Hírlevél: 2013 Május - Június

Ideje a helyére tenni a GMO-ellenes összeesküvés-elméletet

Mark Lynas - 2013. április 29.
Hírek, 2013. 05. 28.

Azt gondolom, hogy a GMO-vita az elmúlt fél évszázad legnagyobb tudományos kommunikációs kudarca. Több millió, sőt lehet, hogy több milliárd ember hitte el azt, ami lényegében nem más, mint olyan összeesküvés-elmélet, amely eddig példátlan, globális méretekben gerjeszt félelmet és félreértést egy egész technológia körül. Ez nagyon fontos, mert ez a technológia – különösen a molekuláris biológia különféle alkalmazásai a növények szaporodási potenciáljának fokozására – nyilvánvaló módon a legfontosabb eszközünk az élelmiszer-biztonság és a jövőbeli környezeti változások kezeléséhez.

Történész vagyok, és a történelem bizony számos példát tár elénk – a boszorkányperektől az eugenikáig – olyan esetekről, hogy amikor valamilyen problémával kapcsolatban általánossá válnak a félreértések és a babona, ennek elkerülhetetlen következményeként ésszerűtlen döntések születnek, és sok ember élete kárt szenved. Ez történt a GMO-élelmiszerekkel kapcsolatos riadalom esetében is Európában, Afrikában és a világ sok más részén. Az GMO-ellenes aktivistáknak hagyni, hogy ők diktálják a biotechnológiai döntéseket – ez olyan, mintha homeopatákra bíznák az egészségügyi ellátást, vagy mintha a vakcinaellenes kampány résztvevőit kérnék meg a gyermekbénulás kiirtásának levezénylésére.

Úgy gondolom, hogy a tudományos módszerek és a bizonyíték alapú döntéshozatal iránt elkötelezett emberek számára eljött az ideje annak, hogy határozottan visszautasítsák a GMO-ellenes összeesküvés-elméletet, és együtt fellépve kezdjék el kijavítani mindazt a kárt, amit ez az elmélet az elmúlt másfél évtizedben okozott.

Egy személyes megjegyzés: hadd magyarázzam meg, miért is állok most itt és miért mondom ezt. Higgyék el, szívesebben élnék csendesebb életet. Azonban Oxfordban elmondott januári beszédem után, amelyben mentegetőztem korábbi GMO-ellenes tevékenységem miatt, összehangolt megfélemlítési és gyűlöletkampány célpontja lettem, főleg az interneten keresztül. Már az iskolában sem hódoltam be az erőszakoskodóknak, és érett negyvenévesként még kevésbé vagyok erre hajlandó. Emellett e-mailben és egyéb csatornákon bátorítást kaptam világhírű tudósoktól, akik e problémakör szakértői, és akik mind alapvetően ugyanazt mondták: „Gyűlöletpostát kap? Üdvözlöm a klubban!”

Image Text

Azt hiszem, hogy ennek a történetnek ezek a tudósok a meg nem énekelt hősei. Folytatták fontos munkájukat, és évről évre megpróbáltak megküzdeni a hamis információk erősödő áradatával, miközben a hozzám hasonlók lépten-nyomon gáncsolni próbálták őket és rossz hírüket keltették. Nem említek neveket, de ők tudják, kikről van szó. Egyesek közülük most itt vannak közöttünk, és szeretném kifejezni nekik mélységes hálámat. Tehát az én számomra is van erkölcsi vetülete ennek a dolognak. Azért érzem kötelességemnek, hogy felszólaljak a GMO-ellenes mozgalom ellen, mert annak korai szakaszában, az ezerkilencszázkilencvenes évek közepén én is közreműködtem a megalapozatlan ijesztgetések terjesztésében. Személyes felelősségem, hogy segítsek eltemetni ezeket a mítoszokat, mivel annak idején annyira elkötelezetten támogattam őket.

Aktivista korszakomban, amelyet akkor, helytelenül, „környezetvédőnek” tartottam, valóságos kárt okoztam a világban. Számomra ezért a mentegetőzés csak a kezdet volt. Most meg vagyok győződve arról, hogy sok ember pusztult el szükségtelenül olyan hibák miatt, amelyeket mi a környezetvédő mozgalomban kollektíven elkövettünk, amikor szítottuk a GMO-ellenes félelmeket. Ha az embernek ilyesmi nyomja a lelkiismeretét, nem elég sajnálkozni és továbbmenni. Valamilyen kárpótlásra is szükség van.

