Hírlevél: 2014 Szeptember - Október

A genetikailag módosított vetőmagszektor felmérése világszerte: piac, érdekelt felek és árak

Sylvie Bonny
Hírek, 2014-11-03 00:43:29

Bevezetés

A vetőmag kulcsszerepet játszik a mezőgazdaságban: minőségétől és jellemzőitől nagyban függ a növényfajták sikere és számos tulajdonsága. A mezőgazdaság a szaporításra való képességénél fogva – hiszen a fotoszintézis segítségével, kedvező körülmények között, minden kilogramm elvetett magból néhány tucat kilogrammtól akár ezer kilogrammig terjedő tömegű termény nyerhető (Gallais 2011) – olyan szektor, amely szó szerint biomasszát hoz létre. A növénynemesítés majdnem olyan hosszú múltra tekint vissza, mint maga a mezőgazdaság, amelynek kezdetei körülbelül 10 000 évvel ezelőttre tehetők (Murphy 2007). Az első gazdálkodók, majd még inkább az ő követőik valószínűleg a legalkalmasabbnak ítélt növényeket próbálták kiválogatni, és ezek magját használták a következő vetéshez. Évezredeken át a gazdálkodók tapasztalati módszerekkel termelték és őrizték meg a vetőmagot; kereskedtek vele a helyi piacon, sőt bizonyára lopták is. Ez a farm alapú vetőmagmegőrzés nem akadályozta az új fajok bevezetését, különösen a XV. századtól kezdődően, a kontinensek közötti vándorlás és kereskedelem megindulását követően. A XIX-XX. században tudományosabb nemesítési módszerek kezdtek kialakulni, és megjelent a növénynemesítés, mint szakma. A vetőmag fokozatosan árucikké vált, különösen azután, hogy létrehozták az első hibrid fajtákat, és elkezdődött a vetőmagok standardizálása, minősítése és ellenőrzése (OECD 2013), valamint a biológiai és genetikai tudományok eredményeinek alkalmazása. Az 1980-as évek óta a modern biotechnológia gyors fejlődése megszilárdította ezt a tendenciát. Ezzel párhuzamosan megváltozott a vetőmagok világa is. Nevezetesen, a korábban felaprózott vetőmagtermelő ipar konszolidálódott, és részben beolvadt a növényvédőszer-iparba. A transzgenikus vetőmagszektor mára különösen koncentrálttá vált.

A génmérnökségnek a növénynemesítésben való alkalmazása komoly problémákhoz vezetett a GMO-k haszna és kockázatai megítélésében (FAO 2004; Weasel 2008). A GMO-vita a növénynemesítő szektorra és különösen a GM vetőmagtermelésre terelte a figyelmet. Számos civilszervezet, média, állampolgár, választott tisztségviselő és néhány gazdálkodói szervezet súlyos kritikával illette a vetőmagtermelő ipart, konkrétan a legnagyobb vetőmagtermelő cégeket. Elítélték a koncentrálódási tendenciát, és azt a törekvést, hogy az emberiség élelmezése néhány cégtől függjön; kritizálták a GM vetőmagok árának emelkedését (ETC 2005; Hubbard 2009; Shiva és mtsi. 2011). Ezek a kritikák nagy visszhangot keltettek a médiában és az interneten egyaránt. Ez a bizalmatlanság hozzájárult a fokozódó megosztottság kialakulásához arra vonatkozólag, milyen irányban fejlődjön a mezőgazdaság az elkövetkező években és évtizedekben. Egyesek szerint a modern módszerek, így a biotechnológia és a genomika fokozott alkalmazására van szükség, mások viszont a józanul konzervatív technológiák használatára hívnak fel annak érdekében, hogy az élelmiszer-biztonság mindenki számára jobban biztosítható legyen. Sokan úgy vélik, hogy a biotechnológiai módszerekkel előállított növényfajták alkalmazása elengedhetetlen az élelmiszer-biztonság és a fenntartható mezőgazdaság megvalósításához (Federoff és mtsi 2010; Jones 2011; Bennett és mtsi 2013; Bennett és Jenkins 2013), mások viszont ezt hamis megoldásnak tartják, amelyet néhány cég haszonszerzése érdekében szorgalmaznak (Altieri és Nicholls 2005; Spring 2011; Jacobsen és mtsi. 2013).

