A növényi biotechnológia kihívásai és a társadalom kapcsolata

Somogyi Norbert mezőgazdasági attasé és Szántó Szilvia TéT-attasé
Hírek, 2013-10-10 21:50:47

2013. október 1.

Október elsején tartották Párizsban a maga mögött számos neves közéleti és tudományos személy támogatását tudó AFBV (a GMO-kísérleteket pártoló Francia Növény-biotechnológiai Egyesület) és a francia gazdálkodók társasága (Société des Agriculteurs de France, SAF, alapítva 1867-ben, politikamentes, kifejezetten a „tiszta gondolkodásra” létrejött szakmai szervezet) szervezésében az AFBV harmadik tudományos kollokviumát. Ennek témája a növényi biotechnológia kihívásai és a társadalom kapcsolatának vizsgálata volt, az esemény első fele inkább történeti visszatekintésből volt érdekes, míg a második rész előadói sokkal inkább a mai gyakorlatot elemezték és a lehetséges perspektívákat igyekeztek vázolni. A kollokvium egyik konklúzióját egyértelműen Philippe Chalmin mondta ki, szerinte „Franciaországban nincs értelme semmilyen tudományos ésszerűséget keresni a GMO-k esetében, ez régen tisztán politikai kérdés, semmi más”. A másik Daniel Boy volt, szerinte Európában csak akkor fog a vita elmozdulni a holtpontról, ha a fogyasztó előnyt fog látni a GMO-növények termesztésében (nem elegendő az, hogy ne lásson hátrányt). Ekkor fog eljutni oda, hogy hajlandó lesz minimális kockázatot vállalni érdemi, mérhető előnyökért cserébe, ez addig nem fog bekövetkezni, amíg nincsenek kézzel fogható előnyök az akármennyire is elhanyagolható méretű kockázatokkal szemben.

A külföldi gyakorlat bemutatására egy spanyolországi előadó vállalkozott: Joan Serra Gironella (IRTA Mas Badia) a katalóniai GMO-kukorica termesztésről, ennek ökonómiai és koegzisztencia-aspektusairól beszélt (La culture du maïs modifié génétiquement en Catalogne: Aspects économiques et coexistence). Katalóniában az idei évben 45210 hektáron vetettek kukoricát, ebből 52,8% volt GMO, a konvencionális 47,1%, a bio csupán 0,1% (31 ha). Elmondható, hogy a kétezres évek elején termeszteni kezdett GMO-kukorica aránya az elmúlt években stabilan 50% fölött alakult és várhatóan így is marad. Az idei szemeskukorica-termést 373 ezer tonnára várják, ennek nagyobb hányada GMO-kukorica lesz. Az összes mennyiség a tartomány szükségleteinek csupán egyötödét elégíti ki, a megtermelt áru 80%-ban takarmányként hasznosul. Míg a GMO és a konvencionális kukorica ára között nincs kimutatható különbség, a biológiai termesztésből származó kukorica 45%-kal magasabb áron értékesíthető.

Emlékeztetett arra, hogy a spanyol hatóságok 1998-ban engedélyezték köztermesztésre a Monsanto fajtáját (YieldGard – MON810, ezt azóta újabbak követték), ami teljes rezisztenciát ad a kukoricamoly (Ostrinia nubialis) és egy bagolylepkefaj (Sesamia nonagrioides) ellen. A spanyol kísérletek azt igazolták, hogy a GMO-fajták termesztésével gyakorlatilag kiiktatható a két említett rovar kártétele. A katalán termelők problémája az, hogy az EU-ban jóval több GMO-kukorica forgalmazása engedélyezett, mint a termesztése – ez csak a MON810-re vonatkozik –, így jelentős versenyhátrányt kénytelenek elkönyvelni a többi GMO-kukorica harmadik országokból történő importja, de uniós termesztési tilalma miatt.