Másfél évtizednyi tudományos és terepmunka után azt hiszem, nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a GMO-ellenes ügy alapvető tantételei nem egyszerűen tényanyagukban voltak helytelenek, hanem sok esetben szöges ellentétben álltak az igazsággal. Ezért használom az összeesküvés-elmélet kifejezést. Az összeesküvésekről szóló populista elképzelések nem spontán keletkeznek a politikai és történelmi vákuumban. Akkor jönnek létre, ha erős ideológiai áramlatok kerülnek összeütközésbe nagy világeseményekkel, azon ritka alkalmakkal, amikor még egy maroknyi elkötelezett aktivista is maradandó változást tud létrehozni a nagyközönség tudatában.

A hatvanas években a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos összeesküvés-elméletek azt a mélyen gyökerező hitet tükrözték, hogy vannak titokzatos emberek a CIA és a kormány magasabb köreiben, akik felforgatják a demokráciát, és fondorlatos, gyilkos módszerekkel vívják a hidegháborút. A legutóbbi időben a szeptember 11-i eseményekkel kapcsolatban elterjedt összeesküvés-elméletek a politikai baloldal sok szereplőjének a Bush-adminisztráció iránti gyűlöletét tükrözték. A sikeres összeesküvés-elméletek valódi kárt tudnak okozni. Nigériában a gyermekbénulást megelőző védőoltás ellen fellépő muzulmán összeesküvés-elmélet új gyermekbénulás-járvány kitöréséhez vezetett, amely azután húsz másik országra is átterjedt, éppen akkor, amikor ezt a betegséget már majdnem sikerült teljesen kiirtani.

Dél-Afrikában Thabo Mbeki elnöksége alatt a HIV/AIDS járványt tagadó mítosz a hivatalos kormánypolitika részévé vált, éppen úgy, mint ahogy a GMO-ellenes mítosz ma az Európai Unió hivatalos politikájának része. Dél-Afrikában ennek eredményeképp több százezer ember nem jutott hozzá az életmentő anti-retrovirális kezelésekhez, és szükségtelenül elpusztult.

Image Text

Kétségtelen, hogy a GMO-ellenes kampánynak is voltak szükségtelen áldozatai. A legjobban dokumentált példa erre az, amikor a zambiai kormány nem engedte, hogy a 2002. évi súlyos éhínség idején az ország éhező népe importból származó GMO kukoricát egyen. Részletesen leírja ezt Robert Paarlberg “Starved for Science” (Tudományra éhezve) c. könyvében. Ezrek haltak meg azért, mert Zambia elnöke elhitte a nyugati környezetvédő csoportok hazugságait, azt, hogy a World Food Programme (Világélelmezési Program) nyújtotta kukorica valamilyen módon mérgező. Még nem hallottam a felelős nyugati csoportoktól bocsánatkérést ebben az antihumanitárius atrocitásban játszott szerepükért. A Friends of Earth (A Föld Barátai) volt az egyik felelős, és meg kell jegyezni: nemhogy bocsánatkérés nem jött tőlük, de a Friends of Earth Europe ma is aktívan támogatja a GMO-ellenességet az EU-ban indított új, „Stop the Crop” (Állítsd meg a növényt) elnevezésű kampány keretében. Nézzék meg a YouTube-on megosztott videofelvételükön, mennyire nem tanultak semmit tíz év alatt.

A másik jól ismert példa az aranyrizs példája, amelyben genetikai módosítással magas bétakarotin-koncentrációt hoztak létre, az A-vitamin hiányának ellensúlyozására, amely világszerte évente több százezer gyermek haláláért és még sokkal többnek a megvakulásáért felelős. Az aranyrizs indiai kilátásait vizsgáló egyik tanulmány szerint az A-vitamin hiánya által okozott kár 60%-kal csökkenthető lenne, 1,4 millió egészséges életév nyereségével.

A Greenpeace tevékenysége, amely akadályozza, hogy az aranyrizs alkalmazása megoldhassa a gyermekek mikrotápanyag-hiányát, erkölcsileg és gyakorlatilag egyenlővé teszi ezt csoportot a nigériai mullahokkal, akik a gyermekbénulást megelőző oltás ellen prédikáltak, mert életmentő technológiát gáncsoltak el csak azért, hogy saját fanatizmusukat legyezgessék. Szerintem ez a kampány szégyenletes, és az egész környezetvédelmi mozgalomra szégyent hozott, lerontva sok környezetvédő valóban hasznos munkájának megítélését. Ezért le kellene állítani a Greenpeace kampányát az A-vitaminnal dúsított aranyrizs ellen, és felhívok mindenkit, aki aggódik a gyermekek egészsége miatt, hogy lobbizzon a Greenpeace-nél, és követelje, hogy ez azonnal, késlekedés nélkül megtörténjen.