A globális vetőmagpiac: összetétele, mérete és átrendeződése

Közgazdasági szempontból nyilvánvaló, hogy a vetőmagszektor gazdaságilag kis súlyú láncszeme a mezőgazdasági és élelmezési láncnak: az ellátási láncok végén az eladás több bevételt hoz, mint az elején, mivel a láncban emelkedik a termék értéke (1. ábra). A vetőmagszektor viszonylag kis méretét azonban mégis hangsúlyozni kell, mivel a közvélemény másképp látja. A mezőgazdasági input szektorok az élelmiszerlánc belépési pontján találhatók, ezért a hatásukat gyakran túlhangsúlyozzák, a lánc későbbi szintjeinek befolyását pedig ritkábban veszik szemügyre. A mezőgazdasági és élelmezési láncban a legfontosabb közgazdasági szereplő az élelmiszer-kiskereskedelem lehet, mivel ez a szektor is erősen koncentrált és nagy befolyású a beszerzési társulások miatt, amelyek szűk keresztmetszetet hoznak létre, és ezzel nehezítik a lánc későbbi szintjén lévő piacokhoz való hozzáférést. Az élelmiszer-kiskereskedelem az egész mezőgazdasági és élelmezési láncra is hatással van a követelményein és a mezőgazdasági árakra, valamint az élelmiszer fogyasztási mintákra gyakorolt nyomásán keresztül (Bonny 2006; IAASTD 2008; von Braun és Diaz 2008).

Image Text

1. ábra. A tíz legnagyobb vállalat globális szintű eladásai négy szektorban: vetőmag, mezőgazdasági vegyszerek, élelmiszer-feldolgozás és élelmiszer-kiskereskedelem (2012-ben, milliárd USD). Minden szektor alatt fel van tüntetve a három legnagyobb vállalatcsoport neve (forrás: Forbes 2013; Supermarket News 2013).

A „nagy hatos” néven emlegetett vállalatoknál globális szinten jelenleg változó mennyiségű vetőmageladás folyik (5. ábra). A vetőmageladás különösen jelentős a Monsantónál és a DuPont-Pioneernál, azonban az eredetileg növényvédő szerekkel foglalkozó cégeknél, azaz a Syngentánál, a Bayernél, a Downál és a BASF-nél kisebb volumenű. Az utóbbi vállalatok továbbra is főleg agrokémiai termékeket (mezőgazdasági vegyszereket) árulnak, és – a Sygenta kivételével – a vegyipar más területein is jelentős termelést folytatnak. A Monsanto kifejezetten a növényi biotechnológiára specializálódott: bár számos különféle formában árul glifozátot, a glifozát aránya az összes eladáson belül fokozatosan csökkent e gyomirtó szabadalmának lejárta után. A növényi biotechnológiával foglalkozó cégcsoportoknak tehát eltérő a profiljuk attól függően, hogy milyen mértékben specializálódtak erre a területre.

Image Text

5. ábra. Vetőmag- és növényvédőszer-eladások a GM vetőmagtermeléssel foglalkozó főbb vállalatoknál 2012-ben (milliárd USD) (a vállalatok éves jelentéséből)

GM vetőmag: technológiadíjak, piac és szereplők

A transzgenikus vetőmagok világpiaca 1996 óta rohamosan nő (6. ábra), és a GM növények különösen Amerikában terjedtek el. Az ISAAA becslése szerint (James 2013) az Egyesült Államokban a 2013-ban 15,6 milliárd USD összértéket képviselő GM vetőmagpiac már az összesített vetőmageladásnak is fontos eleme: a kereskedelemben értékesített összes vetőmagmennyiségben elfoglalt részaránya a 2001. évi 9%-ról 2007-re 21%-ra emelkedett, 2013-ra pedig közel 33%-ra. A GM vetőmagpiac azonban körülbelül egytizede a gyógyszer- és egészségügyi termékpiac biotechnológiai szeletének, amelyet 2013-ban körülbelül 165 milliárd USD-re becsültek (BioPlan Associates 2013). A biotechnológia fő alkalmazási területe ma az egészségügyi szektor. 2012-ben a GM vetőmageladások a globális kereskedelmi vetőmagpiacnak körülbelül 31,5%-át tették ki. Ezenközben a GM növények a megművelt földterületnek mindössze 11%-át foglalták el. A GM vetőmag hozzávetőleg kétszer vagy háromszor drágább a hagyományos vetőmagnál.

Image Text

6. ábra. A GM vetőmagok eladott összmennyisége világszerte és a GM haszonnövények összes termőterülete 1996 és 2013 között (a bal ordinátán milliárd USD, a jobb ordinátán millió hektár) (forrás: James 2013).

Szereplők és technológiadíjak a GM vetőmagszektorban

A GM vetőmag esetében a gazdálkodóknak a vetőmag és a vetőmagkezelések árán felül technológiai díjat is kell fizetniük a szabadalom/szabadalmak birtokosának/birtokosainak, aki(k) feltalálták és megvalósították az új tulajdonság(ok) bevitelét az adott növényfajtába. A technológiadíj – a feltalálónak, a szabadalom tulajdonosának járó jogdíj, cserében a licensz birtokában engedélyezett használatért. A technológiadíj a résztvevő vállalatok kutatási-fejlesztési (K+F) erőfeszítéseit hivatott „jutalmazni”. Valóban, ha a növényfajták magja a nemesítőnek juttatott anyagi ellenszolgáltatás nélkül megőrizhető és újra elvethető, akkor a magánvállalatokat semmi sem ösztönzi arra, hogy beruházzanak a növénynemesítésbe, hiszen a majd tízéves K+F munka eredménye azonnal lemásolható és tovább szaporítható, amint az új fajta megjelent a piacon (Arrow 1962). Az első évben elért nyereség, amikor a gazdálkodók először vásárolják meg az új fajtát, nem elegendő, ha a gazdálkodók a rákövetkező években már a nemesítő ellentételezése nélkül szaporítják a vetőmagot. Ez két lehetőséghez vezetett: az egyik az állami növénynemesítés, a másik pedig a magánnemesítők nemesítői jogokkal (vagy szabadalmakkal) való jutalmazása. A GM vetőmag esetében a gazdálkodók általában a vetőmag megvásárlásával egyidőben fizetik meg a technológiadíjat. A különböző vetőmagtermelő vállalatok e díjakat továbbadják az agroinput-vállalatoknak (pl. a Monsantónak), amelyek licenszeket adtak ki arra, hogy az általuk szabadalmaztatott tulajdonságokat a különféle végfelhasználói növényfajtákba bevigyék (Shi és Chavas 2011).