A GMO-kukoricák termesztésének gazdaságossági kérdésit elemezve leszögezte, az ilyen kultúráknál az egy hektárra számított vetőmagköltség 19%-kal magasabb a hagyományos fajtákhoz képest, +48 EUR/ha kiadást jelent. Ez abban az esetben térül meg, ha a hektáronkénti termés legalább 0,24 tonnával magasabb (+1,5%) a konvencionális fajták átlaghoz képest. A több éves kísérletek tapasztalatai szerint az átlagtermés a konvencionális fajtákhoz képest +7,3%-kal magasabb, ez 151 EUR/ha többletbevételt jelent. A kísérletek azt mutatják hogy jelentős pyrale és sésamine nyomás esetén a GMO-kukoricák szignifikánsan nagyobb termést adnak. A vetésszerkezetben viszont megfigyelhető, hogy a GMO-kukorica termesztése Lleida (Lérida) öntözött területeire és a tengerparti Girona térségére koncentrálódik, ahol a klimatikus tényezők az átlagosnál kedvezőbbek a kukoricamoly és a Sesamia nonagrioides számára, míg ha ez nem teljesül, előfordul, hogy a konvencionális kukorica valamelyest jobban teljesít. Kilenc évet vizsgálva (2004-2012) az átlagos terméstöbblet a GMO-kukoricák javára 5% volt, ami átlagosan 151 eurós többletbevételt jelentett a gazdáknak, a két szélsőérték 489 eurós többletjövedelem (2005-ben) és 18 eurós ráfizetés (2011-ben) volt egy hektárra vetítve. Összességében azt állapították meg, hogy jelentős kártevőnyomás esetén egyértelmű a GMO-fajták fölénye, normál évjárat esetén viszont a konvencionális fajták széles genetikai hátterében nagyobb potenciál van, mint az egyetlen MON810-es génben. A gazdák mégis inkább GMO-kukoricát vetnek, mivel ez egyfajta termésbiztosítást jelent számukra, hiszen nem jósolható meg bizonyossággal, hogy az adott évben milyen nagyságú lesz a kártevő-populáció. A 2008-2012-es periódus adatai azt is megmutatták, hogy a GMO-fajták esetében szignifikánsan kisebb fuzáriumfertőzés volt, kimutathatóan kisebb volt a határértéket meghaladó fuzárium- és DON-mikotoxin tartalom a mintákban. Ilyen szempontból vizsgálva a katalán és francia eredetű kukoricatételeket, az utóbbiak mikotoxin-fertőzöttsége közel egy nagyságrenddel volt nagyobb, mint a katalánoké.

Ami a koegzisztenciát illeti, szerintük a GMO- és a konvencionális fajták közötti, legalább 10 napos különbség a virágzás idejében elegendő ahhoz, hogy az elvárt 0,9% alatt lehessen tartani az idegen beporzás okozta fertőzést. Hasonlóan jó eredménnyel lehet alkalmazni a GMO-táblák szélére konvencionális fajtákkal vetett pufferzónákat. Megítélésük szerint komoly perspektíva lehet a hímsteril GMO-fajták használatában is.

A franciaországi lehetőségekről szervezett kerekasztal-beszélgetést (L’avenir des biotechnologies végétales en France: quels enjeux pour les filières?) Gil Kressmann (AFBV) vezette, beszélgető partnerei a következők voltak:

  • Valérie BRIS, a francia mezőgazdasági szövetkezetek országos szövetsége (Coop de France) állattenyésztési szekciójának igazgatóhelyettese, a takarmányozási terület felelőse
  • Philippe CHALMIN, közgazdász, egyetemi tanár – Université Paris Dauphine
  • Arnaud DE FRANCE, gazdálkodó, a SAF igazgató tanácsának tagja
  • François DESPREZ, a francia vetőmag-forgalmazók országos szervezetének elnöke (Union française des semenciers, UFS)
  • Christian LEVEQUE, emeritus vezető kutató, IRD – az Académie d’Agriculture elnöke
  • Cécile MOIROUD, jogász, oktató – École de droit de la Sorbonne – Université Paris1 Panthéon-Sorbonne.