A GMO-ellenes kampány még intellektuális következetességével sem büszkélkedhet. Ha valaki tényleg azt hiszi, hogy a genetikailag módosított, herbicidtoleráns növényeket a Monsanto gonosz összeesküvése hozta létre az egész világ élelmiszer-ellátása fölötti ellenőrzés megszerzéséért, akkor miért ellenzi, kivétel nélkül, a biotechnológia összes nem szabadalmaztatott és szabad felhasználású alkalmazásait is, amelyeknek semmi közük nincs a Monsantohoz? Ez olyan, mintha valaki minden számítógépes szoftvert ellenezne azért, mert tiltakozik a Microsoft Office piacvezető pozíciója ellen.

Logikai alapon csak az esetről esetre történő értékelésnek van értelme annak eldöntéséhez, hogyan alkalmazható legjobban egy adott technológia. Ha tehát valaki minden ellenkező bizonyíték ellenére úgy gondolja, hogy a Bt kukorica rossz az amerikai farmerek számára, ebből nem kell automatikusan következnie annak, hogy a vírusrezisztens papayát is be kell tiltani, vagy hogy Írországban fel kell lépni a burgonyavésszel szemben ellenálló burgonya ellen.

Image Text

Ez ma fontosabb, mint valaha, mert az egyre fenyegetőbb ökológiai szűkölködés korszakába lépünk. A bolygó fokozatosan kilép a tízezer éve élvezett, stabil hőmérséklet-tartományból, és megkezdődik az instabilitás és a gyors változások kora.

Mostantól alig egy évre a globális CO2-koncentráció átlépi a kritikus 400 ppm-es határt, és ezzel a légkör kémiai tulajdonságainak legalább hárommillió éve nem tapasztalt változása következik be. Sőt mi több, a globális széndioxid-kibocsátás is olyan pályára állt, amely 2100-ra 4-5 Celsius fokos hőmérséklet-emelkedéshez vezet. A hőmérséklet-emelkedés okozta átalakulás után a bolygó alig felismerhetővé válik, és jelentősen barátságtalanabb körülményeket nyújt az ember és más élőlények számára.

De mi van azokkal, akik szerint a globális felmelegedés humbug, néhány ezer tudós összeesküvésének eredménye a kormányokkal és az ENSZ-szel, és az egésznek a célja a hőmérsékleti adatok meghamisítása és a globális szocializmus új korának bevezetése? Nos, én több mint egy évtizeden át vitatkoztam a “klímaszkeptikusokkal”, és végül egyetlen, mindent elsöprő érvet szoktam bevetni: ha a szakértők túlnyomó többsége valamiről azt állítja, hogy igaz, akkor minden értelmes laikusnak el kell fogadnia, hogy valószínűleg igazuk van.

Ennek bizonyítására álljon itt az American Association for the Advancement of Sciences (AAAS, Amerikai Egyesület a Tudomány Haladásáért) konszenzusos álláspontja az éghajlatváltozásról:

„A tudományos bizonyítékok világosak: jelenleg az emberi tevékenység következtében fellépő, globális éghajlatváltozás zajlik, és ez egyre fenyegetőbb a társadalom számára. A világ minden tájáról összegyűjtött adatok széles körű hatásokról tanúskodnak: gyorsan olvadó gleccserekről, a nagy jégpajzsok destabilizálódásáról, a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válásáról, emelkedő tengerszintről, a fajok elterjedési határainak megváltozásáról és még sok másról. A változás üteme és a károkra utaló bizonyítékok mennyisége az utóbbi öt év folyamán jelentősen növekedett. Most van itt az idő, hogy lecsökkentsük az üvegházigáz-kibocsátást.”

Image Text

De várjunk csak – az AAAS egy másik, minket ma érdeklő témában is kiadott egy konszenzusos állásfoglalást:

„A tudományos eredmények világosak: a növények tulajdonságainak modern molekuláris módszerekkel való javítása biztonságos... A World Health Organization (WHO, Világegészségügyi Szervezet), az American Medical Association (AMA, Amerikai Orvosszövetség), az U.S. National Academy of Sciences (az Amerikai Tudományos Akadémia), a British Royal Society (Brit Királyi Társaság) és minden más, köztiszteletben álló szervezet, amely megvizsgálta a bizonyítékokat, ugyanarra a következtetésre jutott: a GM növényekből származó összetevőket tartalmazó élelmiszerek fogyasztása nem kockázatosabb, mint a hagyományos növénynemesítési eljárásokkal módosított növényekből származó összetevőket tartalmazó, hasonló élelmiszerek fogyasztása.”