Ha transzgenikus vetőmagról van szó, a vetőmagtermelő ipar több szereplője vesz részt a folyamatban, nevezetesen: (1) a „tulajdonságszolgáltatók” (trait providers), akik licenszet bocsátanak ki az általuk megszerzett új GM tulajdonságokra; (2) a nagyvállalatok, amelyek felhasználják ezeket az új tulajdonságokat, valamint a saját fejlesztésű új tulajdonságokat, azaz vetőmagba juttatják, felszaporítják és eladják azokat; és végül (3) a többi vetőmagtermelő vállalat, amelyek sok különböző, eltérő éghajlati és talajviszonyokhoz alkalmazkodott fajtát fejlesztenek ki úgy, hogy átviszik beléjük azokat az új tulajdonságokat, amelyekre vonatkozólag licenszet szereztek. Ezért meg kell különböztetni egymástól a tulajdonság és a vetőmag tulajdonjogát. Például az Egyesült Államokban, bár az elmúlt néhány évben a használatban lévő GM vetőmagok túlnyomó többsége a Monsantótól származó tulajdonságokat hordozott, e vetőmagok nagy részét más vetőmagtermelő vállalatok hozták kereskedelmi forgalomba. 2011-ben, amikor a GM növények nagyrészt Monsanto GM tulajdonságokat hordoztak, az USA kukoricaültetvényeinek 88%-a GM volt, miközben a Monsanto közvetlen eladásokon keresztül az ország kukorica-vetőmagpiacának körülbelül 33%-át uralta. A szója esetében, amelynek termőterülete 94%-ban GM vetőmaggal volt bevetve, a Monsantónak a közvetlen vetőmageladásokban való részesedése körülbelül 24% volt (Schafer 2012), vagy 34%, ha leányvállalatát, az American Seed Inc. vállalatot is beszámítjuk.

1996 óta, amikor a GM növények kereskedelmi forgalomba hozatala megkezdődött, a technológiadíjak értéke időben változó volt, és függött attól, melyik új tulajdonságról volt szó (Fuglie és mtsi. 2011). Ez a variáció különösen függ a tulajdonságok számától (egyes fajtákban több új tulajdonság is van), azok mezőgazdasági-közgazdasági fontosságától, a fajták közötti verseny állásától és a technológia fejlettségi szintjétől. A 2000-es évek közepén számos felmérést készítettek arról, mekkora a technológiadíjak aránya néhány GM vetőmag teljes árában (Smolders 2005; Freese 2007; Bruins 2008; Le Buanec 2008, 2009; Moss 2013). A technológiadíjak a vetőmag teljes értékének 23–68%-át képviselték, a genetikai tartalom pedig annak 26–62%-át. Ráadásul, különösen a többszörösen génmódosított növények megjelenését követően a technológiadíjak az elmúlt néhány évben emelkedtek, és a vetőmagpiac-elemzők szerint ez a tendencia folytatódni fog (Research and Markets 2013). Néhány vállalat közzétette felmérését a technológiadíjak globális értékére vonatkozólag: 2011-ben a GM vetőmagok globális piaca mindösszesen 13,2 milliárd USD volt, és ebből a technológiadíjak részesedése 4,1 milliárd dollár volt, azaz 31%; 2010-ben is körülbelül ugyanennyi volt a százalékos arányuk (Devgen 2012).

A technológiadíjak azonban a GM vetőmagok teljes értékéhez viszonyítva meglehetősen magasak. Ahogy Hubbard (2009, 16. o.) írja: „A biotechnológiai ipar hajlamos túlértékelni a genetikailag módosított tulajdonságokat, és alulértékelni a csíraplazmát”. A jó minőségű csíraplazma, valamint az egyes régiókra jellemző fajták, amelyek alkalmazkodnak a különféle éghajlati és talaj-feltételekhez, a vetőmagnak messze a legfontosabb tulajdonságai. A biotechnológiai módszerekkel bevitt tulajdonságok csak egy vagy néhány új vonást hoznak, míg a vetőmag mezőgazdasági értéke az egész genotípustól függ.