Valérie Bris szerint a GMO/nem GMO kérdés a takarmánygyártás terén elsősorban úgy jelentkezik, hogy a vásárlók jogot formálnak arra, hogy választhassanak GMO-t tartalmazó vagy nem tartalmazó takarmány között. Ez utóbbi gyártása egy szempontból jelent igazán nehézséget – a korlátozó tényező a nem-GMO szója nem kielégítő mennyiségben való rendelkezésre állása. Az már kifejezetten technológiai kérdés, hogy az egyes üzemeken belül hatékonyan meg lehessen oldani a GMO és nem-GMO alapanyagok egymástól való elkülönítését és biztosítani tudják a keveredésmentességet. Ezzel együtt aláhúzta, a szabályozás túlságosan merev, ami kizár olyan technikai lehetőségeket is, amikkel egyébként a gyártási folyamat végén szabványnak megfelelő takarmány állítható elő (például megfelelő hígításban használni lehetne határérték fölötti GMO-tartalmú alapanyagokat is, a végtermékben azonban ezek tömegszázalékos aránya már az engedélyezett mennyiség alatt maradna).

Arnaud de France szerint a GMO-k teljes franciaországi tiltása kifejezetten rövid távú szemléletre utal, és sajnálatos módon nem adottak az egyéb föltételek ahhoz, hogy ebből a mezőgazdaság profitálni is tudjon – pl. azért, mert nincs akkora fehérjetakarmány-termő terület, amivel az import GMO-szóját ki lehetne váltani. Úgy vélte, a növényi biotechnológia – ezen belül a GMO-k alkalmazása – sok esetben valóban hatékony eszköz lehet az ökológiai célok elérésben is, azonban nem szabad, hogy ezek használatával párhuzamosan feledésbe merüljenek olyan agronómiai eszközök, mint pl. a hosszú távú vetésforgó alkalmazása, a kettő csak együtt lehet hatékony. Megjegyezte, a francia alkotmányban is rögzített elővigyázatosság elvének bigott alkalmazása és minden újítás tiltása pontosan ellentétes hatást vált ki, és hatalmas pazarlást jelent anyagiakban és szellemiekben egyaránt.

François Desprez** szerint az elsődleges és legnagyobb akadály az, hogy szándékosan ellehetetlenítik a kutatást (ideértve az úgynevezett „faucheurs volontaires”-eket is, akik erőszakosan és jogellenesen pusztították el az engedélyezett GMO-kísérleteket), a második pedig a politikai határozatképtelenség. Ennek karikatúrája az, hogy a kormányzat a biotechnológiai főtanácstól (haut conseil de la biotechnologie, HCB) várja a döntésekhez szükséges javaslatokat, ám az nem csak működésképtelen, de saját tevékenységéhez sincs meg a megfelelő háttéranyagot jelentő tudományos ismeretanyag, mivel nincs már több ilyen kísérlet. Ennek a francia vetőmagszektor is egyértelmű kárvallottja, mivel nem tudja ugyanazon biotechnológiai eszközöket alkalmazni, mint külföldi versenytársai. Így nem csak arról van szó, hogy a francia kutatás áttevődik külföldre, hanem arról is, hogy a francia vetőmag-forgalmazók piacvesztése külföldön és Franciaországban egyaránt tetten érhető lesz. Igaz, hogy a klasszikus nemesítés a jövőben is képes lesz a genetikai előrehaladás biztosítására, de az, hogy az INRA politikai és költségvetési támogatás híján kénytelen kivonulni a konkrét kísérleti munkából, egyben megkérdőjelezi azt is, hogy a szervezet hatékonyan részt tud venni a GMO-kkal kapcsolatos szakértői tevékenységben. Hozzátette, a vetőmagszektor éves árbevételének 15%-át fordítja K+F-re, ennek közel egyötöde valamilyen formában a biotechnológiával kapcsolatos, de értelemszerűen nem a GMO-kkal. A cégek folyamatosan konzultálnak az élelmiszer-földolgozókkal is annak érdekében, hogy az általuk elérendő eredményeket a fogyasztók is fönntartás nélkül el tudják fogadni.

