Fenntartható mezőgazdaság és élelmiszerkereslet

Tim Benton
Hírek, 2012-02-21 09:01:05

Tim Benton agroökológus a Leedsi Egyetemen, az Egyesült Királyságban. Jelenleg az Egyesült Királyság Globális Élelmiszer-biztonsági Programjának egy személyben koordinátora és szóvivője. Ez a program fogja össze az élelmiszerbiztonsági kérdéseket az angol kormányban, az egészségügytől a nemzetközi fejlesztésekig. Az élelmiszer-biztonságról részletesebben tájékozódhat itt: Foodsecurity.

Azóta foglalkozom az élelmiszer-biztonsággal, amióta csak dolgozom. Különösen az foglalkoztat, hogy kielégíthető-e az élelmiszerigény úgy, hogy közben csökkentjük a környezetre gyakorolt hatást, valóban fenntarthatóvá téve a mezőgazdaságot. Személyes véleményem az, hogy az ökológiai, mezőgazdasági és társadalmi innováció valóban sok különféle lehetséges megoldást kínál a termelés növelésére, a környezeti hatások csökkentésére, sőt a kereslet csökkentésére is. Sokan azonban másként gondolják. Egyszerűen megfogalmazva: bár van középút, gyakran két ellentétes, szélsőséges nézet nyer kifejezést. Az egyik szerint a kereslet emelkedése túl gyors ahhoz, hogy a fenntarthatósággal foglalkozzunk, ezért a termelékenységet kell növelnünk mindenáron; a másik szerint a fenntarthatóság túl fontos ahhoz, hogy a kereslet növekedése miatt aggódjunk, és a kereslet növekedésével kell foglalkoznunk, nem pedig a termelékenységgel.

A „csak a termelés” nézőpont fenntarthatatlan, a szó valódi értelmében. A talajok befektetéseket sem mellőző gondozása, a széndioxid-hatás és a környezetszennyezés csökkentése, az ökoszisztémák sokféle funkciójának megőrzése nélkül a mezőgazdaság előbb vagy utóbb összeomlik, fenntarthatatlanná válik. A gazdasági és társadalmi fenntarthatóságnak hosszú távon a környezeti fenntarthatóság az alapja.

A „csak a környezet” nézőpontot sokan ösztönösen szimpatikusnak tartják, hiszen nagyra értékeli az embert, a méltányosságot és a környezettel való sáfárkodást. Gyakran elhangzik, hogy manapság elegendő élelmiszer van a világon, és mégis vannak rosszul táplált emberek, ami ahhoz a következtetéshez vezet, hogy nem az élelmiszertermelés a valódi probléma. Bár igaz, hogy ma elegendő kalóriát állítunk elő ahhoz, hogy világszerte mindenkinek jusson élelem, de ez nem azonos az egészséges, kiegyensúlyozott étrendhez szükséges tápanyagok megfelelő választékban való előállításával. Emellett a globális kalóriatermelés (amely tipikusan a gabonafélékhez kötődik) a világnak igen kevés vidékére koncentrálódik. Az EU elég kalóriát képes előállítani gabonatermesztéssel, ám a kiegyensúlyozott étrendhez szükséges zöldségek és gyümölcsök közül sokat másutt kell megtermeszteni és onnan kell importálni. Világszerte számos eldugott vidéken nehéz vagy lehetetlen a hozzáférés a globális piachoz, akár infrastrukturális (szállítási), akár pénzügyi gondok miatt. Az ott élők számára csak a helybeli termesztés bővítése hozhat fejlődést.

Image Text

A „már elég élelmet termelünk” érvhez kapcsolódik, hogy ha csökkentenénk a fogyasztást a fejlett világban, akkor annyira le tudnánk csökkenteni a keresletet, hogy nem lenne szükség a termelés globális növelésére. Bár a fogyasztási mintázatokat valóban módosítani kellene, számomra a problémát az jelenti, hogy milyen gyorsan lehetne ezt reálisan elérni. 2011 novemberében bejelentették, hogy a légköri széndioxid-tartalom globálisan gyorsabban emelkedik, mint azt csak 5 évvel korábban a legrosszabb forgatókönyv előrejelezte, annak ellenére, hogy már évtizedek óta ismert volt, hogy a széndioxid-kibocsátás éghajlatváltozáshoz vezet. Az én életemben az üzemanyagárak több mint hússzorosukra emelkedtek, mi pedig, ha lehet, még többet autózunk. Az emberek most is dohányoznak, az elrettentő negatív bizonyítékok ellenére. Személyes „élelmiszer-lábnyomunk” radikális csökkentése remélhetőleg meg fog történni, de valószínűleg évtizedek telnek el, mire az „alacsony lábnyomú” életforma válik jellemzővé. A FAO gyakran citált adata – 2050-re 70%-kal több élelmiszer – a változások valószínű sebességéhez képest erősen túllő a célon.