Ki ruház be a GM vetőmagba, és milyen mértékben?

Amint a genetika, az élettudományok, a biotechnológia és a genomika tudományos és technológiai eredményeinek alkalmazása egyre gyakoribbá vált, a növénynemesítésbe történő kutatás-fejlesztési (K+F) beruházások volumene megnövekedett. Az Egyesült Államokban például a vetőmagfejlesztés és a biotechnológia, amelyek 1979-ben a magánjellegű kutatási kiadásoknak viszonylag kis szeletét képviselték, három évtizeddel később a magántőkéből finanszírozott mezőgazdasági kutatásban dominánssá váltak (Fuglie és mtsi. 2012a; Fuglie és Toole 2014). Ha a felfedezéstől a kifejlesztésen át a szabályozó hatóságok jóváhagyásáig szükséges teljes költséget nézzük, a GM vetőmag kifejlesztése igen költséges (McDougall 2011). Emellett az új termék forgalomba hozatalához szükséges idő is hosszú: a 2008-tól 2012-ig terjedő időszakban átlagosan 13,1 év. A magas K+F költés jelentős tényező, amely hozzájárult a vetőmagszektor koncentrálódásához (Schenkelaars és mtsi. 2011).

A „nagy hatos” K+F kiadásai körülbelül egy évtizeden keresztül differenciáltan alakultak: a vetőmagszektorban lankadatlan ütemben, a mezőgazdasági vegyszerek területén pedig lassabb növekedéssel. 2009 óta a „nagy hatos” agrokémiai K+F beruházásai elmaradnak a vetőmagszektorban e célra elköltött összegek mögött (7. ábra). Ez a vállalatoknak a vetőmagszektor melletti, fokozódó elkötelezettségét tükrözi, és ezen keresztül azt, hogy ezek a vállalatok mekkora fontosságot tulajdonítanak a biotechnológiának most és a jövőben.

Image Text

7. ábra. A hat legnagyobb agrokémiai vállalatcsoport vetőmag/biotechnológia és növényvédelem céljára elköltött K+F kiadásai 2000 és 2012 között (forrás: Jones 2012)

Az aggodalmak ellenére a GM fajták vetésterülete folyamatosan nő

A GM vetőmagszektorban látható koncentrálódás aggodalommal tölt el számos gazdasági szereplőt, így a szektor egyes szakembereit, egyes gazdálkodói szövetségeket, antiglobalizációs és környezetvédő szervezeteket és polgári társaságokat (ETC 2005, 2008, 2011; Hubbard 2009; Then és Tippe 2009; Shiva és mtsi. 2012; Mammana 2014). Ezek a csoportok attól tartanak, hogy az élelmiszer-ellátás a jövőben néhány vállalattól fog függeni: „ha a vetőmagellátást ellenőrzésük alatt tartják, az élelmiszer-ellátást is ellenőrzik”, ahogy Vandana Shiva megállapítja a „Monsanto szerint a világ” című filmben. A vetőmagipar koncentrálódásának negatív visszahatásait jelentősnek látják: „Ha a vetőmagtermelés és a mezőgazdasági kutatás kevesebb kézben összpontosul, a világ élelmiszer-ellátása fokozottan érzékennyé válik a piaci manőverezés szeszélyeire. A vállalatok döntéseikkel az éves eredményt akarják javítani és a részvényesek nyereségét növelni, nem pedig az élelmiszer-biztonságról gondoskodni. Végső soron a vetőmagtermelés oligopóliuma szintén a gazdálkodók választási lehetőségeinek csökkenése irányában hat.” (ETC 2005, 1. o.). A vetőmagtermelés koncentrálódása miatti aggodalom a kisebb vetőmagtermelő vállalatoknál is jelentkezik, valamint egyéb szervezeteknél is, például azoknál, amelyek a piac szabadságáért és a trösztellenes szabályozásért szállnak síkra (OCM 2008; CESE 2009; Domina és Taylor 2009; Moss 2013). Ezeket az aggodalmakat igazolta a GM vetőmagok áremelkedése (Hubbard 2009; Moschini 2010) és a félelem amiatt, hogy egyes növények genetikailag nem módosított vetőmagjának kínálata csökkenni fog, valamint amiatt, hogy a Monsanto licensz-megállapodásokat kötött olyan kisebb vetőmagtermelő cégekkel, amelyek a Monsanto birtokában lévő tulajdonságokat használják a saját fajtaváltozataikban. A fő gazdálkodói szervezetek, így az Egyesült Államokban az ASA (Amerikai Szójatermesztők Szövetsége) és az NCGA (Kukoricatermesztők Nemzeti Szövetsége) továbbra is aktívan támogatják a mezőgazdasági biotechnológiát.