Philippe Chalmin szerint a GMO-k Franciaországban „casus belli”-t jelentenek, és mostanra teljes egészében blokkoló tényezőként léteznek – ellentétben az USA-val. Szerinte a hormonos amerikai marhahússal kapcsolatos GATT-csörte volt az elindítója annak a folyamatnak, amit a rokfort sajt amerikai importtilalma, José Bové színre lépése, majd napjainkban a nanotechnológiák, a GMO-k és a palagáz tiltása jelenít meg. Meggyőződése, Franciaországban az a legnagyobb probléma, hogy semmit nem lehet tisztán tudományos érvekkel alátámasztani, senki nem akar világos, határozott álláspontot kimondani, a politika nem hajlandó dönteni, mindenki csak „maszatol” – ennek legfrissebb és legjobb fejleménye, iskolapéldája a palagáz esete. Biztos abban, hogy ha az EU nem helyezkedik valamivel rugalmasabb álláspontra a GMO-k esetében pl. az EU-USA szabadkereskedelmi tárgyalások során, az közvetlenül vagy közvetve nagyon komoly veszteségeket fog más területen okozni. Leszögezte: Franciaországban nincs értelme semmilyen tudományos ésszerűséget keresni a GMO-k esetében, ez régen tisztán politikai kérdés, semmi más. Az a testület (HCB) utasít el minden GMO-t, ami engedélyezte az emberi gyógyászatban a génterápiát, pedig a kettőt nem lehet egy lapon említeni.

Cécile Moiroud szerint ebben az a leginkább elgondolkodtató, hogy a génterápia engedélyezésével magát az embert tette a HCB a kísérletek tárgyává, alanyává, míg a GMO-k esetében sokkal kevesebbről lett volna szó.

A HCB és a GMO-k viszonyában szerinte az eredményt már előre eldöntötte az, hogy a HCB etikai bizottságában helyet foglalók összetételét tekintve messze többségben voltak a hivatásos, militáns ellenzők, a tudományos érvekre pedig senki nem volt kíváncsi. A végeredményt befolyásolta az is, hogy a tudomány részéről soha senki nem volt képes vagy hajlandó teljes mértékben egyértelmű, felhangoktól mentes véleményt megfogalmazni, így a végeredmény minden esetben „borítékolható volt”. Megjegyezte, a mezőgazdaság olyan szempontból mindenképpen kárvallottja volt az elmúlt évek parttalan vitáinak, hogy politikai háttéralkuk miatt több területet – pl. a nukleáris energiát és a radioaktív hulladékok tárolását – nem lehetett érinteni, így valamire rá kellett testálni a „fekete bárány” hálátlan szerepét.

Chalmin szerint a vita szürrealitását az adja, hogy olyanok viszik a hangot, akik valójában messze nincsenek tisztában sem a jövő globális élelmezési kihívásainak súlyosságával, sem azzal, miként lehet ezt a problémát megoldani. Lehet arról beszélni, mondta, hogy ne legyen GMO és minden alapanyag bio legyen, amikor egy kenyér árában alig néhány százalékot tesz ki a liszt ára, de ez csak elkendőzése, sőt totális negligálása a valós problémáknak.

Christian Leveque szerint a kutatás, és ezen belül a szántóföldi kísérletek hiánya ellehetetleníti azt a szándékot, hogy érdemi választ lehessen adni számos megválaszolandó kérdésre. Tagadhatatlan, mondta, hogy a GMO-k valahol ugyanazzal a hatással járhatnak, mint az idegen fajok betelepítése számukra új környezetbe, amit lehet úgy értelmezni, mint amikor „kinyitjuk Pandora szelencéjét”, és ez táptalajt ad környezetvédőknek, zöldeknek. Ezt azonban csak tudományos kísérletekkel lehet alátámasztani vagy megcáfolni, ezért van szükség a kísérleti munka föltételeinek biztosítására. Megjegyezte, szerinte a napi gyakorlat szintjén – a mezőgazdaságban, egészségügyben és más területeken is – hatalmas számban jelennek meg újabb és újabb, gyors és mélyreható mutációra is képes mikroorganizmusok, ami furcsa mód senkit nem aggaszt.

