Louise O. Fresco egyetemi tanár Hollandiában, az Amszterdami Egyetemen, és a Wageningeni Egyetem és Kutatóközpont
tiszteletbeli professzora. 1996 és 2006 között az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kötelékében kutatási igazgatóként és vezérigazgató-helyettesként szolgált.
E-mail: L.O.Fresco@uva.nl
2012 szeptemberében Európában nagy megdöbbenést keltett egy franciaországi közlemény a Caeni Egyetemről, amely azt állította, hogy két évig transzgenikus, herbicid rezisztens kukoricával etetett patkányokban daganatok alakultak ki. Annak ellenére, hogy ezeket az eredményeket sok kritika érte*, a cikket sokan továbbra is annak igazolásaként ünneplik, hogy a genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) belső lényegükből fakadóan veszélyesek.
Az Európai Unió (EU) a világ legnagyobb részétől különbözik abban, hogy erélyesen ellenzi a genetikai módosítás mezőgazdasági alkalmazását. Ez az álláspont az elmúlt tizenöt év során még elutasítóbbá vált. Az új GM fajtákat vizsgáló szabadföldi kísérletek száma az 1990-es évek második fele óta csökkent. Az EU-ban GM-növények termesztésére fordított területen (100 000 hektáron) túlnyomórészt Bt-kukoricát termesztenek, amely genetikai módosítás következtében egy Bacillus thuringiensis-ből származó, a rovarkártevők számára mérgező toxint termel; és egy magas keményítőtartalmú burgonyafajta kivételével nincs is más engedélyezett GM növényfajta. A Bt-kukoricát főként Spanyolországban termesztik, amely a világ húsz legnagyobb GM-termelő országa között az egyetlen európai ország.
Miután az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság pozitív végleges szakvéleményt ad ki egy-egy új GM-növény alkalmasságára vonatkozóan, a végső engedélyt az Európai Bizottságnak (EB) és a tagállamoknak kell megadniuk, amelyek szavaznak a jóváhagyásról. Több mint egy tucat GM-növény engedélyezése akadt el ebben a folyamatban, egyeseké évekre, vagy azért, mert nincs többségi támogatás a tagállamok részéről, vagy pedig azért, mert az EB nem tette fel szavazásra az ügyet. A patthelyzet feloldására tett kísérletek között egy olyan megegyezés javaslata is szerepelt, amely engedné, hogy az egyes tagállamok a saját területükön biztonsági okokból betiltsák valamely GM-növény termesztését, ugyanakkor más EU-tagállamoknak engedné, hogy a termesztés mellett döntsenek. Sajnos, ezek a genetikai módosítás elfogadásának megkönnyítését célzó erőfeszítések kudarcot vallottak.
Köztiszteletben álló, független európai intézmények bizonyítékokat mutattak be arra, hogy a GM-növények, különösen a rovarkártevőknek és a betegségeknek ellenálló fajták képesek hozzájárulni a fenntartható élelmiszer-termeléshez, és hogy a termesztésük nem jelent a hagyományos növényfajtákénál nagyobb kockázatot**. 2011- ben az EB megállapította, hogy az engedélyezési eljárást olyan előítéletek uralják, amelyek akadályozzák a GMO-k értékelési, engedélyezési és szabályozási eljárásainak korrekt revízióját. A hibás caeni közlemény hatására azonban az EB a további halasztás mellett döntött, és a GM-takarmányok, illetve élelmiszerek hosszú távú hatásainak további kutatását tartja szükségesnek. Harminckilenc GM növény élelmiszerekben és takarmányokban való alkalmazása azonban már most engedélyezett az EU-ban, és számos új engedélyezési kérelem is várható. Az európai emberek és haszonállataik már most jelentős mennyiségű GM-élelmiszert fogyasztanak.
A GMO-k iránti európai bizalomhiány a tudomány iránti szélesebb körű bizalmatlanság megnyilvánulása. Hasonló a helyzet a palagáz és a nukleáris energia esetében is. Ironikus módon éppen azok a nemzedékek a leggyanakvóbbak a tudománnyal szemben, amelyek a legtöbb hasznot húzták a tudományos haladásból. Az európaiak hajlamosak romantikusan szemlélni a múltat, és nem is gondolnak az alacsony terméshozamokkal járó élelmiszerhiányra és ínségre. A tudomány iránt Európában megnyilvánuló bizalmatlanság hatással van a K+F beruházásokra, és másutt is káros hatásai lehetnek. Afrikában az európai segélyezők és civil szervezetek szükségtelenül késleltetik a betegségeknek ellenálló GM-növények bevezetését, például azé a maniókafajtáét, amelyre a barna csíkosságot okozó vírus okozta, fokozódó éhínség leküzdéséhez lenne szükség**.
Az európai álláspont nem fog gyorsan megváltozni. Az EU közös mezőgazdasági politikájának ebben az évben esedékes megújításával kapcsolatos tárgyalások azonban jó alkalmat jelenthetnének, ha a támogatások revíziója összekapcsolható lenne a fenntartható mezőgazdaságot előmozdító innováció, többek között a GMO-k támogatásával. A civil szervezetek, a termesztők, a fogyasztók és a tudósok közötti ideológiai patthelyzetet csak a politikai bátorság törheti meg – ilyen volt a brit kormánynak az EU-hoz intézett kérelme arra, hogy tegye könnyebbé a GMO-k termesztését.
* Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA), 10, 2986 (2012)
** Swiss National Research Program, Benefits and Risks of the Deliberate Release of Genetically Modified Plants (A
genetikailag módosított növények szándékos kibocsátásának haszna és kockázatai) (2012), www.nfp59.ch/e_index.cfm;
The Royal Society, Genetically Modified Plants for Food Use and Human Health - An Update (Genetikailag módosított
növények élelmezési célú alkalmazása és az emberi egészség) (2002),
; A.C.Franke et al.,
Sustainability of Current GM Crop Cultivation (A jelenlegi GM-növénytermesztés fenntarthatósága) (2012),
http://edepot.wur.nl/166665.
*** H. Vanderschuren és mtsi., PLoS ONE 7, e45277 (2012).
A cikk letöltése pdf formátumban.
