Hírlevél: 2013 Január - Február

Mark Lynas előadása

Vélemény, 2013-01-29 21:20:49

Image Text

Előadásomat mentegetődzéssel fogom kezdeni. Szeretném, ha a jegyzőkönyvbe is bekerülne, hogy itt és most elnézést kérek azért, hogy sok éven át irtottam a GM növényeket. Sajnálom azt is, hogy a 90-es évek közepén segítettem elindítani a GMellenes mozgalmakat, és hogy ezzel segédkezet nyújtottam egy fontos, a környezet javára felhasználható módszertani lehetőség démonizálásához. Mint környezetvédő, és olyan ember, aki hisz abban, hogy ezen a világon minden embernek joga van a választása szerinti, egészséges és tápláló étrendhez, nem is választhattam volna tévesebb utat. Most már őszintén megbántam.

Gondolom, hogy Önök tudni szeretnék, mi is történt 1995-től mostanáig, ami nemcsak arra késztetett, hogy megváltoztassam az álláspontomat, hanem arra is, hogy idejöjjek és ezt beismerjem? Nos, a válasz igen egyszerű: felfedeztem a tudományt, és remélem, hogy eközben jobb környezetvédő lett belőlem.

Amikor először hallottam a Monsanto GM szójababjáról, pontosan tudtam, mit gondoljak. Itt volt ez az óriási amerikai vállalat, amelynek már sok volt a rovásán, és amely most valami új, kísérleti stádiumban lévő anyagot rak az ételünkbe anélkül, hogy ezt megmondaná. A gének fajok közötti csereberéje a lehető legtermészetellenesebb dolognak látszott – lám, az emberiség túl nagy műszaki tudásra tett szert, és ez csakis valami szörnyűséghez vezethet. Ezek a gének valamiféle élő szennyezésként fognak elterjedni. Olyan volt, mint egy rémálom.

Ezek a félelmek futótűzként terjedtek, néhány éven belül a GM növényeket gyakorlatilag bebetiltották Európában, és aggodalmainkat a Greenpeace, a Föld barátai és a hozzájuk hasonló civil szervezetek Afrikába, Indiába és Ázsia többi részébe is exportálták, ahol a GM növények termesztése még ma is tilos. Ez volt a legsikeresebb kampány, amelyben valaha is részt vettem. És ez egyben tudományellenes mozgalom is volt. Sokszor lefestettük, ahogy a tudósok démoni kacajjal kontárkodnak laboratóriumaikban az élet alapvető építőköveivel. Innen származik a „Frankenstein-étel” kifejezés – azt a mélyen beivódott félelmet tükrözi, hogy a tudomány hatalmát titokban természetellenes célokra használják. Akkor nem vettük észre, hogy nem a GM-technológia, hanem a mi ellene irányuló reakciónk volt a Frankensteinszörny.

Bennem ez a tudományellenes környezetvédelem egyre inkább összeütközésbe került az éghajlatváltozással kapcsolatos, tudománypárti környezetvédő érzületemmel. 2004-ben jelent meg az első könyvem a globális felmelegedésről, és el voltam szánva, hogy tudományosan hiteles anyagot fogok bemutatni, nem csak egy anekdotagyűjteményt. Ezért alaszkai utazásom történetét a jégtakaróra vonatkozó műholdas adatokkal kellett alátámasztanom, és az Andok eltűnőben lévő gleccsereiről készített fényképeim mellé oda kellett tennem a hegyi gleccserek tömegegyensúlyának hosszú távú adatait.

Ez azt jelentette, hogy meg kellett tanulnom, hogyan kell tudományos cikkeket olvasni, meg kellett értenem a statisztika alapjait, és igen különböző területeken kellett alapvető ismereteket szereznem, az óceanográfiától a paleoklimatológiáig, amiben nem sokat segített a politika és az újkori történelem területén szerzett végzettségem. Állandóan olyan emberekkel kellett vitatkoznom, akiket javíthatatlanul tudományellenesnek tartottam, mivel nem hallgattak a klimatológusokra, és tagadták az éghajlatváltozás tudományos valóságát. Ezért kioktattam őket a szakértői lektorálás értékéről, a tudományos konszenzus fontosságáról, és arról, hogy csak azok a tények számítanak, amelyeket a legrangosabb tudományos folyóiratokban közöltek.

Image Text

Második könyvem, a Hat fok (Six degrees) olyannyira tudományos volt, hogy elnyerte a Royal Society tudományos könyv díját, és azok a klimatológusok, akikkel jó viszonyba kerültem, azzal tréfálkoztak, hogy náluk is jobban ismerem a témát. És hihetetlen módon ebben az időben, 2008-ban még mindig a GM-tudományt támadó hosszú leveleket irkáltam a Guardiannak, holott sohasem olvastam utána ennek a témának, és ezért a tudásom ezen a téren meglehetősen korlátozott volt. Azt hiszem, hogy még ekkor sem olvastam el egyetlen, szakértők által lektorált, biotechnológiai vagy növénybiológiai tárgyú cikket sem.

Ez az ellentmondás nyilvánvalóan tarthatatlan volt. Az utolsó GM-ellenes Guardian cikkemre érkezett hozzászólások buktattak ki teljesen. Egy hozzászóló például ezt írta: „Ön tehát azon az alapon ellenzi a GM-növényeket, hogy azokat nagyvállalatok forgalmazzák. A kereket is ellenzi, mert a nagy autógyártó cégek árulják?”