Itt és most ezért kiállok amellett, hogy a környezetvédők és általában mindenki számára az egyetlen ésszerű álláspont – elfogadni a tudományos konszenzust mindkét területen. Ehelyett mit látunk? Az ún. zöld csoportok, mint például az Union of Concerned Scientists (UCS, Aggódó Tudósok Uniója) szívósan védik a tudományos konszenzust az éghajlatváltozás területén, de ugyanilyen eltökéltséggel támadják a biotechnológia témakörében.

Sokatmondó tény, hogy az UCS ugyanazokat a módszereket használja a GMO-k elleni állhatatos és megdöbbentően tudománytalan kampányában, mint a klímaszkeptikusok: hatásos, de a témák kimazsolázásán alapuló jelentéseket bocsát ki, és csak az ideológiai szövetségeseket idézi, egyfajta zárt ismeretelméleti hurokban mozogva; gondosan kiválogatott, véleményükkel kisebbségben lévő álszakértők szempontjait szajkózza; és megpróbálja elfoglalni és ellenőrzése alá vonni a közpolitika napirendjét, hogy régóta fenntartott előítéleteit érvényre juttassa.

A legnagyobb befolyással bíró tagadók közül sokan, például az Aggódó Tudósok Uniója szakértő benyomását kelti; még az is lehet, hogy szakértők. Richard Dawkins beszél egy geológiaprofesszorról, aki százmillió éves sziklák rétegtanáról értekezett és közölt cikkeket, miközben a kreacionista „fiatal föld” elmélet híve volt, és őszintén hitte, hogy a világ mindössze 6000 éves. Korábbi eredetű vallásos meggyőződése egyszerűen felülírta bizonyítékokon alapuló tudományos képzettségét. Még meglepőbb példa Peter Duesberg, az AIDS-tagadók mozgalmának vezéregyénisége, aki a sejtbiológiai professzora a Berkeley-i Egyetemen.

A vakcinaellenes kampány számos harcosa, mint például Andrew Wakefield, képesített egészségügyi szakemberként indult. Ezért számít sokat a tudományos konszenzus – ez az utolsó védőbástyánk azok ellen, akik tiszteletet parancsoló bizonyítványokat lobogtatnak és tudományosan hangzó nyelvezetet használnak, de valójában az elmebaj határán járnak.

Ha már az elmebaj határánál tartunk, van még valaki, aki tudományos képzettségére hivatkozik: Vandana Shiva, aki valószínűleg a legismertebb indiai biotechnológia-ellenes aktivista, és aki egyébként ennél az itteninél sokkal nagyobb közönséget vonz a Monsanto gonoszságairól és a mezőgazdaságban megjelenő minden újdonságról szóló, gyújtó hangulatú beszédeivel. Oxfordi beszédem után Shiva azt írt a Twitteren: amikor azt mondtam, hogy a gazdálkodóknak engedni kellene, hogy szabadon termeszthessék a genetikailag módosított növényeket, olyan volt, mintha a nemi erőszakot elkövetőknek megengednék, hogy nemi erőszakot kövessenek el.

Ez obszcén és sértő, de ez még semmi. Hadd mondjam el legkedvencebb idézetemet Vandana Shivatól, az ún. terminátormódszerről, amelyet állandóan vadul támad, soha nem ismerve el azt a lényeges tényt, hogy ezt a módszert még soha nem fejlesztették ki:

„Súlyos veszély, hogy a terminátor átterjedhet a környező élelmiszernövényekre vagy a természetes környezetre. A sterilitás fokozatos terjedése a magvas növények körében globális katasztrófához vezetne, ami végső soron eltörölhetné a föld színéről a magasabb rendű életformákat, közöttük az embert is.”

Nomármost, én is mondtam és csináltam nagy butaságokat a magam idejében, de ezt nem lehet lekörözni. Nincs szükség Richard Dawkins-i, vagy akár darwini intelligenciára annak belátásához, hogy a sterilitás nem igazán nagy szelektív előny, ha a szaporodásra kerül sor, ezért is van az, hogy a megfigyelések szerint a sterilitásban szenvedő házaspároknak nem születik sok gyermekük.

Amint Shiva példája világosan mutatja, ha valaki a problémák azonosításához és megoldásához vezető megoldások közül elveti az adatokon alapuló empirizmust és a bizonyítékokat, nem marad más, mint a bárgyú ideológia és az önmagára hivatkozó mítoszcsinálás. Számos kapcsolódó területen, például az atomenergia témakörében a környezetvédő mozgalom nagy kárt okozott a bolygónknak, bár közben helyesen felhívta a nagyközönség figyelmét olyan fontos területekre, mint az erdőirtás, a környezetszennyezés és a biológiai sokféleség csökkenése.