Termelői hozzászólásban jutott kifejezésre a mutagenezissel előállított növényfajták sorsáért való aggodalom. A gazda kifejtette, Dél-Franciaország egyes részein a parlagfű elleni küzdelemben is nagyon komoly szerepet kapnak az ilyen napraforgófajták, ezek hiányában a napraforgó termesztése még nagyobb területen lehetetlenült volna el. Szintén termelői kérdés volt, van-e különbség veszélyesség tekintetében a természetben végbemenő természetes és az ember által indukált mutációk között – a különbség annyi, hogy az ember gyorsabban vinné véghez azt, amit a természet esetleg sokkal hosszabb idő alatt.

Daniel Boy, vezető kutató – Sciences-Po (CEVIPOF) előadásában emlékeztetett arra, hogy 1997 előtt a Juppé-kormány (az illetékes miniszter Corinne Lepage volt) tiltotta be először a GMO-kukoricák termesztését, majd a baloldal 1997-es kormányra kerülése után ezeket újra engedélyezték. Azonban a koalíciós szocialisták és zöldek belső vitája nyomán Lionel Jospin kormányfő civil fórumot hívott össze (dán mintára, de franciaországi gyakorlati tapasztalatok nélkül), ám ez a konstruktív vita helyett egy mai napig tartó parttalan, a tudományt messze a partvonalon kívülre helyező vita kezdetét jelentette. Boy arra próbált választ keresni, hogy miként történhetett meg ez egy olyan országban, ami története során a pozitív gondolkodás mintapéldáját jelentette, ahol a második világháború után a tudomány és a kutatás szerepe megbecsült és elismert volt? Ezzel párhuzamosan viszont volt egy nagyon erős központi állam és egy szinte láthatatlan civil szféra – ennek legjobb példája az volt, amikor a Rainbow Warrior-t úgy lehetett elsüllyeszteni, hogy annak semmilyen társadalmi következménye nem volt. Másik jó példa az volt, amikor Csernobil katasztrófája idején a politika kijelentette, hogy Franciaországot elkerülte a nukleáris felhő (pedig nem volt így) és ezt senki nem vonta komolyabban kétségbe. Az AIDS-fertőzött vér, majd a BSE-krízis azonban alapvető változást hozott a társadalom viselkedésében, ami együtt járt a tudományba vetett bizalom megrendülésével, átértékelésével. Olyannyira, hogy az új kép szerint a kutatás hatékonyságát és őszinteségét megkérdőjelezik a gazdasági érdekek, az eredményeket befolyásolni, irányítani lehet. Ezt a képet minden újabb krízis súlyosbítja azzal a francia sajátossággal, hogy mára két, egyelőre meg nem kérdőjelezett érték maradt: az „állam” és az „egyenlőség” (égalité), a gaullizmus által a tudomány körül fölépített kép már régen a múlté. Sajnálatos módon a GMO-k kapcsán médiában egyre inkább meghonosodott a „contamination” (szennyezés) szóhasználat olyan módon, hogy azt összemossák a fertőzés szó értelmével azt a képet sugallva, hogy ez egyet jelent a hatalmas járványokkal. Ennek is „köszönhető”, hogy a GMO-k ellenzői komoly muníciót kaptak és a tolerancia helyett a teljes tiltást követelik.

Ami a jövőt illeti, személyesen úgy látja, hogy Franciaországban a vitának nincs értelme, lehetősége. Szerinte Európában csak akkor fog a vita elmozdulni a holtpontról, ha a fogyasztó előnyt fog látni ezek termesztésében (nem elegendő az, hogy ne lásson hátrányt). Ekkor fog eljutni oda, hogy hajlandó lesz minimális kockázatot vállalni érdemi, mérhető előnyökért cserébe, addig ez nem következik be, amíg nincsenek kézzel fogható előnyök az akármennyire is elhanyagolható méretű kockázatokkal szemben.