Így aztán nekiláttam olvasni – és a GM-ről vallott elveimről egymás után kiderült, hogy nem többek városi legendáknál.

  • Azt hittem, hogy a GM-technológia fokozza a vegyszerhasználatot – kiderült, hogy a rovarrezisztens gyapot és kukorica termesztéséhez kevesebb rovarirtó szerre van szükség.

  • Azt hittem, hogy a GM csak a nagyvállalatoknak hajt hasznot – kiderült, hogy több milliárd dollár haszon halmozódik fel a gazdálkodóknál, akiknek kevesebb forrásra van szükségük.

  • Azt hittem, hogy a terminátor technológia lehetetlenné teszi, hogy a gazdálkodók vetőmagot tegyenek félre – kiderült, hogy ez már régen megtörtént a hibridek bevezetésekor.

  • Azt hittem, hogy senki sem akarja a GM növényeket – a valóság az, hogy a Bt-gyapotot becsempészték Indiába és a Roundup-rezisztens szóját Brazíliába, annyira türelmetlenül várták a gazdálkodók ezeket a termékeket.

  • Azt hittem, hogy a GM technológia veszélyes – kiderült, hogy biztonságosabb és pontosabb, mint a hagyományos, például mutagenezisen alapuló növénynemesítés; a GM módszer csak néhány gént helyez át, míg a hagyományos növénynemesítés az egész genomot felkavarja, és a próbák és hibák módszerével kísérli meg létrehozni a kívánt eredményt.

De mi a helyzet az egymással rokonságban nem lévő fajok közötti génátvitellel? A hal és a paradicsom? Kiderült, hogy vírusok állandóan ezt teszik, csakúgy, mint a növények, a rovarok és még mi magunk is – a neve génáramlás.

Image Text

De ez még csak a kezdet volt. Ezért harmadik könyvemben (The God Species – Az isteni faj) már az elején kihajítottam minden környezetvédő ortodoxiát, és megpróbáltam nagy léptékben, a bolygó szintjén vizsgálni a problémát. Ezzel a kihívással kell ma szembenéznünk: 2050-re 9,5 milliárd, remélhetőleg már sokkal kevésbé szegény embert kell élelemmel ellátni körülbelül ugyanannyi földterületen, mint amennyit ma művelünk, korlátozott műtrágya-, víz- és rovarirtó-felhasználás mellett és az éghajlatváltozás körülményei között.

Nézzük meg ezt egy kicsit részletesebben. Tudom, hogy a tavalyi konferencia egyik előadásában szó volt a népességnövekedésről. Ezen a területen is sok mítosz kering. Az emberek azt hiszik, hogy a fejlődő országok gyors szaporodási üteme a probléma – vagyis az, hogy a szegényeknek túl sok gyerekük születik, és ezért családtervezésre, sőt egyke-politikára és ahhoz hasonló drasztikus intézkedésekre van szükség. A valóság ezzel szemben az, hogy a globális átlagos szaporodási ütem körülbelül 2,5, alig magasabb, mint a népesség fenntartásához szükséges 2,2-es érték. Honnan jön akkor a hatalmas népességnövekedés? Onnan, hogy csökken a csecsemőhalandóság: a mai gyerekek közül kevesebben halnak meg megelőzhető betegségekben, és többen érik meg azt a kort, amelyben gyermekeik születhetnek. A csecsemőhalandóság gyors csökkenése az évtized legnagyobb sikertörténete, amelynek középpontja Fekete Afrika. Nem az a helyzet, hogy sokkal több gyermek születik – a valóság az, hogy már elértük a „gyermekcsúcsot”, Hans Rosling szavaival: ma körülbelül két milliárd gyermek él a Földön, és a létszámuk soha nem is lesz ennél több a csökkenő termékenység miatt.

Image Text

Ám e két milliárd gyermekből sokkal többen érik meg a felnőttkort és nevelnek maguk is gyermekeket. Ők a 2050-ben majdan élő fiatal felnőttek szülei. Ez a forrása a 2050-re kivetített 9,5 milliárdos népességszámnak. Ahhoz, hogy belássuk: a csökkenő csecsemőhalandóság jó dolog, nem kell elveszíteni egy gyermeket (Isten ments), sőt még szülőnek sem kell lenni.

No és mennyi élelemre lesz szüksége ennyi embernek? A legújabb becslések szerint, amelyeket tavaly a Proceedings of the National Academy of Sciences közölt, az évszázad közepére több mint 100%-os globális igénynövekedés várható. Ez majdnem teljesen a GDP emelkedése miatt várható, különösen a fejlődő országokban. Másképp megfogalmazva, nemcsak azért kell több élelmet előállítani, hogy lépést tartsunk a népesség növekedésével, hanem azért is, mert a szegénység fokozatosan visszaszorul, és vele együtt az a széles körű alultápláltság is, ami miatt még ma is közel 800 millió ember éhesen tér nyugovóra minden este. Szeretném látni, hogy valamelyik gazdag ország lakója azt merje állítani, hogy a szegény országokban rossz dolog a GDP emelkedése!