Image Text

A tudomány ma azt mondja, hogy az ökológiai szűkölködés most eljövendő kora sokkal többet jelent, mint a globális felmelegedés. Ha meg akarjuk őrizni a biológiai sokféleségnek akár a töredékét is ezen a bolygón, sürgősen vissza kell fogni az esőerdőkben és más sérülékeny területeken a föld mezőgazdasági művelésbe vételét. Ezért zsákutca az organikus mezőgazdaság: földhasználat szempontjából sokkal kevésbé hatékony, ezért mindösszesen a biológiai sokféleség nagyobb csökkenéséhez vezet. Talán az organikus termelőket törvényben utasítani kellene, hogy tüntessék fel a termékeik címkéjén a földhasználat összesített hatékonyságát. Mellesleg nagyon helyeslem az élelmiszerek címkézését olyan esetekben, amikor valamilyen fontos adatról van szó, amelyről a fogyasztónak joga van tudni.

A mezőgazdaságnak természetesen jól dokumentált és súlyos környezetvédelmi bűnlajstroma van, amelyben nem is a legjelentéktelenebb tétel a folyók és tengerek élővilágát világszerte tönkretevő műtrágyahasználat. Másfelől viszont az intenzív mezőgazdaság rendkívül hatékony földhasználata ökológiai szempontból igen előnyös. Ha például megpróbálnánk a mai termést megtermelni az 1960. évi – azaz nagyrészt organikus – módszerekkel, 3 milliárd hektárral több földet kellene megművelnünk, ami kétszer akkora terület, mint Dél-Amerika.

Nem engedhetjük meg magunknak az organikus és az ahhoz hasonló, romantikusnak feltüntetett, de kevéssé hatékony mezőgazdasági rendszerek luxusát, mert a bolygón már nincs termesztésbe vonható föld és víz. Nincs más választásunk, mint megtanulni, hogyan tudunk többet elérni kevesebbel. Ezt fenntartható intenzifikálásnak nevezik – arról szól, hogyan növeljük ökológiailag legszűkösebb forrásaink felhasználásának hatékonyságát.

Ám ne felejtsük, hogy minden változóban van. Évszázadunk első felében elkerülhetetlenül és robbanásszerűen emelkedni fog az élelmiszer-kereslet, a népességnövekedés és a gazdasági fejlődés kettős nyomására. 2050-ig legalább 100%-kal növelnünk kell – méghozzá fenntartható módon – az élelmiszer-termelést, hogy a növekvő és egyre tehetősebb népesség táplálékhoz juthasson. Image Text Itt van az a pont, ahol az öko-malthuziánusok előszeretettel felbukkannak, szemléltetve a GMO-ellenes filozófia egy további kényelmetlen oldalát. Hadd osszak meg Önökkel egy igen jellemző idézetet, amelyet néhány héttel ezelőtt olvastam a Yale 300-on, Paul Greenberg amerikai környezetvédő író tollából, aki a genetikailag módosított lazac állítólagos rossz tulajdonságai fölött siránkozik. De ne is foglalkozzunk a halakkal – amikor az emberekről kerül szó, így beszél:

„Ha folytatjuk a természeti törvények túlfeszítését azért, hogy egyre több élelmiszert termelhessünk az emberek korlátozás nélküli terjeszkedéséhez a bolygónkon, előbb-utóbb valami felmondja a szolgálatot. Szeretnél 15 milliárd emberrel együtt élni a Földön? Vagy 20 milliárddal? Én nem! És bár lehet, hogy New Age ízűnek találod a válaszomat, úgy érzem, hogy a genetikailag módosított élelmiszer eltereli a figyelmünket a valódi kérdésről, arról, hogy mennyit bír el a bolygó.”

Nos, azt hiszem, hogy túlságosan is megtiszteljük Greenberg érzéseit, ha New Age ízűnek nevezzük. Én inkább embergyűlölőnek nevezném őt. Greenberg, ugyanúgy, mint korábban Paul Ehrlich, lényegében azt javasolja itt, hogy tagadjuk meg az ennivalót az éhes emberektől azért, hogy ne születhessen több gyermekük és ne tudjanak hozzájárulni a túlnépesedéshez. Szerencsére ez a modern malthuzianizmus tényszerűen is és erkölcsi szempontból is hibás. Először is, az emberi népesség soha nem fogja elérni a 20 milliárdos létszámot, hanem az előrejelzések szerint 9–10 milliárdnál tetőzik, majd lassan csökken.

