kint az interneten. Ebben a memorandumban, amely egy 2010-ben megtartott értekezleten készült, részletesen, saját szavaikkal leírják, hogyan fabrikált ő (ti. a tiltást támogató tudós) és több más, az EU-finanszírozta neonikotinoid-különítménynek dolgozó, vezető beosztású tudós a betiltást támogató tanulmányokat(69). A „tudósok” szót itt idézőjelbe kell tenni. Egészen biztos, hogy tudományos kutatást nem úgy kell végezni, hogy még a kísérletek elvégzése előtt elhatározzuk, mi lesz az eredmény. Ám úgy látszik, az EU-ban beköszöntött már egy olyan szép új világ, ahol minden fordítva van.

Itt van például az a meglepő tény, hogy a technológiailag fejlett EU, amely rendkívül termékeny földterületek és a mezőgazdaság számára nagyon kedvező éghajlati tényezők büszke élvezője, nem képes saját lakosságát élelemmel ellátni, és nettó élelmiszer-importőrré esett vissza(70). Ami persze azt jelenti, hogy egyszerűen máshová exportálja környezeti lábnyomát. Másrészt azt is jelenti, hogy Európa nemcsak hogy nem járul hozzá eléggé az élelmiszer-termeléshez, hanem nettó negatív irányba tolja el az emberiség legfontosabb XXI. századbeli célja érdekében tett erőfeszítéseket, hogy ti. a bolygó minden lakosa elegendő és jó táplálékhoz jusson.

Ma majdnem 805 millió embernek nincs elég ennivalója, ami körülbelül minden kilencedik ember a Földön. Ezek többsége gyermek, akik soha nem fognak másokkal egyenlő esélyt kapni a jó életre, mert az éhség megnyomorítja fejlődésüket, elfojtja reménykedésüket, és testüket betegségek prédájává teszi(71). Ma sok fejlődő országban minden harmadik gyermeket csenevésszé tett az éhség. Hatvanhat millió gyermek naponta éhesen megy iskolába. Az öt év alatti korú gyermekek körében a szegényes táplálkozás okozza az elhalálozásoknak majdnem a felét, ami évente több mint három millió elvesztett gyermek(72).

És ez az a helyzet, amelyet az EU elővigyázatossági elve ténylegesen megőrizne. A világ népessége ma hét milliárd, és 2050-re vagy nem sokkal azután túllépi a tízmilliárdot. Nemrég az egyik angol celeb a genetikailag módosított élelmiszerek ellen tiltakozva petíciót nyújtott át a miniszterelnöknek. Mint neves és gazdag divattervező, bizonyára avatott ismerője volt ennek a szakterületnek. A BBC egyik riportere megkérdezte tőle, mit mondana azoknak, akiknek nem telik az őáltala javasolt költséges organikus élelmiszerekre. Egyszerűen ezt válaszolta:

„Egyenek kevesebbet.”(73)

Embertársaink túl nagy része már ma is kevesebbet eszik. Nem hiszem, hogy mi európaiak jogosan mondhatjuk, hogy humánus, rendes társadalmunk van, mielőtt ezek az emberek mind jó minőségű, tápértékben gazdag élelmiszerhez jutnak, mielőtt a bolygónkon minden embernek elég ennivalója van. Ez pedig azt jelenti, hogy valamilyen módon a helyére kell kerülnie a tudománynak. Minden rendelkezésre álló eszközre szükségünk van ahhoz, hogy megoldjuk ezt a problémát. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy lesöpörjük az asztalról a legígéretesebb növényi technológiákat és a törvényhozói fiókban elzárva tartogassuk, miközben gyermekek éheznek.

Sok évszázaddal ezelőtt a tudomány húzta ki Európát a sötét középkorból, és szilárdított meg egy egészen új elgondolást, a folyamatos emberi haladás koncepcióját. A mi időnkben egyetlen ember, Norman Borlaug kivételes tudományos eredmények segítségével épp időben gyorsította fel a haladást ahhoz, hogy az 1960-as és 70-es években több mint egy milliárd embert megmentsen a tömeges éhhaláltól. Ez volt a Zöld Forradalom. Ma egy második Zöld Forradalom küszöbén állunk, egy rendkívüli áttörésekkel tarkított időszak előtt, amelyek megoldják a feladatot, ha hagyjuk.

Hagynunk kell! A golyózápor, a propaganda, az időnkénti politikai kudarcok ellenére. Előre kell nyomulnunk!

Mítoszok ellen tények; Zöld Folt ellen Zöld Forradalom. Nincs ma ennél fontosabb kihívás. Javaslom, hogy az afrikai nemzetek mutassák az utat Európa számára.

Biztos vagyok abban, hogy a tudomány legyőzi a babonát!

Bízom abban, hogy együtt sikerülni fog!

Köszönöm a figyelmüket.