Ennek a növekedésnek azonban az az eredménye, hogy súlyos környezeti kihívásokkal kell szembenéznünk. A föld termesztésbe fogása az üvegházi gázok egyik jelentős forrása, és a biológiai sokféleség elvesztésének talán legfontosabb oka. Ezért is alapvető fontosságú a termesztés intenzívebbé tétele – többet kell termelnünk korlátozott területen ahhoz, hogy az esőerdőket és a fennmaradó természetes élőhelyeket megvédhessük a felszántástól.

A korlátozottan rendelkezésre álló víz problémáját is meg kell oldanunk, mert az éghajlatváltozás miatt nemcsak a víztartalékok fogyása, hanem a szárazság is várhatóan fokozódik a kontinensek szívében. Ha több vizet veszünk ki a folyókból, felgyorsítjuk a biológiai sokféleség csökkenését ezeken a törékeny élőhelyeken.

Image Text

A nitrogénfelhasználást is jobban kell irányítanunk: a műtrágyák használata nélkülözhetetlen az emberiség élelmezéséhez, ám szakszerűtlen alkalmazásuk holt zónákat hozott létre a Mexikói öbölben és sok más partmenti vízterületen szerte a világon, az édesvízi ökoszisztémákban pedig eutrofizálódáshoz vezetett.

Nem elég hátradőlni és reménykedni abban, hogy a műszaki újítások majd megoldják a problémáinkat, ennél sokkal aktívabbnak és stratégikusabban gondolkodónak kell lennünk. Biztosítanunk kell azt, hogy a műszaki újítás sokkal gyorsabban haladjon, mégpedig a helyes irányba, azok szempontjából, akiknek leginkább szüksége van rá.

Bizonyos értelemben ez már megtörtént egyszer. Paul Ehrlich 1968-ban megjelent, „Population Bomb” (Népességrobbanás) című könyvében így írt: „Az emberiség élelmezéséért vívott harc befejeződött. Az 1970-es években sok százmillió ember fog éhen halni, bármilyen rohammunkába kezdünk is most.” Világosan megmondta azt is, mit tanácsol: Indiában és a hozzá hasonló országokban jobb, ha az emberek hamarabb halnak éhen, mint később, és ezért le kell állítani a nekik szánt élelmiszersegélyeket, hogy csökkenjen a népességnövekedés sebessége.

Nem volt előre elrendelve, hogy Ehrlichnek nem lesz igaza. A valóságban, ha mindenki megfogadta volna a tanácsát, sok százmillió ember pusztult volna el feleslegesen. Ám végül is az alultápláltságot sikerült drasztikusan visszaszorítani, és India élelmiszer-ellátás szempontjából önellátóvá vált, hála Norman Borlaugnak és az általa beindított zöld forradalomnak.

Fontos felidézni, hogy Borlaug éppen annyira aggódott a népességnövekedés miatt, mint Ehrlich. Csakhogy ő úgy vélte, érdemes megpróbálni valahogy segíteni a dolgon. Pragmatista volt, mert hitt abban, hogy meg kell tenni azt, amit lehet, de idealista is volt, mert hitt abban, hogy az emberek mindenütt megérdemlik, hogy legyen mit enniük.

No és mit is tett Borlaug? A tudományhoz és a technológiához fordult. Az ember eszközkészítő faj – elsősorban az eszközök (a ruháktól kezdve az ekéig) különböztetnek meg minket a többi főemlőstől. Borlaug munkája nagyrészt a fontosabb haszonnövényekre összpontosult: ha például a búza szára rövidebb lenne, és energiáját a szárnövesztés helyett magképzésre fordíthatná, akkor nőne a hozam, és a szárdőlés miatti szemveszteség is minimálisra csökkenne.

Image Text

Mielőtt Borlaug 2009-ben meghalt volna, sok éven át kampányolt azok ellen, akik politikai és ideológiai indítékból ellenzik a modern mezőgazdasági innovációt. Borlaugot idézve: „Ha az ódzkodóknak sikerül megállítani a mezőgazdasági biotechnológiát, éppen ők fogják előidézni azt az éhínséget és a globális biodiverzitás krízisét, amelyeket majdnem negyven éve jósolnak.”

Most veszélyesen közel vagyunk ehhez, hála a jómódú országokból kiinduló, környezetvédelminek mondott kampányoknak. A biotechnológia nem állt meg, de a legnagyobb vállalatokat kivéve mindenki számára lehetetlenül költségessé tették. Ma tízmilliókba kerül egy növényfajt keresztülvinni a szabályozó rendszeren különböző országokban. A legutóbbi adatok szerint, amelyeket a CropLifenál láttam, 139 millió USA dollárba kerül egy új növényi tulajdonság útja a felfedezéstől a kereskedelmi forgalomba kerülésig, így aztán az információikat szabadon közzétevő, illetve közfinanszírozású biotechnológiai intézmények valóban labdába sem rúgnak. Elszomorítóan ironikus, hogy a biotechnológia-ellenes aktivisták azért panaszkodnak, hogy csak a legnagyobb vállalatok forgalmaznak GM növényeket, holott ők tették a legtöbbet ennek a helyzetnek a létrehozásáért.

Az EU-ban a rendszer holtpontra jutott, és sok GM növény már több mint egy évtizede várakozik az engedélyezésre, ám állandóan fennakad Franciaország, Ausztria és a hozzájuk hasonló országok bonyolult belpolitikája állította akadályokon. 2002- ben az engedélyezési folyamat időtartama 3,7 év volt, ez mára az egész világon 5,5 év fölé emelkedett. A bürokratikus teher egyre nő.