Másodszor, valóban afelé tartunk, hogy a század közepére 9 milliárd ember éljen a Földön, de ennek nem az az oka, hogy a szegény országokban túl sok gyermek születik. A fő ok az, hogy a most születő gyermekek sokkal nagyobb valószínűséggel megérik a felnőttkort, és maguk is szülők lesznek. Kevéssé ismert tény, hogy a csökkenőben lévő globális átlagos termékenységi ráta értéke jelenleg körülbelül 2,4, nem sokkal magasabb, mint 2,1, a természetes utánpótlást biztosító minimális érték. Ezért a 2050-re várható népességnövekedés gyakorlatilag teljes mértékben abból ered, hogy több gyermek éri meg a felnőttkort.

És ez bizony jó dolog! Én azt akarom, hogy a fejlődő országokban a gyermekhalandóság tovább zuhanjon, hála a jobb egészségügyi ellátásnak, a tiszta vízzel és egészségügyi berendezésekkel való jobb ellátottságnak, és mindazoknak az előnyöknek, amelyeknek a modern világban mindenkinek a rendelkezésére kellene állnia.

Önökhöz hasonlóan nyilván én is szeretném, hogy érjen véget az éhezés csapása, amely ma számszerűen több embert sújt, mint bármikor a történelem során. Rettenetes, hogy 2013-ban minden este úgy fekszünk le aludni, hogy tudjuk: 900 millió másik ember éhezik. Ez a csapás a gyermekeket aránytalanul jobban sújtja – a gyermekhalálok egyharmadáért az alultápláltság felelős. A túlélők között hiánybetegségek, például vas-, cink- és A-vitamin-hiány okoz kognitív és egyéb egészségügyi problémákat, amelyek egész életükre leszűkítik e gyermekek esélyeit.

Image Text

Közhely azt mondani, hogy az emberek nem azért éheznek, mert abszolút értelemben élelmiszerhiány van a Földön, hanem azért, mert olyan szegények, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy egyenek. Veszélyes téveszme azonban azt állítani, hogy mivel a világon nagy átlagban elegendő élelmiszer áll rendelkezésre, elleneznünk kell a mezőgazdasági termelés fokozását az élelmiszer-biztonsággal nem rendelkező országokban. A vidéki szegénység megoldásához vezető legjobb módszer valószínűleg annak biztosítása, hogy a megélhetési gazdálkodók az egész világon megbízhatóbb és egyre produktívabb termést élvezhessenek. Így képesek lesznek a családjukat is ellátni, és fölösleget is termeszteni, azt pedig nyereséggel eladni, hogy gyermekeiket iskolába járathassák.

Vajon a genetikai módosítás-e a bölcsek köve, amely mindezt lehetővé teszi? Természetesen nem. Genetikai módosítással nem lehet jobb utakat építeni, vagy elűzni a korrupt hivatalnokokat. De talán érdemes kipróbálni az olyan vetőmagot, amelyik jobb tápértékű termést hoz, költséges vegyszerhasználat nélkül megvédi a belőle nevelt növényt a kártevőktől, és a száraz éveket kisebb terméscsökkenéssel vészeli át.

A világszerte látható bizonyítékok eddig optimizmusra adnak okot. Kimutatták, hogy a Bt gyapot termesztése Kínában ugrásszerűen javította a biológiai sokféleséget, nem úgy, mint a széles spektrumú rovarirtó szerek, amelyek mindent megölnek, kártevőket és ragadozókat egyaránt. A Bt fehérje csak azokat a rovarokat öli meg, amelyek rágják a növényeket, az emberek számára teljesen biztonságos, és a használata Kínában 60%-kal, Indiában pedig 40%-kal csökkentette a rovarirtószer-használatot.

A Bt padlizsán bevezetése Indiában (tudom, hogy ennek a projektnek a vezetésében a Cornell Egyetemen többen is részt vettek) lényegesen csökkentette volna a növény termesztésével kapcsolatos rovarirtást, ha az indiai GMO-ellenes aktivisták meg nem akadályozták volna a bevezetését. India ma látszólag tudományos késélen táncol: zajos lobbi nyomul középkori hagyományokkal, és már majdnem sikerült meghódítaniuk a teljes politikai és jogi színteret. Ha sikerül nekik, az sok százmillió, élelmiszer-biztonságot nélkülöző indiai vesztesége lesz.

Afrikában is sok nyugatról pénzelt civil szervezet működik, amelyek mind azt állítják, hogy misztikus módon védik a biológiai sokféleséget azáltal, hogy a termesztett növények genetikai feljavítását tartósan kirekesztik a kontinensről. Sok afrikai országban a GMO-k ténylegesen ugyanolyan tiltás alatt állnak, mint Európában, a szegényebb gazdálkodók pedig ki vannak szolgáltatva a változó éghajlat és a kimerült termőföld kénye-kedvének. Azonban közel a leszámolás: ma a legizgalmasabb biotechnológiai kezdeményezések bázisa afrikai országokban található. A Bill és Melinda Gates Alapítvány jelentős összegekkel támogatja ezeket az erőfeszítéseket, például a silányabb afrikai földhöz alkalmazkodó kukorica létrehozására irányuló projektet, amely 50%-os hozamnövekedést tervez hozni még olyan vidékeken is, ahol nincs műtrágya, vagy a farmernek nincs pénze megvenni.