Mindezen aggodalmak és a GMO-kkal kapcsolatos viták ellenére a GM növények terjedése az elmúlt 15 évben nem lassult, még ha terjedésük üteme 2013-ban alacsonyabb volt is. Az ISAAA adatai szerint (James 2013) a GM növények globális vetésterülete 1996 óta minden évben emelkedett, kivéve Európát bizonyos években (bár az össz GM vetésterület Európában nagyon kicsi). Mindamellett a GM növények fejlődése egyenetlen maradt, és három ország, három termény és egyetlen tulajdonság uralja. Emellett egyre erősödik a vita a GM élelmiszerek jelöléséről.

A transzgenikus vetőmagokkal kapcsolatos kiadások a mezőgazdasági termelésben: Egyesült Államok

A GM vetőmag árának alakulása az évek során

A technológiadíjak miatt a transzgenikus vetőmag drágább, mint a hagyományos vetőmag. A magasabb árat megerősíti az a szerződéses kötelezettség, hogy nem szabad a learatott termés egy részét félretenni és a következő évben elvetni. A GM vetőmag azonban új tulajdonságokat tartalmaz, és ez a magyarázat arra, hogy miért veszik a gazdálkodók. Az elmúlt 18 évben a GM növények többsége vagy herbicidtoleráns volt, vagy rovarrezisztens. Termesztésük lehetővé teszi a rovarirtó szerek csökkentett vagy olcsóbb használatát, és egyéb előnyeik is vannak – például időmegtakarítás, könnyebb munka és jó kombinálhatóság bizonyos egyéb módszerekkel –, de hátrányaik is – többek között a szomszédos, nem GM növényekkel való egymás melletti termesztés problémái, valamint glifozátrezisztencia kialakulása a gyomokban és a Bt-toxint termelő növények elleni rezisztencia kifejlődése rovarokban. Ezeket az előnyöket és hátrányokat minden esetben külön kell értékelni, figyelembe véve a tulajdonság(ok) típusát és az éghajlati, társadalmi-gazdasági és szabályozási összefüggéseket. Továbbá az értékelést több éven át el kell végezni, mivel a termelés kiadásai és az abból származó eredmény (az input és az output) relatív értéke időben változó (lásd alább). A vállalatok természetesen úgy állapítják meg a GM vetőmag árát, hogy az alkalmazás a gazdálkodók számára nyereséges legyen, legalábbis a legtöbb esetben. Ez magyarázza a transzgenikus szója, kukorica és gyapot gyors elterjedését számos országban. Azonban 1995–96-ban történt első forgalomba kerülésük óta megfigyelhető a GM vetőmagárak emelkedése. Vajon ez az áremelkedés befolyásolja-e a gazdasági hasznot és ezen keresztül a GMO-k elfogadásának arányát?

A GM szója, a GM kukorica és a GM gyapot százalékos aránya a termények teljes vetésterületén belül igen magas: 2013-ban rendre 93%, 90% és 90% volt. Ha a termesztés az elmúlt néhány évben stagnált is (további növekedésre pedig alig van mód), semmilyen csökkenés sem tapasztalható. Ez alól a rovarrezisztens gyapot az egyedüli kivétel, a károsító rovarokban kialakuló rezisztencia miatt (Tabashnik és mtsi. 2013), azonban még ha a gyomokban kialakuló rezisztencia vagy a vetőmag ára miatt egyes gazdálkodók hajlandók lennének is visszatérni a hagyományos fajtákhoz, ehhez arra lenne szükség, hogy elegendő hagyományos növényfajta vetőmagja kapható legyen. Félő, hogy a hagyományos fajták kínálata sokkal szegényebb, mint a GM fajtáké, tekintettel a GM szója dominanciájára az elmúlt tizenöt évben, valamint a hagyományos szójavetőmagot áruló vetőmagtermelő cégek számának csökkenésére (Shi és mtsi. 2009). Ennek ellenére 2010-ben az új, bevezetésre váró nem GM szójafajták áttekintése azt mutatta, hogy még mindig folyik valamelyes állami és magánfinanszírozású, nem GM nemesítés (Miller-Garvin és mtsi. 2010). Néhány egyetem és egyes független nemesítők most is végeznek nemesítői munkát nem GM fajták létrehozására. Sőt az utóbbi években emelkedett a kereslet a nem GM élelmiszerek és nem GM vetőmagok iránt az organikus piac és a kimondottan nem GM piac megerősödése miatt. Ezek aránya a teljes piacon belül azonban nagyon alacsony: például 2011-ben az organikus szója a teljes szója-vetésterület 0,17 százalékát foglalta el az Egyesült Államokban. Mivel a mostani irodalom nem teszi lehetővé annak pontos meghatározását, milyen mértékben állnak rendelkezésre nem GM vetőmagfajták, e kérdés megválaszolása további kutatást igényel. Végül is kevés gazdálkodó fordult el a GM növényektől, kivéve egyes specifikus helyeken a magas rezisztencia okozta problémák miatt. Ha az 1990-es évek végén, a GM szójafajtákra való áttéréssel kétszeresére emelkedett is a vetőmag árának aránya a bruttó termékben, a korai kétezres évek óta ez az adat viszonylag változatlan maradt, és a magasabb vetőmagárat ellensúlyozta a növényvédő szerek árán lehetségessé vált megtakarítás és a szója árának emelkedése, bár ebben van némi változékonyság (10. ábra). Ráadásul a GM vetőmagok fejlődtek is.