Emlékezzünk arra, hogy Franciaország hosszú ideig nem fogadta be a burgonyát, mert amerikai importból származott. Ahogy egy kommentátor nemrég megfogalmazta: Európa hamarosan élelmiszer- múzeummá változik. Mi, a jól táplált fogyasztók romantikus nosztalgiával vagyunk eltelve a régmúlt hagyományos gazdálkodási módszerei iránt. Mivel elég ennivalónk van, megengedhetjük magunknak, hogy esztétikai illúzióinkat ápoljuk. Ugyanakkor azonban az összes fontosabb haszonnövény hozamnövekedése világszerte stagnál – ezt mutatják Jonathan Foley és mások közleményei, amelyek a múlt hónapban jelentek meg a Nature Communications folyóiratban. Ha nem sikerül megint beindítani a hozamnövekedést, akkor tényleg nehéz lesz lépést tartani a népességnövekedéssel és az abból eredő keresletnövekedéssel, az árak emelkedni fognak, és az emberek még nagyobb földterületet vonnak mezőgazdasági művelésbe.

Image Text

Hogy ismét Norman Borlaugot idézzük:

„Azt mondom, hogy a világnak megvan a műszaki tudása (akár ténylegesen, akár az előrehaladott fejlesztés stádiumában) ahhoz, hogy fenntartható módon élelmezzen tízmilliárd embert. Ma inkább az az időszerű kérdés, hogy szabad-e a gazdálkodóknak alkalmazni ezt az új technológiát? Míg a jómódú országok megengedhetik maguknak, hogy ultra alacsony kockázatú álláspontra helyezkedjenek, és többet fizessenek az ún. organikus módszerekkel termelt élelmiszerekért, az alacsony bevételű, élelmiszerhiányban szenvedő országok egymilliárdos, krónikusan alultáplált népessége ezt nem engedheti meg.”

Ahogy Borlaug mondja, talán a legveszélyesebb mítosz az, hogy az organikus termesztés jobb, akár az emberek, akár a környezet számára. A tudományos irodalomban ismételten megcáfolták azt az állítást, hogy egészségesebb. Tudjuk azt is számos vizsgálatból, hogy az organikus módszer sokkal kevésbé termelékeny, egységnyi földterületre vetítve 40–50%-kal alacsonyabb terméshozamot tesz lehetővé.

Egyik újabb keletű jelentésében, amelyben a világ organikus módszerekkel való élelmezéséről van szó, a Soil Association (Talajszövetség) el is követett mindent, nehogy megemlítse ezt a termelékenységi eltérést. Azt sem említette, hogy mindent összevéve, ha a talajátrendeződések hatását is figyelembe vesszük, az organikus módszer valószínűleg a biológiai sokféleség szempontjából is rosszabb. Ehelyett egy ideális világról beszélnek, ahol a nyugati országokban az emberek kevesebb húst és kevesebb kalóriát fogyasztanak, hogy a fejlődő országoknak több jusson. Ez egyszerűen badarság.

Ha meggondoljuk, az organikus mozgalom szíve mélyén elutasító (rejekcionista). Elvből nem fogad el egy sor modern technológiát. Olyan, mint a Pennsylvania államban élő ámis szekta, amely 1850-ben a lovaskocsinál befagyasztotta műszaki színvonalát – az organikus mozgalom körülbelül 1950-ben fagyasztotta be az elfogadható műszaki színvonalat, nem kevésbé értelmetlenül.

Image Text

De még ezt az elképzelést sem alkalmazzák következetesen: a Talajszövetség egyik újabb magazinjában azt olvastam, hogy a gyomnövények lángszóróval vagy elektromos árammal való kiégetése elfogadható, ám a herbicidek, például a környezetbarát glifozát használata nem megengedett, mivel azok „mesterséges vegyszerek”.

A valóság az, hogy nem lehet megindokolni, miért lenne jobb a környezetnek a csökkentett vegyszerhasználat – éppen ellenkezőleg: Jesse Ausubel és munkatársai a Rockefeller Egyetemen azt vizsgálták, mennyi további földterületet kellene az indiaiaknak ma megművelniük az 1961-ben elérhető módszerekkel, hogy elérjék a ma termeszthető termésmennyiséget. A válasz: 65 millió hektárt, Franciaország nagyságával egyenlő területet!

Kínában a kukoricatermesztők 120 millió hektárt takarítottak meg, Franciaország területének kétszeresét, a magasabb hozamokat biztosító modern módszereknek köszönhetően. Globális méretekben 1961 és 2010 között a megművelt földterület mindössze 12%-kal nőtt, miközben a személyenként elfogyasztott kilokalóriák száma 2200-ról 2800-ra emelkedett. Tehát még hárommilliárddal nagyobb népességgel is mindenkinek több élelem jutott, hála az ebben az időszakban elért 300%-os termelésnövelésnek.

Akkor hát mennyi földterületet takarítottunk meg világszerte ennek folyamán, azoknak a drámai hozamjavító intézkedéseknek köszönhetően, amelyekben a vegyszerezés kritikus fontosságú szerepet játszott? A válasz: hárommilliárd hektárt, Dél- Amerika területének kétszeresét. Enélkül a hozamnövelés nélkül már nem lenne amazóniai esőerdő. Nem lennének már tigrisek Indiában és orangutánok Indonéziában. Ezért nem értem, hogy miért nevezik magukat környezetvédőknek sokan azok közül, akik ellenzik az új módszerek bevezetését a mezőgazdaságban.