Aztán itt van a „Water Efficient Maize for Africa” (hatékony vízfelhasználású kukorica Afrika számára) elnevezésű állami-magán társulás, amely a biotechnológiát szárazságtűrő kukorica fejlesztésére használja, konkrétan a változó éghajlat kihívásaival szembesülő afrikai kisgazdálkodók számára. Itt van a C4 rizs, amelynek célja a rizs fotoszintetikus kapacitásának növelése és ezáltal a terméshozam ugrásszerű emelése.

Egy másik, a Gates házaspár által támogatott projekt központja a egyesült királyságbeli John Innes Központ, célja pedig az, hogy 2017-re saját nitrogénjüket fixálni képes gabonanövényekkel lássa el a Szaharától délre fekvő országok gazdálkodóit. A felsorolás hosszan folytatható: biológiailag feljavított főzőbanán Kelet-Afrikában, magasabb vas-, fehérje- és A-vitamin-tartalmú manióka Nigériában és másutt.

És még nem fejeztem be! Van még a manióka barna csíkosságot okozó vírusa elleni rezisztencia – ez a betegség jelenleg gyorsan terjed, és a Szaharától délre fekvő országokban veszélyezteti a maniókát, az itt élő emberek kétötödének alapvető élelmiszerét.

És természetesen a transzgenikus technológiát arra is használják, hogy molekuláris szintű ellenállóképességet biztosítsanak a búza rozsdabetegsége ellen, amely, ha globális járványt okozna, az emberiség legfontosabb alapvető élelmiszereit fenyegetné.

Image Text

Ha azonban az aktivisták győznek, ezek a feljavított vetőmagok soha nem jutnak ki a laboratóriumból. És itt érkezünk el, befejezésként, a GMO-ellenes projekt lényegében tekintélyelvű, önkényes természetéhez. Ezek az aktivisták – akik között meglepően kevesen vannak az afrikai vagy indiai kisgazdálkodók – azt állítják, hogy pontosan tudják, mely vetőmagok vetését kell megengedni a fejlődő országok gazdálkodóinak. Az önjelölt kampány-résztvevők által ideológiailag nem szentesített vetőmagokat pedig örökre be kell tiltani. A dolog iróniája abban rejlik, hogy ezek a túlnyomórészt baloldali aktivisták, akiket állítólag annyira aggaszt a vállalatok hatalma, eltökélten megtagadják a választás jogát a világ legszegényebbjeitől – a fejlődő országok megélhetési gazdálkodóitól. Ez igazából több, mint irónia – ez kegyetlenség, méghozzá olyan kegyetlenség, amelynek véget kell vetni, most!

Gyakran idézik H.G. Wells mondását, miszerint a civilizáció az oktatás és a katasztrófa közötti versenyfutás. Michael Specter New York-i író, aki „Denialism” („Tagadizmus”) címmel nagyszerű könyvet írt a tudományellenes mozgalmakról, frissíti ezt a gondolatot, és úgy fogalmaz, hogy a civilizáció – versenyfutás az innováció és a katasztrófa között. Ez többszörösen is igaz ma, amikor a civilizációt konkrétan fenyegeti az éghajlatváltozás és az ökológiai szűkösség kettős katasztrófája, amely a nagyobb és tehetősebb népesség növekvő élelmiszerigényével ütközik.

A megoldás ugyanaz, mint ami mindig is volt – az innováció, ez a páratlan emberi képesség új eszközök megteremtésére, ami már annyiszor megóvta az emberi fajt a látszólag elkerülhetetlen malthusi összeomlásoktól. Ezért ha éppen most utasítjuk el az innovációt, azzal nemcsak valószínűvé, hanem elkerülhetetlenné tesszük a katasztrófa bekövetkeztét.

Pontosan erről szól a kiváló Norman Borlaug intése, amelyet halála előtt ránk hagyott:

„Ha az ódzkodóknak sikerül megállítani a mezőgazdasági biotechnológiát, éppen ők fogják előidézni azt az éhínséget és a globális biodiverzitásnak azt a krízisét, amelyeket majdnem negyven éve jósolnak.”