Image Text

10. ábra. A szója vetőmag átlagos ára hektáronként, valamint a hektáronkénti szójatermelés értékének százalékában kifejezve, továbbá a gazdálkodóknak fizetett átlagos szójaár, 1991 és 2013 között. Előzetes adatok 2013-ra. Baloldali ordináta: vetőmag ára ($/ha) és szója ára ($/t). Jobboldali ordináta: vetőmag ára (%)

Mi a hatása a tulajdonságok sokféleségének, az árnak, és a tulajdonságok „csomagolásának”?

A GM vetőmagárak emelkedéséhez egy további tényező, a tulajdonságok száma és típusa is hozzájárul. A GM vetőmagtermelő vállalatok gyakran dobnak piacra új, megnövelt értékű fajtákat. Ezen kívül egyre erősödő tendencia több GM tulajdonság összekapcsolt bevitele egy-egy GM fajtába, egyszerre több új tulajdonság hozzáadására (Que és mtsi. 2010). Az utóbbi tíz évben például az Egyesült Államokban termesztett GM kukorica egyre növekvő hányadában fajtánként két vagy több, akár nyolc új tulajdonság is megtalálható, a herbicidrezisztencia, a rovarrezisztencia és legújabban a szárazságtűrés különféle kombinációi (Bennett és mtsi. 2013). A többszörös génmódosítás gyakoribbá válásával a vetőmagok életideje is rövidül (Magnier és mtsi. 2010). Bár ezek a vetőmagok drágábbak, sok egyesült államokbeli gazdálkodó megvásárolta őket a jobb termőképesség reményében.

2014-ben a Roundup Ready szóját védő szabadalom lejár, és a glifozáttolerancia tulajdonsága közkinccsé válik: 2015-től más vállalatok számára is elérhető lesz anélkül, hogy jogdíjat kellene érte fizetniük. Ám még ha ezután a gazdálkodóknak szabad lesz is a glifozáttoleráns vetőmagot eltenni, találnak-e majd olyan vetőmagot, amelyben ez a tulajdonság nem valamilyen más, szabadalmaztatott tulajdonsággal együtt, vagy nem valamely szabadalmaztatott növényfajtában fordul elő? Számos szakember úgy véli, hogy 2014 után sok gazdálkodó fog úgy dönteni, hogy folytatja a transzgenikus szója vetőmag vásárlását azért, hogy hozzáférhessen az új tulajdonságokhoz és az új tudományos módszerekkel fejlesztett fajtákhoz, – a vezető vetőmagtermelő vállalatok reményeinek megfelelően. Nagyon lehet, hogy valóban nehéz lesz olyan szójafajtát találni, amely nem áll másféle szabadalmi oltalom alatt, mivel az első generációs glifozáttolerancia (GT) tulajdonsága új GT tulajdonságokkal helyettesíthető, vagy pedig más GM tulajdonságokkal is rendelkező fajtába, vagy a növényfajtára vonatkozó szabadalom védelme, illetve fajtavédelem alatt álló fajtába lehet beültetve (Stumo 2010; Miller 2012; Graff és mtsi. 2012). Már ma is részben ez a helyzet: 2009-ben a Monsanto piacra vitte az új GT szójafajtát („Roundup Ready 2 Yield Soybean”, RR2, Roundup Ready 2 bőtermő szója), amely a glifozáttolerancia tulajdonságán kívül magasabb termőképességgel is rendelkezik, és ez a vetőmag drágább, mint az első generációs GT vetőmag. 2012-ben ezt az RR2 szóját az Egyesült Államokban szójával bevetett terület 41%-án termesztették (Monsanto 2013). A vezető vetőmagtermelő vállalatok egyéb, új, herbicidtoleráns, többszörösen génmódosított szójafajták bevezetésén dolgoznak. Így nem valószínű, hogy a vetőmag ára csökkenni fog. Azonban a biotechnológiai módszerekkel előállított vetőmagokat védő szabadalmak lejárta sok olyan kérdést is felvet, amelyekre itt nem tudunk kitérni (Grushkin 2013).