Dehát honnan jön ez az ellenállás? Úgy látszik, hogy sokan úgy gondolják: a modern technológia nagyobb kockázatot jelent. Valójában rengeteg nagyon természetes és organikus módja van a megbetegedésnek és a korai halálnak, ahogy az organikus babcsírák németországi esete is bizonyította 2011-ben. Ez valódi közegészségügyi katasztrófa volt, a csernobili balesettel azonos számú halálesettel és egészségkárosodással, és azért következett következett be, mert organikus babcsírák előállításához valószínűleg állati trágyából származó E. coli-val fertőzött babot importáltak Egyiptomból. Összesen 53 ember halt meg és 3500 személy szenvedett súlyos vesekárosodást. Miért választottak ezek a fogyasztók organikus terméket? Mert azt hitték, hogy biztonságosabb és egészségesebb, és jobban féltek a magas színvonalon szabályozott kémiai rovarirtó szerek és műtrágyák teljesen jelentéktelen kockázatától.

Image Text

Ha előítélet nélkül vizsgáljuk meg a helyzetet, a vita mind a biotechnológia, mind az organikus termesztés esetében egyszerűen a természetesség téveszméjére vezethető vissza, arra a hiedelemre, hogy a természetes – jó, a mesterséges – rossz. Ez téveszme, mert számos teljesen természetes méreg és halálozási ok is létezik, ahogy az E. coli-mérgezésben elpusztult emberek hozzátartozói elmondhatnák. Az organikusok a természetesség téveszméjét egy egész mozgalom központi vezérelvévé emelték. Ez ésszerűtlen, és ennél többel tartozunk a Földnek és gyermekeinknek. Ez nem jelenti azt, hogy az organikus gazdálkodásnak nincsenek előnyei: sok jó módszert fejlesztettek ki (például a köztes növények alkalmazását), amelyek alkalmazása környezetvédelmileg nagyon hatékony lehet, még ha nagyon munkaigényesek is. Az agroökológia elveit, például a tápanyagok visszaforgatását és a gazdaság biológiai sokféleségének előmozdítását is mindenütt komolyabban kellene venni.

Az organikus mozgalom azonban gátolja a haladást, amikor elutasítja az innovációt. Hogy megint a GM növényeket hozzuk fel példának: sok harmadik generációs GM növénynél nincs szükség környezetet károsító vegyszerek használatára, mert a szóban forgó növény genomját úgy változtatták meg, hogy meg tudja magát védeni a kártevőktől. Ez miért nem organikus?

Az organikus mozgalom abban is gátolja a haladást, hogy felhasználják arra, hogy a választás lehetőségét megvonják másoktól. A GM elleni egyik leggyakrabban felhozott érv az, hogy az organikus gazdaságok veteményét megfertőzi a GM pollen, és ezért senkinek sem szabad megengedni a GM növények termesztését.

Tehát egy végső soron esztétikai alapú fogyasztói választással magát megkülönböztető, jómódú kisebbség jogai felülírják mindenki más jogát olyan feljavított növények termesztésére, amelyek jó hatással vannak a környezetre. Én a világ sokszínűségének híve vagyok, ám ez azt jelenti, hogy egyetlen gazdálkodási mód nem kiálthatja ki magát a legjobbnak, és nem kívánhat minden más választást kizárni. Miért nem lehet békésen egymás mellett élni? Különösen, amikor a legjobbnak kikiáltott módszer olyan régi módszerekhez kötne minket, amelyekben nagyobb kockázat rejlik, mint az új módszerekben.

Úgy látszik, hogy majdnem mindenkinek hódolnia kell az „organikus” előtt, és elképzelhetetlen ennek az ortodox nézetnek a megkérdőjelezése. No hát én ma azért jöttem ide, hogy megkérdőjelezzem.

Image Text

A legnagyobb veszély abban rejlik, hogy valami miatt, ami alig több vaksi előítéletnél, elszalasztunk mindenféle újítási lehetőségeket. Hadd mondjak két példát – sajnálatos módon mindkettő a Greenpeace- szel kapcsolatos.

Tavaly a Greenpeace tönkretett egy GM búzaveteményt Ausztráliában, a hagyományos meggondolások miatt, amelyeket jól ismerek, hiszen én is részt vettem ilyen akciókban. A kutatást közpénzből finanszírozták a Commonwealth Tudományos Kutatóintézetében, de ez nem számított – ellene voltak, mert GM volt, tehát természetellenes. Azonban kevesen tudnak arról, hogy egy másik kísérletben, amelyet a Greenpeace-aktivistáknak szerencsére nem sikerült tönkretenniük a fűszegélynyíróikkal, rendkívüli, 30%-os hozamnövekedést sikerült kimutatni. Gondoljuk csak el, hogy ha a Greenpeace-nek sikerült volna ezt a kísérletet is tönkretennie, ez a tudás elveszett volna. Peter Kendall, a brit Országos Gazdaegyesület (NFU) elnöke ezt ahhoz hasonlította, mintha a könyvtárban könyveket égetnének, mielőtt bárki elolvashatta volna őket.

