Hírlevél: 2014 Március - Április

A GMO-k iránti bizalmatlanság lélektana

Maria Konnikova
Hírek, 2014-03-06 07:56:03

Image Text

Múlt héten Michael Pollan író aggodalmát fejezte ki a New York Times-ban megjelent egyik cikk miatt. A cikk címe „DNS-módosítással a narancs megmentéséért”, szerzője Amy Harmon, és arról szól, hogyan lehetne génmanipuláció segítségével megvédeni a narancsot bizonyos kórokozó baktériumoktól. „Túl sok benne az ipari téma” – csiripelte. Kitörése jó példa a genetikailag módosított organizmusoknak az élelmiszerláncba való bejutása iránti, szélesebb körű gyanakvásra: az európaiak Frankenstein-ételnek nevezik a GMO-kat; az amerikai vállalatok, például a Kashi nem írhatja rá a „természetes” szót termékeire, ha azok genetikailag módosított alkotórészeket tartalmaznak, és az országban mindenütt hatalmas, hal alakú kukoricát és paradicsomot ábrázoló táblákkal felszerelt autók parádéznak, a „fishy” (kétes, szószerint: „halszerű”) élelmiszerek ellen tüntetve.

A pszichológusok már régóta megfigyelték, hogy a természetesnek és a természetellenesnek tartott dolgok nem választhatók el élesen egymástól. Ahogy Robert Sternberg pszichológus írta 1982-ben, az természetes, amit ismerősnek találunk, az pedig, amit természetellenesnek gondolunk, általában újabb keletű – más szóval, érzékelhetőség szempontjából és tapasztalatilag szokatlan –, ami azt jelenti, hogy a megértéséhez nagyobb szellemi erőfeszítés szükséges. A természeteset alapvetően pozitívnak látjuk; a természetelleneset nem. És nagyon természetellenesnek tartunk mindent, ami emberi manipulációval jár, például a GMO-kat, még akkor is, ha az élelmiszerüzletek polcain már ott sorakoznak a genetikailag módosított élelmiszerek. Hiszen, ahogy Michael Specter fogalmazott: „A mezőgazdaság története nem más, mint annak a története, hogyan nemesítették az emberek a növényeket és az állatokat abból a célból, hogy létrehozzák a kívánt tulajdonságokat haszonnövényeinkben és háziállatainkban.”

2013-ban a Cornell Egyetemen egy kutatócsoport felismerte, hogy az élelmiszerek feliratozása befolyásolja azt, hogy az adott terméket milyen ízűnek érezzük, milyen tápértékűnek gondoljuk, és mennyit vagyunk hajlandóak fizetni érte. Egy helyi bevásárlóközpontban három különböző élelmiszerpárt tettek 115 vásárló elé. Mindegyik pár egyik tagja „organikus”, a másik pedig „szokásos” felirattal volt ellátva. (A valóságban a két árucikk azonos volt, és mindkettőt organikus módszerekkel állították elő.) A vásárlókat ezután arra kérték, hogy értékeljék a termékek ízét és tápértékét, próbálják megbecsülni a kalóriaértéküket, és mondják meg, mennyit lennének hajlandók fizetni az egyes tételekért. Kiderült, hogy a vásárlók az organikus élelmiszerek kalóriaértékét következetesen alacsonyabbnak vélték: az egyik organikus süteményt például körülbelül 24%-kal alacsonyabb kalóriatartalmúnak gondolták, mint a szokásos süteményt. Úgy gondolták, hogy az organikus élelmiszerek íze kevésbé mesterséges, és összességében magasabb tápértékűek. Az organikus termékekért 16–23%-kal többet is hajlandók voltak fizetni. Lényegében az úgynevezett „glória-effektushoz” hasonló hatást éltek át, ami azt jelenti, hogy egy személy vagy tárgy egyetlen pozitív tulajdonsága pozitív színben tüntet fel más, a pozitív vonáshoz nem kapcsolódó tulajdonságokat.

A GMO-kra ezzel szemben fordított glória-effektus nehezedik, azaz egyetlen, negatívnak tetsző tulajdonság (ebben az esetben a természetellenesség) általánosságban eltorzítja az érzékelést. Egy 2005-ben a Maastrichti Egyetemen készült vizsgálatban a kutatók kimutatták, hogy minél természetellenesebbnek látszik egy genetikailag módosított termék, annál kevésbé valószínű, hogy a fogyasztók elfogadják. 104 maastrichti egyetemistát arra kértek, hogy képzeljenek maguk elé hét terméket, közöttük vajat, paradicsomot és halrudakat, és értékeljék a természetességüket, az egészségességüket és a szükségességüket. Ezután megkérték őket, hogy képzeljék maguk elé ugyanezeknek a termékeknek a genetikailag módosított változatát, és válaszoljanak három kérdésre: erkölcsileg mennyire indokolható az adott GM-termék fogyasztása, mennyire bíznak benne, és mennyire találják természetesnek. Ahogy várható volt, minél kevésbé természetesnek látszott az adott étel, annál kevésbé volt valószínű, hogy a résztvevők megbíznak benne és megennék. Volt azonban egy érdekes kivétel: ha az eredeti, genetikailag nem módosított terméket kevésbé természetesnek vagy jobban feldolgozottnak tüntették fel, akkor sokkal valószínűbb volt, hogy az emberek elfogadják annak genetikailag módosított változatát és megbíznak benne.