Image Text

A cikk letöltése pdf formátumban.

Sze­ge­di Tu­do­má­nyegye­tem, Bio­ló­g­ia Épü­l­et, Szent-Györ­gyi Al­bert te­rem (BI-164)
Sze­ged, Kö­z­ép fa­sor 52.

2018. má­j­us 16. 14 óra

Dr. Bő­s­ze Zsu­z­san­na

"Ge­nom­s­zer­kesz­tés­s­el lét­re­ho­zott ha­s­zon­ál­l­at mo­del­lek a gyó­gyí­t­ás szol­gá­la­tá­b­an"

Dr. Bán­fal­vi Zsófia

"Ge­nom­s­zer­kesz­tés­s­el ne­me­sí­tett nö­v­é­nyek: ho­gyan csi­nál­juk és mi­re jók?"

Dr. Györ­gyey Já­n­os

"GMOk-e a gén­s­zer­kesz­tett él­ő­l­é­nyek? És ha igen, mi­ért nem?"


Ima­ge Text

Bu­da­pest, Vil­lá­nyi út 29-43.
K épü­l­et
Szent Ist­ván Egye­tem Bu­dai Cam­pu­sá­n­ak K2-es előa­dó­ja

2018 . áp­ri­lis 24. 17 óra

Dr. Éva Csa­ba

"Crispr/Cas ge­nom­s­zer­kesz­tés a ne­me­sí­t­és­ben:mű­kö­d­és és al­kal­ma­zá­si le­he­tő­s­é­g­ek"


flyer

A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­m­ia a Ma­gyar Tu­do­mány Ün­n­e­pe ren­dez­vény­s­o­ro­za­tá­n­ak ke­re­tén be­lül tisz­te­let­tel meg­hív­ja prof. Dr. Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus előa­dá­s­á­ra.


2017. no­vem­ber 6., 18:00 óra MTA Szék­ház, Dísz­te­rem

1051 Bu­da­pest, Szé­c­he­nyi Ist­ván tér 9.

Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus
A pre­cí­z­i­ós ne­me­sí­t­és mint bi­o­gaz­dál­ko­dá­si in­no­vá­c­ió


Dr. Györ­gyey Já­n­os
Az elő­r­e­lé­p­és le­he­tő­s­é­g­ei a gén­tech­no­ló­g­i­á­r­ól va­ló tár­s­a­dal­mi vi­tá­b­an


Image Text

Legfrissebb
  • Batáta, az anyatermészet génmódosítása

    A há­z­i­a­sí­tott éd­es­bur­go­nya és an­nak kö­z­e­li vad ro­ko­nai kö­z­ött fon­tos kü­l­önb­sé­g­et fe­de­zett fel egy ku­ta­tás. A ba­tá­ta ge­nom­já­b­an ugya­n­is ket­tő, Ag­ro­bak­té­r­i­um ál­tal be­vitt gént ta­lál­tak. Ezek a gé­n­ek pe­dig nem csak je­len van­nak a ge­nom­ban, ha­nem ki is fe­je­ződ­nek, ami ar­ra en­ged kö­v­et­kez­tet­ni, hogy olyan hasz­nos tu­laj­don­ság ki­a­la­kí­t­á­s­á­b­an van sze­re­pük, ami a há­z­i­a­sí­t­ás so­rán sze­lek­ci­ós előnyt je­len­tett a ba­tá­t­á­n­ak.

  • Mérgező élelmiszer a polcokon

    A GM nö­v­é­nyek­kel el­len­tét­ben a nö­v­ény­vé­d­ő­s­z­er­rel szen­nye­zett ter­mé­nyek­ről ke­vés hír szól. Ér­d­e­mes át­bön­g­ész­ni a táb­lá­z­a­tot. Köz­ben fel­me­rül a kér­d­és, hogy vegy­s­zer­men­tes GM nö­v­ény­től vagy a mér­ge­ző re­tek­től kell-e job­ban fél­ni.

  • Mit mondanak azok a kutatások, amiket nem a multik pénzelnek?

    Az el­múlt 60 év so­rán 698 ku­ta­tás fog­lal­ko­zott GM-nö­v­é­nyek­kel. A köz­le­mé­nyek több, mint fe­le tel­je­sen füg­g­et­len ku­ta­tók­tól szár­ma­zik, va­gy­is nem "lob­bi­zik" az egyik vagy a má­s­ik ol­dal mel­lett - nem ér­d­e­k­elt a kí­sér­l­e­tek ki­me­ne­te­lé­b­en. Ezek a füg­g­et­len ku­ta­tók pe­dig rend­re biz­ton­sá­g­os­nak ta­lál­ták a gén­tech­no­ló­g­i­á­v­al ne­me­sí­tett nö­v­é­nye­ket.

Korábbi hírleveleink:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel kéthavonta megjelenő hírlevelünkre email címével!

Keresés