Végeredményben az összeesküvés-elméletek csak egy módon tudnak kihalni: úgy, hogy egyre több ember ébred rá a valóságra és utasítja vissza ezeket. Akkor talán eljön az a fordulópont, amelytől kezdve mindaz, amit korábban bölcsességként fogadtak az emberek, egyre inkább a maga valódi ostobaságában mutatkozik meg nekik.

Azt gondolom – azt remélem –, hogy ma közel vagyunk ehhez a fordulóponthoz: még egy kis lökés, és mi, akik ma itt vagyunk, közmegegyezéssel a történelem szemetesládájába száműzhetjük a GMO-ellenes tagadizmust, ahová tartozik.

A cikk letöltése pdf formátumban.

Pre­ci­si­on mu­t­a­ge­ne­sis for
in­no­va­ti­on in ag­ri­cul­tu­re
se­mi­nar se­ri­es I.


Bu­da­pest, Vil­lá­nyi str. 29-43.
Szent Ist­ván Uni­ver­sity
Bu­da Cam­pus
Bu­il­ding K, 1st flo­or, K2
lec­tu­re ro­om

26th March 2020, 15.00 (3 pm)


"The many fru­its of CRISP­Ring"
Dr. Sá­gi Lász­ló
Cent­re for ag­ri­cul­t­u­ral re­se­arch, Mar­ton­vá­s­ár

MEG­HÍ­VÓ

Ag­rár­k­u­ta­tás és in­no­vá­c­ió
Mar­ton­vá­s­á­r­on

Ün­n­e­pi tu­do­má­nyos ül­és­re

Mar­ton­vá­s­ár,
Brunsz­vik Te­réz u. 2.
2019. no­vem­ber 25. 10:30 óra

A ju­bi­le­u­mi tu­do­má­nyos ül­és
ke­re­té­b­en Ba­lázs Er­vin
főigaz­ga­tó (ATK) be­mu­tat­ja
„A mar­ton­vá­s­á­ri ag­rár­k­u­ta­tá­s­ok he­te­dik év­ti­ze­de”
cí­mű ta­nul­mány­kö­t­et,

va­la­mint
Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus
„A bő ter­més bio­ló­g­i­á­ja”
cí­mű köny­v­ét (Me­ző­gaz­da Ki­a­dó).

Legfrissebb
  • Batáta, az anyatermészet génmódosítása

    A há­z­i­a­sí­tott éd­es­bur­go­nya és an­nak kö­z­e­li vad ro­ko­nai kö­z­ött fon­tos kü­l­önb­sé­g­et fe­de­zett fel egy ku­ta­tás. A ba­tá­ta ge­nom­já­b­an ugya­n­is ket­tő, Ag­ro­bak­té­r­i­um ál­tal be­vitt gént ta­lál­tak. Ezek a gé­n­ek pe­dig nem csak je­len van­nak a ge­nom­ban, ha­nem ki is fe­je­ződ­nek, ami ar­ra en­ged kö­v­et­kez­tet­ni, hogy olyan hasz­nos tu­laj­don­ság ki­a­la­kí­t­á­s­á­b­an van sze­re­pük, ami a há­z­i­a­sí­t­ás so­rán sze­lek­ci­ós előnyt je­len­tett a ba­tá­t­á­n­ak.

  • Mérgező élelmiszer a polcokon

    A GM nö­v­é­nyek­kel el­len­tét­ben a nö­v­ény­vé­d­ő­s­z­er­rel szen­nye­zett ter­mé­nyek­ről ke­vés hír szól. Ér­d­e­mes át­bön­g­ész­ni a táb­lá­z­a­tot. Köz­ben fel­me­rül a kér­d­és, hogy vegy­s­zer­men­tes GM nö­v­ény­től vagy a mér­ge­ző re­tek­től kell-e job­ban fél­ni.

  • Mit mondanak azok a kutatások, amiket nem a multik pénzelnek?

    Az el­múlt 60 év so­rán 698 ku­ta­tás fog­lal­ko­zott GM-nö­v­é­nyek­kel. A köz­le­mé­nyek több, mint fe­le tel­je­sen füg­g­et­len ku­ta­tók­tól szár­ma­zik, va­gy­is nem "lob­bi­zik" az egyik vagy a má­s­ik ol­dal mel­lett - nem ér­d­e­k­elt a kí­sér­l­e­tek ki­me­ne­te­lé­b­en. Ezek a füg­g­et­len ku­ta­tók pe­dig rend­re biz­ton­sá­g­os­nak ta­lál­ták a gén­tech­no­ló­g­i­á­v­al ne­me­sí­tett nö­v­é­nye­ket.

Korábbi hírleveleink:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel kéthavonta megjelenő hírlevelünkre email címével!

Keresés