Látta és kiadmányozta: Pritz Helga elsőbeosztott

Az eredeti cikk megtekinthető:: Magyarország Nagykövetsége, Párizs

Bu­da­pest, Vil­lá­nyi út 29-43.
K épü­l­et
Szent Ist­ván Egye­tem Bu­dai Cam­pu­sá­n­ak K2-es előa­dó­ja

2018 . áp­ri­lis 24. 17 óra

Dr. Éva Csa­ba

"Crispr/Cas ge­nom­s­zer­kesz­tés a ne­me­sí­t­és­ben:mű­kö­d­és és al­kal­ma­zá­si le­he­tő­s­é­g­ek"


flyer

A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­m­ia a Ma­gyar Tu­do­mány Ün­n­e­pe ren­dez­vény­s­o­ro­za­tá­n­ak ke­re­tén be­lül tisz­te­let­tel meg­hív­ja prof. Dr. Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus előa­dá­s­á­ra.


2017. no­vem­ber 6., 18:00 óra MTA Szék­ház, Dísz­te­rem

1051 Bu­da­pest, Szé­c­he­nyi Ist­ván tér 9.

Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus
A pre­cí­z­i­ós ne­me­sí­t­és mint bi­o­gaz­dál­ko­dá­si in­no­vá­c­ió


Dr. Györ­gyey Já­n­os
Az elő­r­e­lé­p­és le­he­tő­s­é­g­ei a gén­tech­no­ló­g­i­á­r­ól va­ló tár­s­a­dal­mi vi­tá­b­an


Image Text

Legfrissebb
  • Batáta, az anyatermészet génmódosítása

    A há­z­i­a­sí­tott éd­es­bur­go­nya és an­nak kö­z­e­li vad ro­ko­nai kö­z­ött fon­tos kü­l­önb­sé­g­et fe­de­zett fel egy ku­ta­tás. A ba­tá­ta ge­nom­já­b­an ugya­n­is ket­tő, Ag­ro­bak­té­r­i­um ál­tal be­vitt gént ta­lál­tak. Ezek a gé­n­ek pe­dig nem csak je­len van­nak a ge­nom­ban, ha­nem ki is fe­je­ződ­nek, ami ar­ra en­ged kö­v­et­kez­tet­ni, hogy olyan hasz­nos tu­laj­don­ság ki­a­la­kí­t­á­s­á­b­an van sze­re­pük, ami a há­z­i­a­sí­t­ás so­rán sze­lek­ci­ós előnyt je­len­tett a ba­tá­t­á­n­ak.

  • Mérgező élelmiszer a polcokon

    A GM nö­v­é­nyek­kel el­len­tét­ben a nö­v­ény­vé­d­ő­s­z­er­rel szen­nye­zett ter­mé­nyek­ről ke­vés hír szól. Ér­d­e­mes át­bön­g­ész­ni a táb­lá­z­a­tot. Köz­ben fel­me­rül a kér­d­és, hogy vegy­s­zer­men­tes GM nö­v­ény­től vagy a mér­ge­ző re­tek­től kell-e job­ban fél­ni.

  • Mit mondanak azok a kutatások, amiket nem a multik pénzelnek?

    Az el­múlt 60 év so­rán 698 ku­ta­tás fog­lal­ko­zott GM-nö­v­é­nyek­kel. A köz­le­mé­nyek több, mint fe­le tel­je­sen füg­g­et­len ku­ta­tók­tól szár­ma­zik, va­gy­is nem "lob­bi­zik" az egyik vagy a má­s­ik ol­dal mel­lett - nem ér­d­e­k­elt a kí­sér­l­e­tek ki­me­ne­te­lé­b­en. Ezek a füg­g­et­len ku­ta­tók pe­dig rend­re biz­ton­sá­g­os­nak ta­lál­ták a gén­tech­no­ló­g­i­á­v­al ne­me­sí­tett nö­v­é­nye­ket.

Korábbi hírleveleink:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel kéthavonta megjelenő hírlevelünkre email címével!

Keresés