Következtetések

Ahogy az elemzés is mutatja, a vetőmagszektorban, különösen pedig a GM vetőmagszektorban igen nagyfokú a koncentrálódás, és ez valószínűleg a jövőben tovább fokozódik. A koncentrálódás nemcsak abban mutatkozik, hogy az összes vetőmageladás egyre nagyobb részét bonyolítják a legnagyobb vetőmagtermelő vállalatcsoportok, hanem abban is, hogy milyen arányban részesednek ezek a vállalatok a K+F kiadásokban, a GM szántóföldi kísérletekben és az általuk forgalmazott GM tulajdonságokat hordozó GM növények termőterületében. A koncentrálódás megjelenik a GM vetőmagoknak a teljes kereskedelmi vetőmageladásokban való részesedésében is, ami 2013-ban majdnem elérte az egyharmadot. Ez a koncentrálódás félelmet keltett amiatt, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés hamarosan néhány multinacionális nagyvállalat kezébe kerül. Egy másik aggály amiatt éledt, hogy a vállalatok koncentrálódása hozzájárulhat a legnyereségesebb vagy a legszélesebb körben termesztett növények iránti figyelem fokozódásához, mivel a nagyvállalatok tevékenységüket a nyereségesebb ágazatokra összpontosítják, hiszen a pénzügyi piac a vetőmagszektorban is magas megtérülést követel, éppúgy, mint más szektorokban. Az emberiség élelmiszer-ellátása így egy maroknyi vállalattól és növényfajtól fog függeni, miközben a kisebb területen termesztett növények „árván” maradnak, nemesítésükre kevés forrás jut. A nemesítők olyan fajták előállítására törekednek, amelyek egyszerre hordozzák a különféle keresett tulajdonságokat, azonban ilyen tulajdonság sok van, és ezek változhatnak is a körülmények változásával (Singh és mtsi. 2013). Az éghajlati és talajviszonyok, a mezőgazdasági helyzetek és a végfelhasználói tevékenységek nagyfokú és egyre növekvő sokfélesége miatt különféle fajokra és fajtákra van szükség. Néhány nagy vetőmagtermelő vállalat még akkor sem képes kielégíteni a mezőgazdasági szituációk és szükségletek óriási skáláját, ha sok országban jelen van (Access to Seed Foundation 2014). Ezért fontos, hogy ismét legyen közpénzből finanszírozott növénynemesítés, hogy a regionális kis- és középvállalatok továbbra is tudjanak vetőmagot termelni és eladni, és hogy a növénynemesítés egyéb formái is megmaradjanak, ne csak GM növénynemesítés létezzék. A jövő óriási kihívásainak csak sokszínű növénynemesítéssel lehet megfelelni, ehhez pedig nagy szükség van közpénzből történő K+F beruházásra ebben a szektorban, és a kis- és középvállalatok fenntartására.

Egy további szempont, hogy a vetőmag genetikai értékének magas prioritást kell adni: nem szabad azt a technológiadíjakhoz képest leértékelni, ahogy ez a GM vetőmagok árának esetében megtörténni látszik. Ha a növénynemesítés a mezőgazdasági termelés bővítésének kulcsterülete, akkor nem támaszkodhat csupán a transzgenezisre sem ma, sem a jövőben. Még ha bizonyos GM tulajdonságok hasznosak is, a génmérnökség lehetőségeit az élelmiszer-biztonság elérésének eszközeként nem szabad túlbecsülni. A növénynemesítés számos más szempontja és eszköze is kulcsfontosságú, például a haszonnövények genetikai sokféleségének növelése, a helyi körülményekhez való jobb adaptáció, a genomika és egyéb módszerek éppúgy, mint a mezőgazdasági termelés sok-sok más fortélya. A GM növényekben megjelenő új tulajdonságok száma ma igen kevés, és 1996 óta alig emelkedett. Kerülnek-e kereskedelmi forgalomba érdekesebb tulajdonságok a közeljövőben, és széles körben rendelkezésre állnak-e majd? Ha a többszörös genetikai módosítás lehetővé teszi több tulajdonság kombinálását, ez is a vetőmag árának emelkedéséhez vezethet. A GM növényeket termesztő országokban tartanak attól, hogy a többszörös génmódosítás elterjedése együtt fog járni a vetőmagárak emelkedésével, a nem GM vetőmagellátás szűkülésével, és azzal, hogy a legjobb csíraplazma hamarosan már csak a transzgenikus vonalakban fog rendelkezésre állni (Moss 2013). E sokféle következmény miatt a többszörös génmódosítás fontos probléma, amely nagyobb figyelmet érdemel.

Bár ma egyetértés uralkodik abban, hogy fenntarthatóbb mezőgazdaságra van szükség és újabb beruházásokra ebben a szektorban, élénk vita folyik arról, hogy milyen irányt vegyen a mezőgazdasági szektor. Ez a vita különösen kiélezett a növénynemesítés területén: egyesek a modern módszerek, különösen a biotechnológiai technikák használata mellett kardoskodnak, míg mások a több kisgazdaság és gazdálkodó részvételével történő növénynemesítés mellett érvelnek, és elutasítják a GM növényeket. Sokan támogatják a génmérnökség módszerét, mivel néhány értékes tulajdonságot így gyorsabban lehet növényekbe bevinni, ezáltal hatékonyabban lehet kezelni egyes mezőgazdasági, élelmezési és éghajlati problémákat. Mások a GMO-k közvetlen vagy közvetett környezetvédelmi, egészségügyi és társadalmi-gazdasági kockázatait hangsúlyozzák, és azt a tényt, hogy a biotechnológiai nagyvállalatok a pénzügyi piacok és a nyereségesség követelményének erős nyomása alatt állnak, ezért elképzelhető, hogy a nyereséges piacokat részesítik előnyben, vagy átsiklanak bizonyos kockázatok felett. A GMO-k alternatíváinak szószólói a vetőmagok beszerezhetőségét és megfizethetőségét tartják fontosnak, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-ellátás számos egyéb aspektusával együtt. Ezt a nagyszámú jelenlegi és jövőbeli problémát lehetetlen egyetlen technológiai csodaszer bevetésével megoldani (Royal Society 2009). A modern növénynemesítő módszereket, így a biotechnológiai alkalmazásokat nem szabad szembeállítani az agroökológiai módszerekkel, hanem kombinálni kellene a kettőt, amikor csak lehet. A GMO-k elutasítása gyakran a GM vetőmagiparral és annak koncentrálódásával szembeni aggályokhoz kapcsolódik. A vetőmagipar azonban a globális gazdasági rendszerbe van beágyazva. A génmérnökség és a biotechnológiai alkalmazások irányítása, végrehajtása, szabályozása és gyakorlati felhasználása a vetőmagszektor irányításától függ. Az utóbbi pedig nem csak a vetőmagszektortól függ, hanem, és ez még fontosabb, a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi problémák általános irányításától is.