A konszenzus tehát az, hogy a kereslet tovább fog emelkedni, és így mind a termelésnek, mind a fenntarthatóságnak szerepelnie kell a mezőgazdaság céljai között. Valószínű, hogy hosszú távon a társadalmi és viselkedésbeli változások hatására keresletünk jobban fog igazodni a kínálathoz. A szűk keresztmetszet a század derekán várható: ekkorra a fejlődő országoknak fel kell fejleszteniük a termelésüket annyira, hogy kielégítse az ő megemelkedett keresletüket és a mi keresletünket az ő termékeikre, a gazdag északi országoknak pedig fenn kell tartaniuk vagy fokozniuk kell a termelésüket annyira, hogy a „globális könyvelést” egyensúlyban tarthassák.

A fenntartható termelésnek kell lennie az új mezőgazdaság motorjának, és ennek valóban így kell lennie, nem csak a szólamok szintjén. Gondoznunk kell a termőtalajunkat, növelni a szervesanyag-tartalmát, ezáltal széndioxid-tároló és vízvisszatartó képességét, csökkentenünk kell a légszennyezést, és olyan tájkezelést kell folytatnunk, amely fokozza a biológiai sokféleséget, hogy tovább folytatódhasson az élővilág nyújtotta számos ökológiai „szolgáltatás” (beporzás, természetes növényvédelem, talajfertilitás, kulturális szerep stb.). Például mi itt a fejlett országokban új technológiákat alkalmazhatunk (többek között új érzékelőket, amelyek lehetővé teszik a növények folyamatos, valós idejű megfigyelését, valamint precíziós mezőgazdaságot az agrokémiai alkalmazások minimális szintre csökkentése céljából), miközben ökológiai innovációval fokozhatjuk a természetes növényvédelem hatékonyságát.

Őszintén hiszem, hogy egyelőre fenn kell tartanunk a hozamnövelést, de gondoskodnunk kell arról, hogy megőrizzük a természeti tőkét a jövő számára.

A cikk letöltése pdf formátumban.

Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus
A pre­cí­z­i­ós ne­me­sí­t­és mint bi­o­gaz­dál­ko­dá­si in­no­vá­c­ió


Dr. Györ­gyey Já­n­os
Az elő­r­e­lé­p­és le­he­tő­s­é­g­ei a gén­tech­no­ló­g­i­á­r­ól va­ló tár­s­a­dal­mi vi­tá­b­an


Image Text

Legfrissebb
  • Batáta, az anyatermészet génmódosítása

    A há­z­i­a­sí­tott éd­es­bur­go­nya és an­nak kö­z­e­li vad ro­ko­nai kö­z­ött fon­tos kü­l­önb­sé­g­et fe­de­zett fel egy ku­ta­tás. A ba­tá­ta ge­nom­já­b­an ugya­n­is ket­tő, Ag­ro­bak­té­r­i­um ál­tal be­vitt gént ta­lál­tak. Ezek a gé­n­ek pe­dig nem csak je­len van­nak a ge­nom­ban, ha­nem ki is fe­je­ződ­nek, ami ar­ra en­ged kö­v­et­kez­tet­ni, hogy olyan hasz­nos tu­laj­don­ság ki­a­la­kí­t­á­s­á­b­an van sze­re­pük, ami a há­z­i­a­sí­t­ás so­rán sze­lek­ci­ós előnyt je­len­tett a ba­tá­t­á­n­ak.

  • Mérgező élelmiszer a polcokon

    A GM nö­v­é­nyek­kel el­len­tét­ben a nö­v­ény­vé­d­ő­s­z­er­rel szen­nye­zett ter­mé­nyek­ről ke­vés hír szól. Ér­d­e­mes át­bön­g­ész­ni a táb­lá­z­a­tot. Köz­ben fel­me­rül a kér­d­és, hogy vegy­s­zer­men­tes GM nö­v­ény­től vagy a mér­ge­ző re­tek­től kell-e job­ban fél­ni.

  • Mit mondanak azok a kutatások, amiket nem a multik pénzelnek?

    Az el­múlt 60 év so­rán 698 ku­ta­tás fog­lal­ko­zott GM-nö­v­é­nyek­kel. A köz­le­mé­nyek több, mint fe­le tel­je­sen füg­g­et­len ku­ta­tók­tól szár­ma­zik, va­gy­is nem "lob­bi­zik" az egyik vagy a má­s­ik ol­dal mel­lett - nem ér­d­e­k­elt a kí­sér­l­e­tek ki­me­ne­te­lé­b­en. Ezek a füg­g­et­len ku­ta­tók pe­dig rend­re biz­ton­sá­g­os­nak ta­lál­ták a gén­tech­no­ló­g­i­á­v­al ne­me­sí­tett nö­v­é­nye­ket.

Korábbi hírleveleink:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel kéthavonta megjelenő hírlevelünkre email címével!

Keresés