A második példa egy Kínában történt esemény, ahol a Greenpeace-nek sikerült a médiában országos pánikot keltenie: azt állították, hogy két tucat gyermeket GM aranyrizzsel folytatott kísérletben emberi tengerimalacként használtak. Nem törődtek azzal, hogy ez a rizs egészségesebb, és a segítségével évente sok ezer gyermeket lehetne megóvni az A-vitamin hiányából eredő vakságtól és haláltól. A Greenpeace sajtóközleményében megnevezett három kínai tudóst nyilvánosan zaklatták és azóta az állásukat is elvesztették, és személyük súlyos veszélyben van ebben az autokratikus országban. Az aranyrizs a túlzott szabályozás miatt már több mint egy évtizede a fiókban hever, és a Greenpeace- nek és a hozzá hasonló csoportok működésének köszönhetően talán soha nem jut el a vitaminhiányos, szegény emberekhez. Számomra erkölcstelen és embertelen megfosztani a rászorulókat valamitől, ami segíthetne rajtuk és gyermekeiken, olyan tőlük távol élő, gazdag emberek esztétikai alapú döntései miatt, akiket soha nem fog elérni az A-vitamin hiánybetegség. A Greenpeace 100 millió dolláros költségvetésű, multinacionális szervezet, és mint ilyennek, neki is van erkölcsi felelőssége, éppúgy, mint minden nagyvállalatnak.

Image Text

Az ellenzőknek nem számít, hogy az aranyrizst közpénzen fejlesztették ki, a köz javára. Vegyük a Rothamstead Kutatóintézet példáját, amelynek igazgatója, Maurice Moloney holnap fog előadást tartani. Tavaly a Rothamstead Kutatóintézetben olyan, levéltetűvel szemben rezisztens GM búzával indítottak vizsgálatot, amelynél nem lesz szükség rovarirtó szerre ennek a fontos kártevőnek a megfékezésére. Mivel ez GM növény, az ellenzők elhatározták, hogy elpusztítják. John Pickett professzornak és munkatársainak bátorsága azonban meghiúsította a tervüket: a kutatók a YouTube és a médiák segítségével közzétették fontos közlendőjüket, hogy miért lényeges ez a kutatás, és miért nem szabad tönkretenni. Több ezer aláírást gyűjtöttek a petíciójukhoz, míg az ellenzőknek csak pár százra futotta, és a megkísérelt pusztítás csúfos kudarcba fulladt. Egy betolakodónak azonban sikerült átmászni a kerítésen – ő a GM-ellenes tiltakozó tökéletes sztereotip példája: „régi etoni” arisztokrata, de valódi botrányhős. Ez az előkelő születésű aktivista organikus magokat szórt szét a vizsgálati parcellában, feltehetőleg a természetesség jelképeként. Pickett professzor csapata elmondta, hogy nagyon low-tech megoldással szabadultak meg ezektől: egyszerűen felporszívózták őket.

Az idén a búzakísérlet megismétlésén kívül a rothamsteadi intézet egy omega-3 zsírsavat tartalmazó olajos magon dolgozik, amelynek a segítségével a táplálékaink között szereplő, vadon élő halakat tenyésztett lazaccal lehetne helyettesíteni. Ezzel csökkenthető lenne a túlhalászás, mert szárazföldi nyersanyagot lehetne használni vízkultúrában. Igen, ez GM, úgyhogy várhatóan az ellenzők ezt is ellenezni fogják, a tengeri biológiai sokféleség szempontjából várható, egyértelműen jótékony hatásuk ellenére.

Nem tudom, Önök mit gondolnak, de nekem elegem van ebből. Ezért mai konklúzióm igen világos: a GM vitának vége van. Be van fejezve. Nem kell többé arról vitázni, hogy biztonságos-e, hiszen több mint másfél évtized és háromezer millió adag GM tartalmú étel elfogyasztása után egyetlen igazolt káreset sem történt. Valószínűbb, hogy a fejünkre esik egy aszteroida, minthogy ártson nekünk a GM-élelmiszer. És ami a lényeg: voltak, akik meghaltak, mert organikus élelmiszert ettek, de még soha senki nem halt meg amiatt, hogy GM-élelmiszert evett.

Image Text

Ahogy jómagam is 10 évvel ezelőtt, a Greenpeace és a Talajszövetség azt állítja, hogy a tudományos közmegegyezés vezeti őket, mint az éghajlatváltozás kérdésében. Pedig GM-ügyben sziklaszilárd a tudományos egyetértés: támogatja az Amerikai Egyesület a Tudomány Haladásáért (AAAS), a Royal Society, továbbá egészségügyi intézmények és nemzeti tudományos akadémiák a világ minden táján. Ők azonban figyelmen kívül hagyják ezt a kellemetlen igazságot, mert ütközik az ideológiájukkal.