A GMO-knál megfigyelhető negatív glória-effektus nemcsak azt befolyásolja, hogyan érzünk irántuk, hanem arra is hatással van, hogyan értékeljük a velük járó kockázatokat és hasznot. Paul Slovic, aki az ezerkilencszázötvenes évek óta tanulmányozza az emberek kockázatészlelését, már 1979-ben rámutatott, hogy az új, ismeretlen technológiák megítélésében az érzelmek mindig többet számítanak az adatoknál. Például az emberek sokkal nagyobbnak tartják az atomerőművek jelentette sugárveszélyt az orvosi röntgenkészülékek sugárveszélyénél – amit az adatok nem támasztanak alá, és ami ellentétben áll a legtöbb kockázatbecslő tanácsával – egyszerűen azért, mert az atomerőművek idegenebbnek látszanak és nagyobb félelmet váltanak ki. Sőt ha felfokozott érzelmi állapotban vagyunk, nem egyformán értékeljük a kockázatokat és a hasznot, hanem a kockázatok aránytalanul nagy fontosságot nyernek, a haszon pedig eltörpülni látszik.

Slovic így folytatja: ha egyszer megszületett a kezdeti vélemény, azt nagyon nehéz új bizonyítékokkal megingatni; ugyanaz az információ – például további adatok a GMO-knak a természetes ökoszisztémára gyakorolt hatásáról – a kiindulóponttól függően ellentétesen is értelmezhető. Slovic érvelését alátámasztja a nagyközönség reakciója egy vizsgálatra, amelyben a genetikailag módosított gyapotnak a környezetre gyakorolt hatását tanulmányozták. A kutatók összehasonlították a módosított és a nem módosított gyapot termesztésének környezeti hatásait, és arra a következtetésre jutottak, hogy bár mindkét típusú növény termesztése egyformán negatív hatással volt az ízeltlábú populációkra, a GM-gyapot az egyes rovarirtószer-használatokra számítva többet termett. Az eredmények közlésekor azonban a GMO-kat ellenzők a genetikailag módosított növény termesztésének negatív hatásaira összpontosítottak, nem vették figyelembe az összehasonlítást, és azt a következtetést vonták le, hogy a genetikai módosítás károsítja a természetes környezetet.

Slovic szerint három tényező akadályozza az új technológiák logikus, analitikus kockázatbecslését: félelmünk szintje, a témában való jártasságunk foka (vagy annak hiánya), és azoknak az embereknek a száma, akikre az új technológia véleményünk szerint hatással lesz. A GMO-k ennek a skálának a két szélére esnek, mivel magas pontszámot kapnak félelemben és lehetséges hatásban, és alacsonyat a témában való jártasságban: bár az Egyesült Államokban a csomagolt élelmiszerek kb. 80%-a tartalmaz GMO-kat, egy közelmúltbeli felmérés szerint a népességnek csak 35%-a tartja a GMO-kat biztonságosnak, és csak egynegyedük állítja, hogy érti, valójában mit is jelent az élelmiszerek genetikai módosítása.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az emberek nincsenek nagy bizalommal a GMO-kra vonatkozó adatok forrásai iránt. A kockázat észlelésén kívül a bizalom az egyik legfontosabb tényező, amely hatással van arra, elfogadunk-e egy új technológiát. Ha az információforrásban nincs feltétlen bizalmunk, az onnan kapott információ nem fog szerepet játszani az értékelésünkben; ha nem bízunk az adatközlést végző egységben/személyben, elménk olyan sebesen megfosztja hitelétől és figyelmen kívül hagyja, mintha sosem láttuk volna. Márpedig hajlamosak vagyunk nem megbízni azokban az óriásvállalatokban, amelyek GMO-kat gyártanak.

Azt jelenti-e ez, hogy a GMO-król mindig érzelmeken alapuló, nem pedig adatokon alapuló értékelések fognak születni? Nem feltétlenül. Az idő az ésszerűség növekedésének kedvez: minél hosszabb ideje vannak használatban a genetikai módosítási módszerek, annál valószínűbb, hogy lassanként bekerülnek a megszokott dolgok körébe. Ha a gyerekek már olyan világba születnek bele, ahol a genetikai módosítás szélesebb körű, lehet, hogy egyre természetesebbnek látják majd, és ezért nagyobb objektivitással tudják megítélni a hatásait.