A cikk letöltése pdf formátumban.

Bu­da­pest, Vil­lá­nyi út 29-43.
K épü­l­et
Szent Ist­ván Egye­tem Bu­dai Cam­pu­sá­n­ak K2-es előa­dó­ja

2018 . áp­ri­lis 24. 17 óra

Dr. Éva Csa­ba

"Crispr/Cas ge­nom­s­zer­kesz­tés a ne­me­sí­t­és­ben:mű­kö­d­és és al­kal­ma­zá­si le­he­tő­s­é­g­ek"


flyer

A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­m­ia a Ma­gyar Tu­do­mány Ün­n­e­pe ren­dez­vény­s­o­ro­za­tá­n­ak ke­re­tén be­lül tisz­te­let­tel meg­hív­ja prof. Dr. Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus előa­dá­s­á­ra.


2017. no­vem­ber 6., 18:00 óra MTA Szék­ház, Dísz­te­rem

1051 Bu­da­pest, Szé­c­he­nyi Ist­ván tér 9.

Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus
A pre­cí­z­i­ós ne­me­sí­t­és mint bi­o­gaz­dál­ko­dá­si in­no­vá­c­ió


Dr. Györ­gyey Já­n­os
Az elő­r­e­lé­p­és le­he­tő­s­é­g­ei a gén­tech­no­ló­g­i­á­r­ól va­ló tár­s­a­dal­mi vi­tá­b­an


Image Text

Legfrissebb
  • Batáta, az anyatermészet génmódosítása

    A há­z­i­a­sí­tott éd­es­bur­go­nya és an­nak kö­z­e­li vad ro­ko­nai kö­z­ött fon­tos kü­l­önb­sé­g­et fe­de­zett fel egy ku­ta­tás. A ba­tá­ta ge­nom­já­b­an ugya­n­is ket­tő, Ag­ro­bak­té­r­i­um ál­tal be­vitt gént ta­lál­tak. Ezek a gé­n­ek pe­dig nem csak je­len van­nak a ge­nom­ban, ha­nem ki is fe­je­ződ­nek, ami ar­ra en­ged kö­v­et­kez­tet­ni, hogy olyan hasz­nos tu­laj­don­ság ki­a­la­kí­t­á­s­á­b­an van sze­re­pük, ami a há­z­i­a­sí­t­ás so­rán sze­lek­ci­ós előnyt je­len­tett a ba­tá­t­á­n­ak.

  • Mérgező élelmiszer a polcokon

    A GM nö­v­é­nyek­kel el­len­tét­ben a nö­v­ény­vé­d­ő­s­z­er­rel szen­nye­zett ter­mé­nyek­ről ke­vés hír szól. Ér­d­e­mes át­bön­g­ész­ni a táb­lá­z­a­tot. Köz­ben fel­me­rül a kér­d­és, hogy vegy­s­zer­men­tes GM nö­v­ény­től vagy a mér­ge­ző re­tek­től kell-e job­ban fél­ni.

  • Mit mondanak azok a kutatások, amiket nem a multik pénzelnek?

    Az el­múlt 60 év so­rán 698 ku­ta­tás fog­lal­ko­zott GM-nö­v­é­nyek­kel. A köz­le­mé­nyek több, mint fe­le tel­je­sen füg­g­et­len ku­ta­tók­tól szár­ma­zik, va­gy­is nem "lob­bi­zik" az egyik vagy a má­s­ik ol­dal mel­lett - nem ér­d­e­k­elt a kí­sér­l­e­tek ki­me­ne­te­lé­b­en. Ezek a füg­g­et­len ku­ta­tók pe­dig rend­re biz­ton­sá­g­os­nak ta­lál­ták a gén­tech­no­ló­g­i­á­v­al ne­me­sí­tett nö­v­é­nye­ket.

Korábbi hírleveleink:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel kéthavonta megjelenő hírlevelünkre email címével!

Keresés