Utolsó példánk a GM burgonyavész-rezisztens burgonya szomorú története. Ennek fejlesztése két helyen is folyt, a Sainsbury Laboratóriumban és az írországi, közfinanszírozású Teagasc intézetben, azonban az ír zöldpárt, amelynek vezetője gyakran részt vesz ezen a konferencián is, annyira ellenezte a projektet, hogy még pert is indított ellene. Mindezt annak ellenére, hogy a burgonyavésszel szemben rezisztens burgonya termesztésével a gazdák mentesülnének tenyészidőszakonként 15 gombaölő szeres permetezéstől, hogy a pollennel való terjedés nem probléma, mert a burgonyát gumóról szaporítják, és hogy a kifogásolt gén egy vad burgonyafajból származik. Szép történelmi összecsengés lett volna, ha a burgonyavésznek ellenálló burgonyát éppen Írországban fejleszthették volna ki, tekintettel arra, hogy a XIX. század közepén dúló éhínségben, amelyet a burgonyavész okozott, több mint egy millióan pusztultak éhen ebben az országban. Csodás lett volna, ha Írország lett volna az az ország, ahol legyőzik a burgonyavészt. Az ír zöldpártnak köszönhetően azonban ebből nem lesz semmi.

Ráadásul, sajnálatos módon az ellenzők most maguk mellett tudhatják a bürokratákat. Wales és Skócia hivatalosan GM-mentes, a középkori babonák ezzel stratégiai szükségszerűséggé váltak az állítólag tudomány által vezérelt, elmaradott szemléletű kormányok számára. Sajnos a helyzet nagyon hasonló Afrika és Ázsia nagy részén is. India elutasította a GM padlizsánt, annak ellenére, hogy annak termesztésével csökkenthető a szabadföldi rovarirtó szeres permetezés, valamint a gyümölcsön lerakódó szermaradvány mennyisége. Az indiai kormányt egyre inkább lenyűgözi Vandana Shiva és a hozzá hasonló, múltba révedő ideológusok, akik az iparilag fejletlen korok falusi mezőgazdaságát idealizálják, annak ellenére, hogy akkoriban újra és újra visszatért az éhínség. Afrikában a „GM-mentes” még mindig számos kormány jelszava. Kenyában feltételezett „egészségügyi kockázataik” miatt betiltották a GM élelmiszereket, annak ellenére, hogy segítenének csökkenteni az országban még mindig széles körű alultápláltságot, mellesleg pedig az alultápláltság bizonyítottan egészségügyi kockázat, erre nem is kell további bizonyíték. Ha valaki Kenyában a szegény gazdálkodók megsegítésére kifejleszt egy új GM növényt, amelyiknek jobb a tápértéke vagy nagyobb a terméshozama, 10 évre börtönbe kerül.

Így a kétségbeesetten várt mezőgazdasági innovációt megfojtja a fullasztó szabályözön, amely nem valamilyen ésszerű, tudományos kockázatbecslésen alapszik. Ma nem az a veszély fenyeget, hogy bárkinek ártani fog a GM élelmiszer, hanem az, hogy milliók rokkannak meg azért, mert nem lesz elég ennivalójuk, mert a gazdag országokban egy nagyhangú kisebbség olyan ételeket akar enni, amelyek szerintük természetesek.

Image Text

Remélem, hogy a dolgok már változóban vannak. Bill és Melinda Gates csodálatos alapítványa nemrég tízmillió USA dollárt adományozott a John Innes Központnak, hogy lásson hozzá a nitrogénkötés képességének beviteléhez a főbb élelmiszernövényekbe, elsőként a kukoricába. Igen, Greenpeace, ez GM növény lesz, fogadják ezt el. Ha meg akarjuk oldani a nitrogénszennyezés globális problémáját, akkor tiszteletre méltó cél annak elérése, hogy minden növény kösse meg a számára szükséges nitrogént.

Tudom, hogy politikailag inkorrekt kimondani, de mindannyiunknak egy jó adag nemzetközi mítoszűzésre és deregulációra lenne szükségünk. Növénybiológus ismerőseim csak a fejüket fogják, ha erről beszélgetünk, mert a kormányok és oly sok ember is annyira helytelenül látja a kockázatokat, és ezért kizárnak egy életbevágóan fontos technológiát.

Norman Borlaug már nem él, de azt hiszem, megtiszteljük az emlékét és a céljait, ha nem visszakozunk a politikailag korrekt ortodoxia előtt, amikor tudjuk, hogy az helytelen. A tétek magasak. Ha rosszul cselekszünk, sok milliárd ember életkilátásai látják a kárát.

Ezért mindannyiótokat felhívlak, hogy vizsgáljátok meg a meggyőződéseteket ezekben a kérdésekben, és döntsétek el, hogy kiállják-e az ésszerű vizsgálat próbáját. Mindig kérjetek bizonyítékot, a Sense about Science (Józan ésszel a tudományról) kampánycsoport tanácsa szerint, és ügyeljetek arra, hogy mindig lássatok túl a kampányoló civil szervezetek önmagukra hivatkozó jelentésein.

De ami a legfontosabb: a gazdálkodóknak szabad választást kell biztosítani arra, milyen technológiát kívánnak alkalmazni. Ha úgy gondoljátok, hogy a régi módszerek a legjobbak, rendben van, jogotok van hozzá. Nincs viszont jogotok akadályozni másokat, akik azért küzdenek, hogy új és remélhetőleg jobb módszereket dolgozzanak ki. Gazdálkodókat, akik értik a növekvő népesség és a felmelegedő Föld okozta problémákat, azt, hogy a hektáronkénti hozam a legfontosabb környezetvédelmi mértékegység, és azt, hogy a műszaki fejlődés nem áll meg, és volt idő, amikor maga a szerény burgonya és a hűtőszekrény is riadalmat keltett.