Miközben a megszokottság lassanként elhozhatja a technológia elfogadását, ennél hatásosabb erő a puszta szükség: a 2005. évi maastrichti vizsgálatban a kísérlet tervezői kimutatták, hogy ha az emberek egy terméket szükségesebbnek ítéltek (például a vajat, szemben a halrudakkal), akkor hajlandóbbnak mutatkoztak elfogadni a genetikailag módosított alternatívákat. Úgy látszik, hogy a szükség nagyobb úr, mint a természetesség. Ez még a genetikailag módosított élelmiszert termelőkre is igaz: az Amy Harmon cikkében szereplő narancstermesztők ellenálltak a GM-narancs ötletének, egészen addig, amíg szembe nem kerültek annak lehetőségével, hogy lassanként nem lesz termeszteni való narancs. Mennyire is van szükséged a reggeli narancslevedre?


Maria Konnikova a New York Times „Lángelme: hogyan gondolkozzunk úgy, mint Sherlock Holmes” című best-sellerének szerzője. A Columbiai Egyetemen szerzett pszichológiai doktorátust. Fénykép: Mark Elias/Bloomberg/Getty.

A cikk letöltése pdf formátumban.

Bu­da­pest, Vil­lá­nyi út 29-43.
K épü­l­et
Szent Ist­ván Egye­tem Bu­dai Cam­pu­sá­n­ak K2-es előa­dó­ja

2018 . áp­ri­lis 24. 17 óra

Dr. Éva Csa­ba

"Crispr/Cas ge­nom­s­zer­kesz­tés a ne­me­sí­t­és­ben:mű­kö­d­és és al­kal­ma­zá­si le­he­tő­s­é­g­ek"


flyer

A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­m­ia a Ma­gyar Tu­do­mány Ün­n­e­pe ren­dez­vény­s­o­ro­za­tá­n­ak ke­re­tén be­lül tisz­te­let­tel meg­hív­ja prof. Dr. Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus előa­dá­s­á­ra.


2017. no­vem­ber 6., 18:00 óra MTA Szék­ház, Dísz­te­rem

1051 Bu­da­pest, Szé­c­he­nyi Ist­ván tér 9.

Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus
A pre­cí­z­i­ós ne­me­sí­t­és mint bi­o­gaz­dál­ko­dá­si in­no­vá­c­ió


Dr. Györ­gyey Já­n­os
Az elő­r­e­lé­p­és le­he­tő­s­é­g­ei a gén­tech­no­ló­g­i­á­r­ól va­ló tár­s­a­dal­mi vi­tá­b­an


Image Text

Legfrissebb
  • Batáta, az anyatermészet génmódosítása

    A há­z­i­a­sí­tott éd­es­bur­go­nya és an­nak kö­z­e­li vad ro­ko­nai kö­z­ött fon­tos kü­l­önb­sé­g­et fe­de­zett fel egy ku­ta­tás. A ba­tá­ta ge­nom­já­b­an ugya­n­is ket­tő, Ag­ro­bak­té­r­i­um ál­tal be­vitt gént ta­lál­tak. Ezek a gé­n­ek pe­dig nem csak je­len van­nak a ge­nom­ban, ha­nem ki is fe­je­ződ­nek, ami ar­ra en­ged kö­v­et­kez­tet­ni, hogy olyan hasz­nos tu­laj­don­ság ki­a­la­kí­t­á­s­á­b­an van sze­re­pük, ami a há­z­i­a­sí­t­ás so­rán sze­lek­ci­ós előnyt je­len­tett a ba­tá­t­á­n­ak.

  • Mérgező élelmiszer a polcokon

    A GM nö­v­é­nyek­kel el­len­tét­ben a nö­v­ény­vé­d­ő­s­z­er­rel szen­nye­zett ter­mé­nyek­ről ke­vés hír szól. Ér­d­e­mes át­bön­g­ész­ni a táb­lá­z­a­tot. Köz­ben fel­me­rül a kér­d­és, hogy vegy­s­zer­men­tes GM nö­v­ény­től vagy a mér­ge­ző re­tek­től kell-e job­ban fél­ni.

  • Mit mondanak azok a kutatások, amiket nem a multik pénzelnek?

    Az el­múlt 60 év so­rán 698 ku­ta­tás fog­lal­ko­zott GM-nö­v­é­nyek­kel. A köz­le­mé­nyek több, mint fe­le tel­je­sen füg­g­et­len ku­ta­tók­tól szár­ma­zik, va­gy­is nem "lob­bi­zik" az egyik vagy a má­s­ik ol­dal mel­lett - nem ér­d­e­k­elt a kí­sér­l­e­tek ki­me­ne­te­lé­b­en. Ezek a füg­g­et­len ku­ta­tók pe­dig rend­re biz­ton­sá­g­os­nak ta­lál­ták a gén­tech­no­ló­g­i­á­v­al ne­me­sí­tett nö­v­é­nye­ket.

Korábbi hírleveleink:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel kéthavonta megjelenő hírlevelünkre email címével!

Keresés