Ezért hát azt üzenem a GM-ellenes lobbinak, a brit arisztokráciától és a sztárszakácsoktól kezdve egészen az amerikai ínyencekig és az indiai parasztszervezetekig: jogotok van a nézeteitekhez, de mostanára tudnotok kell, hogy ezeket a tudomány nem támasztja alá. Válságos idők következnek, és mind az emberek, mind a Föld érdekében most kell az útból félreállnotok, és hagynotok, hogy megoldjuk a világ fenntartható élelmezését.

Image Text

Mark Lynas a „The God Species: How the Planet Can Survive the Age of Humans” (Az isteni faj: hogyan éli túl a bolygó az emberek korát) c. könyv szerzője (Fourth Estate, 2011). Az angol puha kötésű kiadás 2012 februárjában jelent meg a Harper Perennial kiadó gondozásában, az egyesült államokbeli kiadást (The God Species – Saving the Planet in the Age of Humans, Az isteni faj – a bolygó megmentése az emberek korában) pedig a National Geographic jelentette meg. A könyv svéd, holland és más nyelvű fordításokban is kapható. Korábban is megjelent már két fontos könyve az éghajlatváltozásról: „High Tide: Newsfrom a Warming World (Dagály: hírek egy melegedő világból) (2004) és „Six Degrees: Our Future on a Hotter Planet (Hat fok: jövőnk a melegebb bolygón) (2007).

A cikk letöltése pdf formátumban.

Bu­da­pest, Vil­lá­nyi út 29-43.
K épü­l­et
Szent Ist­ván Egye­tem Bu­dai Cam­pu­sá­n­ak K2-es előa­dó­ja

2018 . áp­ri­lis 24. 17 óra

Dr. Éva Csa­ba

"Crispr/Cas ge­nom­s­zer­kesz­tés a ne­me­sí­t­és­ben:mű­kö­d­és és al­kal­ma­zá­si le­he­tő­s­é­g­ek"


flyer

A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­m­ia a Ma­gyar Tu­do­mány Ün­n­e­pe ren­dez­vény­s­o­ro­za­tá­n­ak ke­re­tén be­lül tisz­te­let­tel meg­hív­ja prof. Dr. Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus előa­dá­s­á­ra.


2017. no­vem­ber 6., 18:00 óra MTA Szék­ház, Dísz­te­rem

1051 Bu­da­pest, Szé­c­he­nyi Ist­ván tér 9.

Du­dits Dénes aka­dé­m­i­kus
A pre­cí­z­i­ós ne­me­sí­t­és mint bi­o­gaz­dál­ko­dá­si in­no­vá­c­ió


Dr. Györ­gyey Já­n­os
Az elő­r­e­lé­p­és le­he­tő­s­é­g­ei a gén­tech­no­ló­g­i­á­r­ól va­ló tár­s­a­dal­mi vi­tá­b­an


Image Text

Legfrissebb
  • Batáta, az anyatermészet génmódosítása

    A há­z­i­a­sí­tott éd­es­bur­go­nya és an­nak kö­z­e­li vad ro­ko­nai kö­z­ött fon­tos kü­l­önb­sé­g­et fe­de­zett fel egy ku­ta­tás. A ba­tá­ta ge­nom­já­b­an ugya­n­is ket­tő, Ag­ro­bak­té­r­i­um ál­tal be­vitt gént ta­lál­tak. Ezek a gé­n­ek pe­dig nem csak je­len van­nak a ge­nom­ban, ha­nem ki is fe­je­ződ­nek, ami ar­ra en­ged kö­v­et­kez­tet­ni, hogy olyan hasz­nos tu­laj­don­ság ki­a­la­kí­t­á­s­á­b­an van sze­re­pük, ami a há­z­i­a­sí­t­ás so­rán sze­lek­ci­ós előnyt je­len­tett a ba­tá­t­á­n­ak.

  • Mérgező élelmiszer a polcokon

    A GM nö­v­é­nyek­kel el­len­tét­ben a nö­v­ény­vé­d­ő­s­z­er­rel szen­nye­zett ter­mé­nyek­ről ke­vés hír szól. Ér­d­e­mes át­bön­g­ész­ni a táb­lá­z­a­tot. Köz­ben fel­me­rül a kér­d­és, hogy vegy­s­zer­men­tes GM nö­v­ény­től vagy a mér­ge­ző re­tek­től kell-e job­ban fél­ni.

  • Mit mondanak azok a kutatások, amiket nem a multik pénzelnek?

    Az el­múlt 60 év so­rán 698 ku­ta­tás fog­lal­ko­zott GM-nö­v­é­nyek­kel. A köz­le­mé­nyek több, mint fe­le tel­je­sen füg­g­et­len ku­ta­tók­tól szár­ma­zik, va­gy­is nem "lob­bi­zik" az egyik vagy a má­s­ik ol­dal mel­lett - nem ér­d­e­k­elt a kí­sér­l­e­tek ki­me­ne­te­lé­b­en. Ezek a füg­g­et­len ku­ta­tók pe­dig rend­re biz­ton­sá­g­os­nak ta­lál­ták a gén­tech­no­ló­g­i­á­v­al ne­me­sí­tett nö­v­é­nye­ket.

Korábbi hírleveleink:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel kéthavonta megjelenő hírlevelünkre email címével!

Keresés